Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
4 AMERIKA,! MAtíYAR REFORMÁTUSOK LAKJA 40. fi/.. Október f>. VOL. XIII. OCT. 5, 1912, NO. 40. , Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNY1 LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre.................................$2.00 Magyarországra egész évre. .$3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. Október 6. Szomorú, borongós őszi nap, gyászos emlékű október hatodika, sóhajtva köszöntünk. E napon sok százezer idegen földön élő, idegen népek között nehezen dolgozó, magyar ember áhitatos szívvel fordul az Egek Urához, kérve, könyörögve áldását arra a sok csapástól meglátogatott tna- gyar hazára, melyet elhagyni volt kénytelen. E napon itt, az idegenben is. gyászünnepeket ülünk, hogy bebizonyítsuk, hogy hazafiságunk itt az idegenben sem csökkent, hogy hálás szivünk egész melegével gondolunk Reátok, dicső aradi tizenhárom. E napon visszaemlékezünk szabadság- harcaink legendás korára, semmiből lett osztrákot csatáról-csatára verő kuruc hadainkra, örök dicsőségű honvédeinkre és a magyar közt ezredéve elő átkos pártütésre, ármánykodásra, agyarkodásra, árulásra, mely minden harci dicsőségünk temetője lett. E napon újra. meg újra felidézzük legutolsó szabadságharcunk minden eseményét, minden örömét, minden dicsőségét, minden buját és minden gyászát. E napon érezzük, hogy a Ti véretek nem hullt hiába. Az a vér, melyet a gyalázatos szolgakéz felsőbb parancsra kiöntött, termékenyitőleg hullt vissza a már oly sokszor vérrel áztatott naza földjére. E'napon nemcsak érezzük, de tudjuk is. hogy a Ti hősi, megalkuvást nem ismerő példátok nemcsak örökön örökké élni fog, hanem mindenkor ez lesz a mi követendő példánk is, a mely szerint -hazánkért “élnünk és halnunk kell.“ E napon imádkozunk a lekiüdvötökért, szép hazánk szabadságáért, függetlenségéért, mindazokért, a kik veletek dicső és örökemlékü aradi tizenhárom, együtt haltak a szabadságért. E napon fogadjuk, hogy itt az idegenben is magyarok maradunk, és ha haza, a szent ügy újra hiv, mi is ott leszünk, a hol felhangzik: “Mindnyájunknak el kell menni!’’ ** * William Rughnak hívják azt a chicagói sánta, nyomorék újságárus fiút, a ki hősies tettével bevonult a mai kor, modern hősei közé. Pedig William Rugh esete nem is oly hősies, nem is oly csodálatos, mint inkább emberi, de hogy azért, mégis hősiesnek, csodálatosnak nevezzük, annak az a magyarázata, hogy azt, a mit ez a sánta rikkancsgyerek megtett, nem tette volna meg senki, sem én, sem te, sem ő, egyszóval senki. A történet valóban egyszerű és mégis megkapó. Egy fiatal leány motorkerékpár kirándulásra ment, útközben a motor felrobbant és a leány oly rettentes égési sebeket szenvedett, hogy orvosai csakis úgy tudták az életnek megmenteni, ha akad valaki, aki felajánlja a saját ép bőrét arra a célra, hogy azt a leány testére átültessék, hogy ezáltal megmentsék őt az életnek. A leány szegény volt, nem volt hihető, hogy akad ember, aki 'önzetlenségből, irgalomból, felebaráti szeretet- ből ingyen kínálja fel a saját ép bőrét egy előtte idegennek a megmentésére. És William Rugh, az egyszerű újságárus végigtapogatta nyomorék, hasznavehetelen lábát és elment a kórházi orvosokhoz, a kik bár előbb elutasították, végül mégis beleegyeztek abba, hogy a fiú áldozatát elfogadva, megmentik a haldoklót az élet számára. William Rugh leoperáltatta a bőrét. A leány túl van a veszélyen. William Rugh pedig elvesztette nyomorék lábát, melynek ugyan azelőtt sem vehette hasznát, de hát mégis csak láb volt. Eddig tart a történet. William Rugh e tettével, az önzetlenség és a felebaráti szeretet e ragyogó példájával bevonult a hősök közé, mert a mit ő tett, az valóban hősi cselekedet és amiért ingyen, önzetlenségből tette, az még annál is több az önfeláldozó felebaráti szeretet leggyönö- riibb példája. :Jí * Lehet, hogy a mikor e sorok napvilágot látnak, oda át, a vén Európa örökös tűzfészkében, a Balkánon már eldördültek az ágyuk,'már arat az emberiség legnagyobb nyomorúságának, a háborúnak réme. Bulgária, Szerbia, Görögország és a kis, harcias Montenegró, melyek egykor egytől török szolgaságban sínylődtek, most készülnek a végső leszámolásra, most akarnak újabb rést ütni, az egykor egész Európát rettegésben tartó, de ma már “beteg ember” Törökország testén, hogy azután az első lépés után már könnyebb legyen a második, a mely Törökország végleges feloszlatására vezetne. A háború az erősebb joga, és mint mondják .szükséges rossz. Mi tehát, a inig csak a kis Balkán államok lokális háborújáról lesz szé, sajnálkozva bár, de egyszerűen csak tudomást veszünk róla. De ha a nagyhatalmi hóbortokért lángoló féleszük serege bele viszi Magyarország népét is egy minden pusztulásnál rémesebb háborúba, akkor ökölbe szorított kézzel és kitörő indulattal, fel-felzokogva fogjuk kérdezni: miért, miért? ❖ ❖ A Becker-ügy, az előbb két-három uj- ságoldalon, majd csak két-három újság- hasábon. végül most csak pár sorban tárgyalt Becker-ügy, ennek a modern századnak egyik, tán legpiszkosabb bűnügye még mindig csak a vizsgálat alatt van. Az ügyész utazik, kihallgat, Gavnor leveleket ir. Valdo lemond, Valdo nem mond le. ez a mindennapos szenzáció. Közben pedig Becker hízik a fogságban, meghizlalja a jómód, a gondatlan, munka- nélküli élet. Így áll a Becker-ügy, a melynek előre láthatólag soha sem lesz vége. Ha egy halálra itélttől megkérdezik, hogy mi az utolsó kívánsága és azt felelné, addig szeretnék élni, mig a Becker-iigyben Ítélet lez, akkor biztosítaná magának a békés, nyugodt öreg kort és az örökéletet. Mert a Becker-ügvnek, mely mindinkább szélesebb mederben folyik, bizony alighanem soha sem lesz vége.
