Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 34. sz. Augusztus 24. tál, azzal a foltozott, sastépte szürke kabáttal, azzal a makrapipával a szájában, azokkal a hegyes szemekkel, fénymázat- lan csizmákkal s azzal a kopó staffageal maga körül; ő tula jdon maga, az öreg Kadarkuthy báró, (a képet kétszáz aranyért festette hírhedt olasz művész, a báró maga tréfásan szokta mondani, hogy maga az eredeti, a miről festette, kabátostól nem ér többet másfél márjásnál.) — Megbocsásson jó tisztelendő uram azért kis tréfáért, s már most hozta Isten, beszéljünk másról. Tbaddeus soha életében nem érezte magát ilyen zavarban, mint most, mit a joviális házigazda észrevéve, hirtelen meg- ragadá kezét s szívesen megrázta, igaz barátságos hangon mondá neki: — De kérem alássan, én illetlen szavakat mondottam nagyságodnak. .. — Köszönöm alássan, rászolgáltam, — zsebretettem; — nem vesznek kárba.-— Azt még sem kellett volna... — De hadd legyen hát az egész tréfa.— Lássa tisztelendő ur, azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok. Azt kénytelen mindenki felvenni tőlem. Valamint én is felveszem mindenkitől a tréfát. — Kérem, nagyságos báró ur; az én ide jövetelem oka nagyon messze van minden tréfától. Én Gutái Tbaddeus vagyok. A lelkész azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog komolyodni; s elhalt száján a szó bámulatában, a midőn az még vidámabb lett a nyilatkozatra. —- Gutái Lőrinc atyja, tévé utána még egyszer komolyan, reszkető hangon a lelkész. A kis gnóm hahotával nevetett fel iá, s aztán egyszerre bocsánatot kért a tiszte lendő úrtól; aztá llitva, hogy ő valóságos bolond; higyje el a tisztelendő ur, hogy egy valóságos eszeveszett embert lát maga előtt. A tisztelendő ur egy szóval sem mondá, hogy nem hiszi. — Nem jöttem panaszokkal terhelni nagyságodat, szólt Tbaddeus: nekem senkire semmi okom panaszkodni, egyedül magamra. Én nem zugolódhatom Isten ellen, mert hiszen ő kezembe adta a kincset, én voltam az a bolond, aki azt nem tudtam megbecsülni. — Nagyságod tudja, hogy fiamról beszélek, meghalt fiamról. — Meghalt fiáról! kiáltá fel a báró, és kiáltása hasonlított a kacagáshoz.—Nem, nem nevetek tisztelendő uram Bolondos ember vagyok, de nem nevetek. — Azt ne is tessék cselekedni, — szólt Thaddens. Egyetlen egy fiam volt; deli termetű, lángeszű, jószivü. Isten felruházta őt minden jó tulajdonnal, a mi dicsővé teheti a férfit; kincseket adott benne nekem, mikért egykor irigyelhettek volna. De én elhagytam e kincseket. Hiú tudományok között vesztegettem el az órákat, miket fiain nevelésében kellett volna eltöltenem; háládatlan holt könyvek szavait hallgatóm e helyett, hogy az ő beszédére figyeltem volna; a világot akartam oktatni, a helyett, hogy tanítottam volna egyetlen gyermekemet. Ezt a tudókosok átka; nem hiába mondják, hogy a tudósok fiaiból kerülnek ki a legnagyobb semmirekelők. Igaz. A mi hiú önhittségünk csekély dicsőségnek találja azt, hogy egy térden ringatott gyermeket az első imára megtanítsuk; s a mi fenhéjázó szemléletünk előtt méltatlan feladat az, hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk, legyen bár az tulajdon gyermekünk; midőn elhitettük önmagunkkal, hogy mi a népek sorsát mozgatni vagyunk hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet, midőn a gyenge gyermeki kéz az első betűt le tudja Írni; mi utálunk felelni a gyermekek együgyü kérdéseire; mi