Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 41. szám

41. sz. Október 12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 ÖRÖMHÍR. 1912 Október 20. ARANYIGE: A ki én hozzám jő, semmikép­pen nem vetem ki. 24. És onnét felkelvén, méné Tirusnak és Hiltonnak határaiba: és házba men vén, nem akarja, vala, hogy senki őtet megtudná: de nem titkolhatá el magát. 25. Mert mikor ő felőle hirt hallott volna egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vaja, eljőve és arccal lábainál leborula. 20. (Vala pedig .az asszony pogány, Siro Föníciának tartományá­tól való nemzetsége szerint) és kéré őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából. 27. Jé­zus pedig monda néki: Engedd meg, hogy megelégedjenek először a t'iak: mert nem jó a fiáknak kenyereket elvenni, és a kölykök- nek vetni. 28. És az felele, és monda néki: Úgy vagyon Uram, mert a kölykök az asztal alatt a gyermekek morzsalékjokkal szoktak élni. 29. Akkor . monda neki: . E .beszédért eredj el, az ördög kiment a te leányodból. 30. És mikor a házához ment volna, úgy találá, hogy az ördög kiment volna és az ő leánya az áíi.V< >n feküdnék. 5. Bémenvén pedig Jézus Kapernaumhan, hozzá méné a Százados, kérvén őtet. 0. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon mint­egy elvettetett fekszik gutaütésbe és felette igen gyötrődik. 7. Akkor monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őtet. 8. És felel­vén a százados, monda: Uram, nem vagyok én arra méltó, hogy ;az, én házamba jöjj, ha­nem csak szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám. 9. Mert én is fejedelemség alá vettetett ember vagyok és vágynak az én had- nagyságom alatt vitézek és ha ezt mondom egyiknek: Eredj, el niegyen és a másiknak mondom: Jössz,te, eljő, és ha mondom szol­gámnak: Ezt miveleil, ezt miveled. 10. Ezeket pedig mikor hallotta volna Jézus, elcsudál- kozék és monda az őtet követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráel népe között is nem találtam ilyen nagy hitet. 11. De mondom, néktek, hogy sokan el jönnek napke­letről és napnyugatról és letelepednek Ábra- hámmal, Izsákkal és Jákobbal a menyország­ban. 12. Ez országnak pedig fiai kivettetnek a kívül való setétségre, holott lészen sirás is fogaknak esikorgatása. 13. És monda Jézus a Századosnak: Eredj el, él a te hited szerint legyen néked. És meggyőgyula annak szolgá­ja azon ólában. MAGYARÁZAT. Abbán az országban, a hol Jézus a népeket meglátogatta, élt egy kis lány az anyjával. Ez a gyermek azonban nem volt olyan, mint a többi. Nem hozott napsugarat és bol- I ilogságot családi hajlékba. Az ő gondolkozása nem volt tiszta. Körülbelül olyan lehetett, mint az, akire mi azt mondjuk, hogy nem tiszta elméjű. Az édes anyja rendkívül sokat aggódott gyermeke miatt, igen sokszor köny- nyekben tört ki, amikor ő rá tekintett. Az anya meghallotta valakitől, hogy Jézus azon a vidéken jár, a hol ő lakik. Hallomás­ból tudta azt is, hogy mijyen csodálatos ere­je van neki, azért sietett, hogy öt megtalálja. Amint közel ért hozzá, miként képünkön látható, lábai elé borult és felkiáltott: “Uram segíts.’’ Többször mondotta e szavakat egymásután, de Jézus meg akarta próbálni az ő hitét és egy kis ideig válaszolt. Az anya sírva kiáltott hozzá: “Uram, se­gíts.’' Az üdvezitö pedig, hogy kipróbálja az ő hitét, azt mondotta néki: „Nem jó dolog a fiáknak kenyereket elvenni és a kölyköknek vetni.” A Zsidók ugyanis abban az időben a pogányokat annyira lenézték, hogy ember­számba sem vették őket. A zsidók magokat Izrael ygermegeinek tartották, a kiket isten kiválasztott az üdvösségre. Ez a nő, a ki Jé­zushoz fordult, nem volt zsidó, hanem po­gány. Jézus szavaira a nő még alázatosabban könyörgött és azt mondotta, hogy valamint a kölykök a morzsalékkal is megelégesznek, a mi asztalról lehull, úgy ö is, mint pogány nő nem tart igényt a teljes boldogságra, de mégis kéri, hogy Jézus valamiképpen, mint a legjobb szivii emberbarát, segítsen az ö leá­nyán. Erre a nagy hitre, különösen bizalomra, a mely megnyilatkozott a szegény asszony szi­vében Jézus iránt, azonnal átadta az üdvezi- tő teljes mértékben az ő segítő kezét. “Eredj el jó asszony, a te hited nagy, a te gyerme­kedet meggyógyulva találod. ” A pogány nő hitt Jézus szavainak s sietett haza és a leányát csakugyan meggyógyulva találta. Egy más alkalommal egy pogány százados kereste fel Jézust, akinek a szolgája guta­ütésben szenvedett. A mikor a százados kérte Jézus segítségét, az üdvezitö el akart menni az ő házához. A százados azonban azt mon­dotta: “nem vagyok én méltó arra, hogy az én házamba jöjj, csak szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám.” Mikor Jézus ezt a nagyhitet látta, elcsodál­kozott és mondá az ő követőinek: “Bizony mondom néktek Izráel népe között sem talál­tam ilyen nagy hitet.” Az üdvezitö boldog volt, mikor látta a po­gány százados nagy hitét s mondá néki: “Eredj el és a te hited szerint legyen néked”. És meggyógyula az ő szolgája azon órában. Kedves olvasó. Van-e ennél a két történet­nél szebb és gyönyörűségesebb példa arra, hogy a hit milyen győzelmet arathat. A hit csakugyan csodákat művelhet és megváltoz­tathatja az ember helyzetét. Ez a két történet főleg azt bizonyítja be, hogy mikor Jézus Tirusnak és Szidonnak vi­dékén járt, még sokkal nagyobb hitet talált, mint Izráel gyermekei között. Ez a két po­gány, akiről a leckénkben szó van, teljes bi­zalommal fordul Jézushoz, remélve, hogy ö nem csak Izráel fiait akarja boldogítani, ha­nem az egész emberiséget. Ezt a nagy hitet és bizodalmát jutalmazta meg Jézus az ö segítségével. SZÓ-MAGYARÁZAT. , “Az én szolgám:” Máté ev 8:6. A rómaiak nagoyn kegyetlenek voltak az ö szolgáikhoz. A történelem Cicerót, mintegy kivételként említi meg, aki egy alkalommal, mikor egyik hűséges szolgája meghalt, kikisérte a sirhoz. A nép annyira csodálkozott Cicerónak a vi­selkedésén, különösen pedig, mikor még őt sírni is látták, hogy őt mintegy felelősségre vonták. Ciceró azzal védekezett, hogy elfe­lejtkezett az akkori kor szokásairól, mert annyira szerette hűséges szolgáját, hogy könyek nélkül nem válhatott meg tőle. “Nem jó a fiáknak kenyereket elvenni és a kölyköknek vetni”... A keleti világban a zsidókat ganyon lenézték a pogányokat. Csak Jézus volt az, aki megváltoztatta a kor gon­dolkozását. A zsidók a pogányokat még em­berszámban sem vették. Ez különben nem oly csodálatos lehet előttünk, ha meggondol­juk, hogy a mohamedánoknál még a mai na­pig is szokásban van az, hogy a keresztyéne­ket és általában bármiféle vallás követőit, a kik nem a Mohamedán hitét vallják, “Hitet­len ktuyáknak” nevezik. Mily magasan áll ezek felett csakugyan a mi üdvezitönk vallása?

Next

/
Thumbnails
Contents