Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 35 SZÁM NEW YORK, N. Y. 1912 AUGUSTUS 31. VOL. XIII. NO. 35. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HARSÁNYI new yorki ref. lelkész. LÁSZLÓ PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y„ under the act of March 3, 1879. A princetoni szeminárium jubileuma. A princetoni, (N. J.) presbyterianus szeminárium május havában ünnepelte egy százados jubileumát. A princetoni theologiai szeminárium a presbyteriánus egyház legöregebb, leghatalmasabb, a tudomány magas szinvonalán álló intézménye, kiegészítő része a princetoni világ- | hirü egyetemnek. A jubileumi ünnepélyek nagy fénynyel és pompával mentek végbe. Megjelentek azokon Amerikának legmagasabb állami, polgári és egyházi személyességei, több európai egyetemnek fényes küldöttségei. Mindannyian a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adóztak ezen tudományos intézetnek, mely már száz éve, hogy a világitó tornyát képezi Amerika tudományos, szellemi és egyházi életének. A mi a debreceni collegium a magyarországi ref. egyházban, ugyanaz a princetoni szeminárium az amerikai ref. egyházban (esetleg nagyobb kiadásban.) A jubileumi rendezőség e világra szóló ünnepélyre testvéri érzéstől kifolyólag, szeretettel meghívta a magyarországi ref. theologiai főiskolákat. A meghívott szemináriumok szívesen fogadták e meghívást. Tekintettel azonban a nagy távolságra, főleg pedig arra, hogy a tanév második fele vége felé járván, tanárok mind el voltak foglalva, személyes küldöttségben nem fejezhették ki üdvkivá- nataikat, meg kellett elégedniük, hogy meleghangú, igazán testvéri szellemet lehellő iratokkal üdvözöljék a nagy távolból1 a jubiláló testvérintézetet. A budapesti, és pápai főiskola angol nyelven küldték el üdvözlő levelüket, a sárospataki és debreceni kollégium pedig a magyar irathoz odacsatolták az angol fordítást. A princetoni szeminárium a legnagyobb örömmel fogadta a magyar theologiai akadémiának felette kitüntető és elismerő sorait. A szemináriumi bizottság éppen most rendezi sajtó alá a magyar iskolák üdvözlő ir atait, hogy a nagy jubileumi .emlékkönyvben szóról-szóra megjelenjenek. (E sorok Írója javította a kefelenyomatot). A magyar főiskolák igazán evangéliumi soraiból legyen szabad két részt idéznem. Látni fogjuk, hogy a magyaros régi ref. egyháznak tuj. dós tanárai mily magasan gondolkoznak és nemesen írnak az amerikai testvér egyházról. Idézet a sárospataki collegium üdvözlő iratából: “Ha személyesen nem lehetünk is ott jelen, lélekben önökkel leszünk. Mi úgy érezzük, hogy a nagy földrajzi távolság mellett is közel vagyunk egymáshoz. A köztünk levő szellemi rokonság, a közös protestáns érdekek, közös törekvéseink az evangyéliumi világosság terjesztésében, kiváltképpen ez a benső viszony, a melyben önök a magyar ref. honfitársainkkal vannak, a kik szülőföldjüktől távol az önök országában élnek és az önök presbyterianus egyházénak ama mi honfitársainkról való szives gondoskodása — mindezek a legszorosabb kapcsolatot képezi önök között és mi közöttünk. ’ ’ Idézet a budapesti theologiai akadémia iratából: “But we know and acknowledge with deep gratitude that servise also, which the ministers of the American Presbyterian Church have from the very first rendered so unweariedly and with such noble disinterestedness on behalf of the evangelisation of our emigrant brethren, that church was the first to interest itself in them.’’ Hasonló szellemben, testvéri szeretettel és tudományos hányon szólnak a debreceni és pápai főiskolák. Az amerikai presbytariánus egyház és a princetoni szeminárium büszkeséggel őrzi eme szép leveleket és örömmel fogadja a bennök rejlő testvéri szeretetnek ilyen szép megnyilatkozását. Ha szabad ezekhez egy rövid kommentárt fűznöm, azt mondani, hogy az amerikai presbytariánus egyház a mily örömmel veszi a magyar ref. iskolák testvéri érzését, ép úgy fájnak neki ama bizonyos esetek, a mely eme testvéri evangélium érzést teljességgel megölik, mint legutóbb a new brunswicki magyar egyháznak hűtlen és jellemtelen elforduása, hol az angol presbyterianus egyházat egy kicsi papocska önzéssel és irigységgel vádolja. Sajnáljuk, hogy disharmonikus hangot elegyítünk az ünnepi hangulatba. A princetoni szeminárium tanárai mind tagjai a new brunswickimegyének és a mint ők veszik figyelembe a new brunswicki egyház félrevezetett elöljáróságának sértő magatartását és kicsinyes gon- dolkozásu papján jellemtelen eljárását, ép úgy reméljük, hogy a magyarországi tudós protestáns világ tudomást vészén ilyen szomorú esetekről, nem ad hitelt a hamisságon alapuló és érdekhaj hászó papoktól származó információknak és vádaknak. Reméljük és kérjük, hogy a magyar- országi ref. főiskolák tudós professzorai és többi liberálisan gondolkozó papjai oda tudnak és fognak hatni, hogy a magyar- országi ref. egyház külföldi misszió bízottjává oly módon végezze evangéliumi munkáját itt Amerikában, hory a testvér presbyteriánus egyházat ne sértse, mert erre nincsen oka és joga, hogy a praxis olvan learven, mint a theoria. Ne helyezzük a politikai érdekeket Jézus evangéliuma elé. Newark, N. J. Dikovics János.
