Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 39. sz. Szeptember 28. VOL. XIII. SEPT. 28, 1912. NO. 39. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 335 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósitás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre.................................$2.00 Magyarországra egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-A MERI CAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. Görgey Arthur. Görgey Arthurnak, szabadságharcunk legnagyobb hadvezérének a héten halálhírét költötték. A hír nem felelt meg a valóságnak. Görgey él. A vén tölgyet megrázták, megtépázták az idők viharai, de azért sziklaszilárdan áll 95 év terhével a vállán. Görgey tábornok halálával hőskölteményünk, a legdicsőbb magyar szabadság- harc legendás alakját vesztenök el, de halála után sok olyan részletet ismerhetnénk meg a magyar szent ügy történetéből, melyet az ő életében kell, hogy homály fedjen. Görgey Arthur bátor, félelmet nem ismerő, harcra kész, fegyelmezett és vasakaratu katona és számitó, taktikus hadvezér volt. Tudjuk, Görgeyt a katonát rettenheteden bátorságáért valósággal legendaszerü mesékkel vették körül katonái, míg alvezérei között nem egy olyan akadt, a ki irigységbsl, féltékenységből áskálódott a valóban nagy hadve- zéri képességekkel biró tábornok-főparancsnok ellen. A két merőben ellentétes érzelem közepette is Görgey mindenkor bátor katonája, hü hadvezére és önzetlen polgára volt hazájának. Azt már ma is megállapíthatjuk, hogy Görgey soha sem akart több lenni, mint a mi volt. Hogy az idők forgataga az egész nemzet ügyét az ő kezébe sodorta, hogy neki adatott az a rettenetesen keserves feladat választani a további harc és a nem sok jóval kecsegtető béke között, azért 63 éven keresztül kellett keservesen szenvednie. Lehet, hogy katonai szempontból Ítélve, Görgey áruló volt, mert a kinek fegyvere van, annak utolsó percig harcolnia kell, de előttünk, az utókor előtt, ma már kristálytisztán áll Görgey Arthur jelleme. Az újra rendbe szedett osztrák hadak egyoldalról, a Paskievics parancsnoksága alatt beözönlött rettenetes hirü orosz sereg másoldalról, a katonákat megtizedelő kolera ismét másoldalról, csak egy szabad utat adtak a már csak pár ezernyi rongyos, éhező sereggel biró Görgeynek: letenni a fegyvert, meghódolni az orosz cár nagysága előtt, tőle várva a szomorú sorsra jutott nemzet ügyének pártfogását. Tudjuk, az orosz Ígéretekben éppen úgy csalatkozott a magyar, mint olyan sokszor az osztrákokéban. De azért Görgeyt mindenképpen fel kell mentenünk, ő bízott az Ígéretekben és különben is tudta, hogy maroknyi gyönge seregével, ha harcba száll, még harcolhat ugyan egy-két-három napig, de az egész nemzeti ügy bukása már kikerülhetetlen, miért is a további ezer meg ezer fiatal élet vérpadra hurcolása már csak felesleges áldozat. Bár Görgey kényre, kegyre adta meg magát, mégsem nevezhetjük őt árulónak, mert azzal a tettével, hogy ezer és ezer fiatal imagyart megmentett a végpusztulástól, csak elősegítette a Bach korszak után uj életre hívott és uj életre keltett Magyarország sebeinek mielőbbi gyógyulását. Otthon, Magyarországon megint vészterhes idők járnak. Isten a tudója, mit hoz a holnap. Sokan vannak ma is, a kik könnyelmű politikájukkal ismét a forradalomra bíznák a nemzet ügyét. És ha nemzetünket ismét harcra szólítanák, bizonyára akadna olyan hős vezére is, mint Görgey tábornok volt, de az bizonyára kétséges, hogy akadna-e egy oly bölcs és higgadt politikusa, mint Görgey diktátor, a “hazaáruló.” * * * Az otthoni politikai helyzet valóban mélyen elszomoríthat minden jó magyar embert. A magyar országgyűlés képviselő- házában a tavasz óta minden ülés alkalmából megújulnak azok a rettenetes jelenetek, a melyeket egy oldalról a kormány végsőkig fokozott erőszakoskodása, másoldalról az ellenzék örökös obstrukciója szült. Ma már minden bur a végsőkig van feszítve, azok a legutóbb már véres jelenetek, a melyek a képviselőházban lezajlottak, arról tesznek tanúságot, hogy azok az ellenzéki képviselők, akik a kormánynyal egyet nem értenek, most a nyári szünet alatt érintkeztek a néppel és anak nézetét, megismerve, állják a további harcot. A magyar képviselőházban előfordult, bennünket mélyen elszomorító jelenetek színhelyét, most áttették Bécsbe, miután jelenleg a delegáció ott ülésezik. A magyar ellenzék legharciasabb tagjai felvonultak a magyar delegáció bécsi üléseire, ott a hallgatóság körében foglaltak helyet, de még onnan sem késtek minden alkalmat megragadni, hogy a tanácskozást megzavarják. Tiszáék pedig folytatva a régi methódust, a magyar képviselőket magyar rendőrökkel dobáltatják ki a magyar delegáció bécsi üléséről Tagadhatatlan, hogy a magyar ellenzék felháborodása lés mindenre kész harciassága nagyon is megindokolt, jogos, sőt még annál is több. De azért mégis tán kár volt a magyar ellenzéknek Bécsbe mennie. A világ összes nagy hírlapjaiban most csak arról fognak Írni, hogy a magyar ellenzék Bécsben milyen elkeseredett módon folytatja a harcot. Szóval főleg két dolog fog mindenkinek a szcmibe tűnni: magyar és Bécs. A müveit országokban (és sajnos, de ezt legjobban mi amerikai magyarok tudjuk) nem ismernek Ausztria-Magyar- országot, hanem csak Ausztriát, nem ismernek magyar királyt, hanem csak osztrák császárt, Mi, a magyar haza idegen földet járó fiai eddig mindent elkövettünk, hogy a körülöttünk élőket meggyőzzük arról, hogy Magyarország külön kormánynyal bir és csak társországa Ausztriának és hogy a császárhoz semmi köze, mert megkoronázott és az alkotmányra esküt tett királya van. Voltak külföldi barátaink között sokan, a kik bár előbb kételkedtek, de azután elhitték szavainkat. Mit fognak most majd azok szólani, ha elolvassák, hogy a magyar ellenzék Bécs városában küzd a jogaiért. Nevetni fognak. Rajtunk nevetnek majd, mert elhitettünk velük egy hiú álmot. Elhitettük velük, hogy Magyarország is valami és ők mégis csak azt hallják, azt olvassák, hogy a magyar ellenzék Bécsben, Ausztria, az előttünk oly mélyen gyűlölt Ausztria fővárosában harcol magyar jogaiért. A külföld nem ismeri a más országok politikáját, csak részleteket hall felőle. Mit tudnak a kultur országok a magyar közjogról, az osztrák sógorral kötött át- kos szerződésekről. Semmit. Bizony semmit sem tudnak. Ők csak a tényeket látják. Egyebet semmit. A magyarok, mint már annyiszor, most is Bécsben akarják kivívni jogaikat. Am jól van. De azután ki piruljon érte, ha holnap újra azt olvassuk: Magyarország fővárosa Bécs.
