Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM. VOL. XIII. NO. 39. NEW YORK, N. Y. 1912 SZEPT. 28. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: new yorki HARSÁNYI LÁSZLÓ ref. lelkész. PUBLISHED EVERY SATURDAY. litered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. /JZt f Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület konvenciója előtt. Irta: HARSÁNYI SÁNDOR, homesteadi és vid. ref. lelkész. Az Amerikai Magyar Református Egyesület, ez a nagyszabású jótékonysági munkát végző, szeretett egyháztársadalmi intézményünk, működésének egy újabb határállomásához érkezett. A Szövetkezetek élete folyásának med- j rét az u. n. convenziók, nagygyűlések szabván meg: minden ilyen nagyszabású összejövetelt, annak tanácskozásait az Egyesület jövendő fejlődésére elhatározó fontosságúnak kell tekintenünk. Egyesületünk, mely 16 esztendős tiszta múltra tekinthet vissza, ez évben tartja két éves nagy gyűlését október 23-án reggel 8 órakor kezdődőleg az amerikai magyar Debrecenben, Cleveland városában, hol magyar református anyaszent- egyházunknak két erős vára, két fényes gyülekezete hirdeti a magyar faj boldogulását Amerikában. Ismét összegyűlnek közös tanácskozás- \ ra egyházaink lelkipásztorai, a szeretet j Evangéliumának hivatott hirdetői és azok a világi egyének, kiket az Egyesület osztályai a közös érdekek képviseletével, mint hü hittestvéreket és jó egyesületi ; . tagokat megbíznak. A református anyaszentegyháznak evangéliumi alapokon álló szent beren- dezkedettségéből .kifolyólag egészen természetesnek találjuk, hogy lelkészek és világiak egyenlő joggal felruházva, egyetértő szeretettel végezzék az olyan jótékonysági egyháztársadalmi munkát, minő az Egyesület zászlajára van felírva. A lelkészi kar és a világi elem legfeljebb versenyezhet egymással, de egymással ellentétbe nem kerülhet soha a könyörülő szeretet és jótékonyság széles mezején. Természetesnek találjuk azt is, és el is várjuk, hogy az osztályok a legértelmesebb, legkiválóbb tagjaik egyikét küldik el az ilyen konvenciókra, hol komoly munka folyik, s minden egyes delegátusnak át kell hatva lennie felelősségének teljes tudatától. Mert mint fentebb is említők, az ilyen nagy összejövetelek jelölik meg az irányt, mely felé magának az intézménynek a következő években haladnia kell. Egyesületünknek adminisztrációját, egész berendezkedettségét, mondhatjuk jövőjét, uj alapokra fektette volt a két évvel ezelőtt tartott convenció az által, hogy behozta a korszerinti kivetéseket. A lefolyt két évnek tapasztalatát fogja összegezni a mostani nagygyűlés, hogy eloszlassa azok aggodalmait, kik kételyeket tápláltak az uj terv beválásának sikerei felől. Azonkívül bizonyára uj tervek, uj eszmék is fognak felszínre vetetni s a nagy gyűlés bölcsessége kell, hogy megtalálja a javaslatok között azokat, melyek emberi számítás mellett az egyesület érdekét és haladását biztosítják. Az emelkedésnek, az eszmék és javaslatok megvitatásának legtermészetesebb fóruma az újság, a sajtó, mely a nyomtatott szó hatalmával szétviszi és terjeszti a helyes gondolatokat és alkalmat nyújt minden egyes tagnak mondani valója előterjesztésére, még ha az illető nem mehet is el a közös nagy gyűlésre. Az Amerikai Reformátusok Lapja születésének első pillanatától fogva híven szolgálta az Egyesület érdekeit. Még ha, mint a nyilvánosság közege, kritikát gyakorolt is időnként az Egyesület tisztvisse- lői, vagy munkálkodásaik felett: semmi egyéb nem vezette, mint az a szent kötelességérzet, hogy ráterelje a figyelmet a javitandókra. Egyházi lapunk segítette az Egyesületet, hogy az Isten segedelmével és a hü amerikai magyar reformátusság pártfo- golásával oda emelkedjen, a hol az van ma. Jól esik megállapítanunk, hogy az Egyesület és annak tagjai is mindenkor elismerték lapunk szolgálatait e téren, s a természetes kapcsolat az egyházi sajtó és az Egyesület között fennáll ma is. Abból a hivatásból kifolyólag, melyet lapunk a hitélet építése körül végez, kívánjuk felkarolni minden lehető irányban a Református Egyesület ügyét is most és ennek utána is. Árra serkentünk minden jó református testvérünket, kire Isten egy család fenntartásának és gondviselésének sorsát bízta: hogy szilárd alapokon nyugvó Egyesületünknek tagjai sorába állni szent kötelességének ismerje. Az írás mondja: hogy a ki öveiről gondot nem visel, alább- való a pogánynál. Kedveseink sorásáról pedig addig kell gondoskodnunk, mig arra alkalmunk és módunk vagyon, mert eljő az éjszaka, a melyen többé senki sem munkálkodhatok. Ha pedig egyek vagyunk a hitben, szent vallásunk szeretetében, és a keresztyén reménységében: együtt kell lennünk az egymást segítő jótékony munkálkodásban is, mert a hit gyümölcse, a hit jelenlétének biztos mutatója: a jó cselekedet.
