Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 41. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1912 OKTÓBER 12 VOL. XIII. NO. 41.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Kelelős ^w^orki ”tV\eík£z.1 ASZIjö PUBLISHED EVERY SATURDAY.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Közeleg az elnökválasztás.

Rövid pár hét és az Egyesült Államok polgárai ismét élhetnek legszebb polgári jogaikkal. E napon ennek a hatalmas köztársaságnak szülöttei és fogadott polgárai szavazataikkal döntik el, hogy néhány évig ki uralkodjon, ki kormányozza ezt az országot, mint annak első polgára.

Az Egyesült Államok történelmének lapjait kutatva, meggyőződhetünk arról, hogy ilyen hatalmas pártok és ilyen hatalmas egyéniségek, mint a milyenek most harcolnak az uralomért, még soha nem vettek részt az elnökválasztási küzdelemben.

Taft, Roosevelt és Wilson. Három nagy kaliberű férfiú, három politikailag érett, egy hatalmas köztársaság vezetésére valóban alkalmasnak látszó férfiú, Taft, a

%

republikánus párt elnökjelöltje, talán éppen a legkedvesebb szenvedálylyel harcol a hatalomért. Ő is és pártja is, meg van arról győződve, hogy ennek az országnak, érnék a valóban csodálatraméltó és hatalmas köztársaságnak minden józaneszü polgára, a fennálló jólét folytatását kif vánja és igy szavazatával is a republikánus pártot fogja támogatni. Tudjuk, hogy Taft elnök és az őt támogató republikánus párt fenn akarja tartani az Amerika iparát és munkásait védő vámtarifát, mert ennek köszönhető az ország hatalmas virágzása. A republikánus kormányzat szivesen látja a bevándorlót ötven éve már és Taft elnök teljes szivvel arra törekszik, hogy az újonnan érkezők ugyancsak a legjobb érvényesülési alkalmat találják.

A republiár/usok büszkék arra a felvirágzásra, mely Taft elnök bölcs kormányzását követte nemcsak az önmaguk, hanem az amerikai nép érdekében is. A republikánus párt jelszava: “jó idők” s tényleg a republikánus uralmat mindig jó idő, mig a demokratát pusztulás követte.

Mi, magyar bevándorlottak is elismerhetjük és el is ismerjük, hogy ez valóban igy van. A bevándorlást ma sem ellenőrzik szigorúbban, mint annak előtte. Ellenben azok előtt, akik előtt kapuit az ország megnyitja, a munkalkalom száz esete kínálkozik, megadván ez utón minden tisztességes, munkára kész bevándorlónak a rendes és biztos megélhetést. Sokan azzal agitálnak a most uralmon álló párt ellen, hogy a drágaság máris tűrhetetlen, ám ezek elfelejtik, hogy ez csak átmeneti állapot és hogy különben is a megélhetés drágulásával arányban a munkabérek is emelkedőben! vannak. Nekünk magyaroknak, a hála, a kötelességérzet, a jövőnk iránti bizalom azt parancsolja, hogy a mai viszonyokat fenntartva, Taft elnökre és pártjára szavazzunk, mert ennek a pártnak az uralma alatt valóban csak folytonos és fokozatos jólétben volt részünk.

Néhány hónappal ezelőtt tiltakoztunk. Egész Amerika magyarsága tűzben égett, lángolt a harciasságtól, úgy tiltakoztunk, mintha egy ember lett volna egész Amerika magyarsága. Népgyülést hívtunk egybe és ott tüzes szónoklatokat mondottunk az ellen a Wilson ellen, aki a magyarságot annyira meggyalázta és kit ma mégis dicsőit a magyarságnak az a része, a mely a meggyőződését bizonyos elvek szemmel tartásával szivesen változtatja.

Woodrow Wilson az Egyesült Államok demokrata elnökjelölt je “Az amerikai nép története” cimü müvének 5-ik kötetében igy szól: “S jöttek ekkor egész seregei Délolaszország legalacsonyabb rendű népeinek, s a legközönségesebb fajtájú emberek Magyar- és Lengyelországból, emberek minden képesség, energia s az intelligenciának kezdeményező képessége nélkül s ezek évről-évre növekedő oly seregekben jöttek, mintha Európa déli államai kilakoltatnák magukból népességűk legkétesebb és legnyomorultabb elemeit.”

“Ezek a kinaiak, mint munkások, ha nem is mint polgárok, sokkal kívánatosabbak ama durva horda legtöbbjénél, a kik évről-évre szaporodó csapatokban érkeztek a keleti kikötőkbe.” “Ezeknek kétség kivül legkellemetlenebb tulajdonságuk van, de nem ez, hanem ügyességük, intelligenciájuk, fáradhatatlan munkaerejük, sikereik okozták azt a félelmet és gyűlöletet a kínaiakkal szemben, a mely kizáratásukra vezetett, olyanok közbenjárására, a kiket esetleg elszaporodásuk esetén kiszoríthattak volna. — Azon nem kívánatos alakok pedig, a kik a keleti kikötőkbe jöttek, megtűr ettek azért, mert a munka fokozatának csupán, legalsó fokára tartottak igényt.”

Woodrow Wilson a magyarokra és más idegen születésű polgárokra szórt eme förmedvények nyilvánosságra hozatalakor 46 éves volt. Egy 46 éves ember véleménye szabály szerint már meg szokott állapodni. S tény is az, hogy Woodrow Wilson véleménye nem is változott meg müvének kiadása óta sem, Egy látogatás alkalmával nemrég megkérdeztetvén a magyarokra szórt förmedményeire vonatkozólag, nem mondotta, hogy “tévedtem, sajnálom, hogy ezeket állítottam s azon leszek, hogy ezt jóvá tegyem. ” — oh nem, hanem pár általános, semmitmondó megjegyzést tett csupán a bevándorlóra s különösen azon fajtájára vonatkozólag, kiket ő kívánatosaknak tart.