lenézzük a csekélyebb eszű embert, jobban, mint az ur a parasztot; mi dölyfösebbek, kevélyebbek j vagyunk, mint bármelyik cimernemes, mi ^ zsarnokai vagyunk családunknak, üldözői az ifjúkor apró tévedéseinek és nem engedünk szivünkhöz férni senkit. Ezért méltán történik meg rajtunk, ha Isten azt a szivet, mely nem akarta elfogadni a mindennapi ember örömeit, meglátogatja í a mindennapi ember bánatával. Oh uram, I ezt a bánatot én nem tudom eltagadni. — j Nem vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok uj felfedezései, nem a közélet mozgalma ; a mi itt belül marad, az mindig legutolsó gondolatom. Láttam fiamat meghalni szemeim előtt; egy karki- nyujtásnyira előttem nyelte el a hullám; | csak egy perccel hamarább kellett volna utána kezemet kinyújtanom és nem halt volna meg. Kerestem félóráig a vízben és nem találtam reá és akkor hálát adtam az Istennek, hogy meghalt. Nagy bünbődés- től, gyalázattól menekült meg Ezt nagyságod bizonyára mind tudni fogja m'r. — Oh én többet is tudok. Egyébiránt négy szem közt mondva, én tisztelendő uramat igen meggondolatlan embernek tartom. — Kérem alássan. —- Még egyszer azt mondom. Minek volt'kegyelmednek a Malárdy házhoz menni ? — Hogyan, uram ? — Hagyta volna őket békével összeesküdni, a leányt kocsira pakolni, együtt mind a kettőt Sáros-vármegyébe feljönni, itt atzán majd az én gondom lett volna, hogy a gubancos csomót kioldjam szépen; e helyett kegyelmed neki állt Nagy Sándor kardjával s ketté vágta az egész szövevényt, már most ki a bolond kötözges- se azt megint össze ? "No Work-No Pay” The Workingman’s Problem A munkásnép problémája. Ha nincs munka — nincs pénz. Elhanyagolta a meghűlését. A Dr.Richter féle Pain-Expeller meggátolhatja a legkomplikáltabb betegségeket ha az utasításhoz híven használja. Üvegenkint 25 és 50 cent. Vigyázzon a — Horgony _ védjegyünkre és a csomagon látható nevünkre. F. AO. RICHTER & CD., 215 Pearl Street, New York. Richter-féle Congo PiAila (25c.) megszünteti a székrekedést. fi Thaddeus mindenre készen volt. csak ilyen beszédre nem. — Csak nem hagyhattam, hogy a fiam egy oly rut álarcos játékot végig játszék. — De hát miért nem? szólt rá egyszerre a báró naiv készséggel. Volt valakinek az ellen valami kifogása? Ártott vele valakinek? Kegyedré nézve úgy is el volt veszve a fia s mint maga mondá, eddig nem sokat törődött vele. Én magam meg voltam elégedve a játékkal; Malárdy meg volt elégedve, a leányzó szerette; az ifjúnak is tetszett, az egész világ tapsolt, gratulált hozzá; hát ugyan kinek volt légyen valami baja vele, ha minden úgy ment volna, a hogy elkezdődött ? A nagy philosoph a furcsa ember ellenében nagyon biztosan érezte magát; so- phismáknak őt nem lehetett megszorítani. — Nagyságod egy személyt elfeledni méltóztatott, a kinek igen is nagy kifogása lehetett az alakoskodás ellen: nagyságod tulajdon fiát. — Ah-hah-hoh-hó! Nem, nem kacagok, megbocsásson tisztelendő uram, már nem nevetek. Tehát a fiamat. Csak még egy kicsit engedjen meg: — hahahahó; igy már most igazán nem nevetek többet, ez volt utoljára. Tehát a fiamért skrupulo- zuskodik tisztelendő uram? (Folyt. köv. Mielőtt farm vétel ügyében bárkihez is fordulna, Írjon Németh Jánosnak ,457 Washington St. New York. (Bridgeporti képviselője: Dicső Ferenc, 259 Pins St.) akinek saját farmeladási irodája a legjobb és legolcsóbb farmokról ingyen ad részletes felvilágosítást.
