Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-12 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41. sz. Október 12. VOL. XIII. OCT. 12, 1912 NO. 41 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja; A Ref. Church ín the U. S. magyar egyház-' megyéjének hivatalos lapja. f Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkésf Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. \ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e eimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre.........................................$2.00 Magyarországra egész évre. .$3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. csökönyösen ragaszkodni, áldozatot áldozatra tetézni, és állandósítani a testvérharcot az ugyanazon haza, egy ugyanazon felekezet idegenbe vetődött gyermekei között. Ilyen áldozatok árán pedig senki sem óhajtja a magyarországi ref. egyház külföldi missziói munkálkodását. •** * Missziótanácsi gyűlés. Néhány sorral feljebb arról Írunk, hogy a magyarországi konvent még mindig késik azokat a lépéseket megtenni, a melyek az itteni testvéregyházakkal való békés és szeretetteljes munkát biztosítva, az amerikai református magyarság között dúló testvérharcot megszüntetnék. Ezeket csak azért tartottuk szükségesnek ismételni, mert az egyik legelterjedtebb óhazai magyar napilap, a “Pesti Hírlap’’ megemlékezett arról, hogy az amerikai református magyarság mily gyönyörű példáját adta a segítő szeretetnek, a midőn egy óhazai pusztuló félben lévő egyháznak felsegélyezésében a maga adományaival részt vett. Azt írja, az említett újság: “...azapagyi református egyház sok mindent elkövetett arra, hogy templomát ^rendbe' hozassa és egy és más szükségletéről kellően gondoskodhassék.Miután pedig az egyháznak nem volt vagyona és az egyházhoz tartozók sem voltak valami fényes anyagi helyzetben, hát a gyűjtéshez fordultak. A kibocsátott iveken ezek is, azok is aláírtak bizonyos összeget, úgy, hogy ily módon az egyház 5172 koronához jutott. Ebből az összegből az amerikai magyarokra 898 korona esik. a kik Amerikában társaik között eszközölt gyűjtés folytán ennyit hoztak össze és küldték be az apagyi református papnak. Az egyik magyar 178, a másik 50, a harmadik 60, a negyedik 205, az ötödik 250, a hatodik 50, a hetedik pedig 100 koronát szedett össze, vagyis valamennyi nagyobb summát, mint amennyit az itthon élők közül a legtöbbet gyűjtő tudott összehozni.” Az amerikai magyar reformátusság tehát megtette kötelességét az otthon maradiakkal szemben és a midőn megtette, követendő példáját adta a felebaráti szeretetnek. Midőn ezt készséggel elismerjük, egyben azt sem hallgathatjuk el, hogv az a konvent, amely itt Amerikában I A Ref. Church in the U. S. Belmisszióir Tanácsa Október 9-én tartja Pittsburg- 5 ban a szokásos évnegyedi gyűlését. A gyü-| lés foglalkozni fog azzal a jelentéssel is, j melyet Rev. Dr. Land new yorki kikötői f misszionárius adott be magyarországi kiküldetésének eredményéül. A jelentés sze rint a conventi elnökség hajlandó volna | ahhoz hozzájárulni, hogy egy Közös Ta- ' nács szerveztetnék, mely a vitás ügyek- í ben közvetítőként szerepelne az amerikai $ és hazai egyet. ref. egyházak között ab- í ban a reményben, hogy egy ilyen Tanács; megalkotása megszüntetné bizonyos rész-J ben a most fennálló egyenetlenségeket ésf összeütközéseket. — Véleményünk szerint igazán hitépitő és áldott egyházi munká a magyar misszió mezőn csakis a két egyházi fönhatóság teljes megértésével é« harmóniájával volna eszközölhető. A jelen testvérgyülöletet keltő munkát fenntartani, tovább hajtani a Convent részéről nem egyéb, mint a lehetetlenséghez t ‘---------------------------fez ezreket, a tízezreket, sőt százezreket ol- lasatlanul osztja, bizony nem segít a bajba jutott óhazai egyházakon. Miért tűri a Konvent, hogy amerikai testvéreiktől kérjenek segítséget az otthon maradtak, mi^rt nem segít ő maga? Vagy tán ezok az apagyi reformátusok, nem olyan jó ma- ,g.yarok és nem olyan jó reformátusok, mint az amerikaiak? Dehogy is nem. — Csakhogy a Konvent ma már nem a vallás, hanem a politikai szolgálatban áll és éppen azért a segítséget is olyan helyre kénytelen juttatni, a hol bár szükség arra nem volna, azzal mégis a magyar állameszmének vél szolgálatot tehetni. Eddig azt tartottuk, hogy a hol a legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély. Most, szegény apagyi hittestvéreink esetéből megtanulhatjuk, hogy ez a közmondás otthon Magyarországon már divatját múlta. * * * A mitől fél Európa, rettegett, mégis bekövetkezett. A balkáni háború kitört és immár senki és semmi sem akadályozhatja meg a hóditó és harci kedvű kis Balkán államokat, hogy önként ne rohanjanak vesztükbe. Törökország, mint tudjuk lassan halódik. Tulajdonképpeni haldoklása ott kezdődik, a midőn Magyarországról kiűzték. Azóta a török félholdat balszerencse üldözi. Lassú egymásutánban vesztette el Törökország Romániát, Szerbiát, Kelet Rumeliát, Bulgáriát, az angol uralom alá került Egyiptomot, majd néhány évvel ezelőtt Boszniát és Hercegovinát, most legutóbb pedig Tripoliszt. Most pedig úgy látszik, ütött a végleszámolás órája és a kis Balkán államok érvényt akarnak szerezni ama határozatuknak, hogy keresztény testvéreiket felszabadítva, kiűzzék a törököt Európából. Tagadhatatlan, hogy a Balkán államok e törekvése jogos és érthető, ámde az európai nagyhatalmak diplomáciája azt is tudni véli, hoogy e mögött a nemes cél mögött, a terjeszkedési vágy csúf önzése lakozik. Éppen ezért sajnálatraméltók, a most háborúba kényszeritett kis államocs- kák, mert hisz minden győzelmük úgy is csak erkölcsi lesz, mert a háború gyümölcseit mégis csak a nagyhatalmak fogják élvezni.