Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-21 / 38. szám

c AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. Szeptember 21. VEGYES HÍREK. A Magyar Menház kimutatása. —New Y"ork.—A new yorki Magyar Menház au­gusztus havi kimutatása szerint 995 sze­mély kapott reggelit, 817 pénzért és 178 ingyen, ebédet és vacsorát 1880 személy kapott, 1622 pénzért s 258 teljesen in­gyen, lakást 1039 személy kapott, 818 pénzért, mig 221 teljesen ingytn vette igénybe a magyar menház jószívűségét. — E számok ékesebben beszélnek minden dicsérő szónál s bizonyítják, hogy a ma­gyar menház hivatása magaslatán áll. Az átutazó magyarok igen jól teszik, ha fel­keresik a magyar menházat, a hol teljes ellátást nyerhetnek s azonkívül minden ügyben felvilágosítással és tanácscsal lát­ják el őket. A magyarság jóindulatú párt­fogását a magyar menház elismerésére méltó működésével minden tekintetben kiérdemelte. * * . * ❖ Számozott hely a vonaton. A magyar államvasutak igazgatósága érdekes terv­vel foglalkozik. Német mintára számozott helyet akarnak akarnak a vonatok utasai­nak biztosítani. A vasúti kocsik üléseit számokkal látják el és minden utas a pénztárnál számozott helyet kapnak, me­lyet más nem foglalhat el. A reform sok keserves mizériának vetne véget. * * * Jókai hagyatéka. A magy. kormány pár hónappal ezelőtt Jókai Mór özvegyétől megszerezte a nagy költő hagyatékát. — Zichy -János gróf kultuszminiszter özvegy Jókai Mórné, született Nagy Bellával szerződést kötött, melynek értelmében az özvegy átadta az országnak Jókai dolgo­zó szobájának berendezését, könyvtárát, képeit és a költő hires csigagyiijteményét viszont az állam biztositotta az íizvegynek élete fogytáig 7200 korona évi járadékot. A tárgyak a Petőfi-ház egyik elsőemeleti szobájában /annak kiállítva. Az átadás történetéről Jókainé Nagy Bella a követ­kező részleteket mondta el egy újságíró­nak : — A gyűjteményben van a többi közt a dolgozószoba berendezése, nyolcvanhat kép és sok kézirat, de kiadatlan mii egyetlenegy sem, csak néhány vers és háromezerötszáz levél, a melyeknek, vala­mint a verseknek is jó részét hozzám irta. Mindez a Nemzeti Múzeumba került, csu­pán a bútort és a többi apró holmit, a csi- gagyüjteményt helyezték el a Petőfi ház­ba, valamint a képeket is, amelyek közt van egy Munkácsynak, egy Verescsagin- nak, valamint Petőfinek az az arcképe, a melyet boldogult férjem annak idején fes tett. — Hogy történt az eladás? — Nem annyira eladás, mint inkább át­adás volt ez. Nekem úgyis főcélom az volt, hogy ez a hagyaték a nemzeté le­gyen és úgy helyeztessék el, hogy min­denki könnyen hozzáférhessen. Ha van Németországban Göthe-szob,a miért ne legyen Magyarországban Jókai-szoba is. — Csak most tette az ajánlatot a kul­tuszkormánynak ? — Ó nem, már régebben. Egy Ízben már fönn jártam Apponyi gróf kultusz- miniszter urnái, a ki készséggel vállalko­zott rá, hogy az átvétel dolgát elintézi, de aztán minden abba maradt. A múlt év elején aztán Zichy gróf miniszter urnák terjesztettem elő a dolgot, a ki aztán nyomban intézkedett. — Mely irányban ? — Mindenekelőtt gondoskodott, hogy az egész hagyatékot megbecsüljék. Ezt a Nemzeti Múzeumra bízta, a honnan Sza- lay miniszteri tanácsos és Sebestyén igaz­gató ur hónapokon át fáradoztak itt ná­lam, a mig mindent megvizsgáltak és meg becsültek. A munkájukat nem régen fe­jezték be. — És mi lett az eredmény? — Az egészet száznegyvenötezer koro­nára becsülték, pedig többet is ér, nem az ereklyeszámba menő dolgokat számít­va, hanem a képeket. — Hogy lett tehát ebből a tőkéből évi járadék? — A miniszter ur kijelentette, hogy ennyi pénz most egyszerre nincsen, de föl ajánlott holtam napjáig hétezerkétszáz korona évi járadékot. Ebben én szó nél­kül belenyugodtam és meg is köszöntem. — Szerződésben biztosították ezt? — írásbeli szerződést nem kötöttünk: talán később. Az évi járadékot két rész­letben kapom, az elsőt az idén januárban már mégis kaptam, mert a holmit már kö­rül belül nyolc hónappal ezelőtt elvitték. A Petőfi Házban március 14-én nyitot­ták meg a Jókai-szobát. * * * Kic:i kezdetből nagy dolgok. A mun­kásságával az egész világot beövedző Britt és a külföldi biblia társulat keletke­zését egy szegény szolgálónak köszönheti, ki összegyűjtött néhány fillért s azzal nagy utat tett, hogy azon bibliát vehes­sen. Hány ember van — kérdezte a ne­mesen érző lélek — kik szintén vennének bibliát, ha hozzájuk vinnék? így alakult meg a biblia társulat s működik hatalma­san több mint 100 éve. * ❖ ❖ Philadelphiában mutogatnak egy nagy templomot, melyben elfér 8000 ember, mellette egy főiskolát 400 tanulóra, kór­házat sok beteg számára és egy nagy ter­met, melybe minden vasárnapi iskolába járó gyermeket fel lehet venni. Ez az épület egy millió dollárba került s kezde­te ennek az, hogy e templom lelkésze előtt jelentkezett egykor egy kis leányka, hogy ő is szeretne járni vasárnapi iskolába, de a lelkész elutasította őt azzal, hogy nincs hely. Aztán dolgozott a kis leányka és megtakarított 2 dollár 80 centet, mit pa­pirosba göngyölve párnája alatt őrzött még akkor is, mikor beteg volt. Betegsége i halálos volt és halála után olvasták az iránt, hogy e kis pénzt arra szánta, hogy megnagvobbittassék a templom, hogy ab­ba több vasárnapi iskolás beférjen. ** * A Hallei Franke intézetnek, mely ma 670 személynek bennlakást ád s 400 sze­mélynek tanítói és tanulói foglalkozást— alapja azon 7 dollár, mit egyszer ő a há­zába felállított perselyben talált. “E hét dollárral — mondotta Franke Magdaléna asszony — nagy dolgot lehet tenni. És nagy dolgot is tett. Orvos első szava amidőn a beteg bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb be­tegség ugyanis a rendetlenül működő gyo­mortól származik, tehát a doktor is első sor­ban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyítja hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásáról gondoskodni, vagyis használni a Egy nagy dobozzal akár ide, akár ez ó- hazáhu 1 dollárért küld a feltaláló: Partos Patika

Next

/
Thumbnails
Contents