Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
32. sz. Augusztus 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Regény. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. Irta: Jókai Mór. (Folytatás)------o-----Már pedig angolkerti ösvények nem szoktak különösen szekerek számára készülni, a mit tekervényességükön kivül még az is bizonyit, hogy szépen ki vannak apró kavicscsal rakva, a mikben a kerék fertelmes árkokat húz végig s szegleteiknél akadékos virágállványok alkalmatlankodnak, a mik közül egyet a furcsa ember szerencsésen el is üttetett a ten- gelylyel úgy, hogy annak mind a négy-' vennégy hortensiás cserepe, a hány any- nyifelé gurult szét. A csodálatos véletlen jótéteménye volt, hogy semmi emberi alakokkal nem találkoztak e pogány hajsza alatt, mert az tökéletesen kétségbe ejtette volna a jó tisztelendő urat, aki különben el volt rá készülve magában, hogy a legelső dolga az lesz a báró ur előtt, hogy e szokatlan ke- resztül-kasul utazást angolkertjén kimentse, a mennyire lehet, a hibát magára vállalja s a tett károkat megtérítse. így érkeztek a kastély hátulsó udvarára. Még ott sem találtak egy lelket, is. A. kastély sajátszerü alakja mind a négy oldalán homlokzatot képzett, úgy, hogy tulajdonképpen mindenütt “elül” volt neki. Ez a parkra nyiló éjszaki homlokzat olyan különös bejárással volt ellátva, hogy földszint nem volt ajtaja, hanem csak az emeleten, oda pedig csak egy széles fahágcsón lehetett feljutni, melyet* ha csigákon felvontattak, tökéletes ajtó gyanánt zárta be a kijárást, mint valami felvonó hid. Éjszaka rendesen fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak a keleti és déli homlokzatok ajtaja voltak nyitva, amaz lévén a főbejárat, oszlopos tornáccal, üveges verendával, emez pedig a cselédség kijárása, összeköttetésben a majorsági épületekkel, a nyugati homlokzat vasajtaja a pincébe vezetett le. A ragyás férfi az emlitett éjszaki oldalra érve a szekérrel, odaveté a gyepiüt a kocsis kezébe s utasitá, hogy kerüljön arra jobb felé, ott majd megtalálja az ,istállókat, kösse be a lovait s adjon nekik szénát meg zabot, a tisztelendő urat pedig segité leszállni a szekérről, ki egyszerre kilenc kopó között érezvén magát, kutyák közt járatlan emberek szokása szerint, hogy maga iránt jó hangulatot keltsen közöttük, elkezdett nekik hizelgő füttyöket hányni, a mivel azt nyerte, hogy a confidens fajzat egyszerre elkezdett minden oldalról rá ágaskodni, sáros nyomokat hagyvatoppantsaival a fényes reverendán, a mi a jó tisztelendő urat legnagyobb zavarba hozta. — Takarodnak kendtek haza! — kiálta ekkor rájuk a kis ragyás ember s apró szemei egyet villámlottak, mire valameny- nyi eb, mintha leforrázták volna, lesunyta a fejét s földnek eresztett füllel cammogott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer visszaforditák a fejeiket, fölemelgetett füllel, mintha azt hinnék, hogy vissza fogják őket hivni. Mit mondtam! — hangzott utánok a rikácsoló parancsszó. A kopók mentek szépen, a hová küldve voltak. A kis furcsa férfi most nyájas arcot iparkodott mutatni a tisztelendő ur előtt, s előre hocsájtá őt a hágcsón. — De vájjon ő nagysága a háziúr nem fog-e megharagudni, ha ilyen illetlenül rontunk a kastélyába, a hátulsó ajtóra kerülvén ? — ’Soha se törődjék vele, a vén bolonddal, — vigasztalá nevetve a kis csoda, — gondol is azzal valaki, van annak elégszer olyan vendége is, a ki se be nem köszöntött, mikor jött, se nem búcsúzott, mikor elment. Tessék bátran előre kerülni. Thaddeus felhágott a lépcsőn, folyvást aggódva azon, hogy nem fogadtatik-e valami illetlen gorombasággal? s a mint a legutolsó lépcsőre fellépett, egyszerre ijedten kiáltá el magát: — Erős várunk nekünk az Isten! — Mit látott tiszteletes uram? — kér- dé a háta mögött jövő kis ember. Tán az ördögöt, vagy a házi urat? Thaddeus megnémulva mutatott az ajtóra, a hol egy gyönyörű szép nagy fekete medve feküdt, iszonyú tenyerével törülj getve jobbik szemét, melybe valami bolond bogár belerepült. A kis ember nem osztá Thaddeus ur rémülését, hanem eléje került. — Nézze meg az ember, a semmirevaló megint elszakította ^ láncát. Ne féljen semmit, tisztelendő uram. Azzal odalépett a medvéhez s megfogván annak gömbölyű fülét, kényszerítő azt másfelé fordítani figyelmét. — Hát kend mit Csinál itt megint? A mackó az első érintésre gorombán felkapta fejét s egyik roppant talpát rátette a kis ember karjára. — Az Istenért, most mindjárt összetépi ! — gondolá Thaddeus, kinek a vér a fejéből a talpába s onnan meg visszaszökött egy perc alatt. A kis ember nyugodtan nézett a felgerjedt fenevad szeme közé. Azokat az éles fekete szemeit odaszegezte a vad tekintetébe, mire az lassanként félreforditá fejét, szemeit behunyorgatta s komikus for- télylyal iparkodott az egyik szemét behunyva tartani s csak a másikkal pillo- gatni fel néha igézőjére. — Kend szemtelen gazember; szólt hozzá a férfi szép csendes hangon. Kend megint elszakitotta a láncát, pedig jól tudja, hogy aztán még nehezebb láncot kap. Hát van kendnek annyi esze, mint egy tisztességes embernek szokott lenni? Szé- gyelje magát. Mackó ur morogva hajtotta félre a fejét. — Hát az a medvetalp mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek, hogy én velem confidenskedjék? Kend napról- napra ostobább lesz. Mackó csendesen levette tenyerét a férfi karjáról.-— Menjen kend vissza az odújába és huzza be maga után az ajtót. Mackó ur valamit mordult közbe. — Micsoda? még visszafelelgetünk ? még a körmeit meri kend nekem mutogatni. Kend vén szamár. Nem százszor megmondtam kendnek, bogy az én mentém nem olyan, mint a kendé; ha azt végig hasítja kend, bevarratom s megint mente; de ha én lehúzom a kend buddáját, nem tudom ki ad helyette másikat. A medvének nagyon szivére szólhatott ez a magyarázat, mert ez alatt elhagyta dacos állását s töredelmes bünbánattal húzódott a beszélő lábaihoz, morogva és nyihogva naiv kedveséggel, mint valami lepirongatott gyermek. (Folyt, köv.j "No Work-No Pay* The Workingman's Problem A munkásnép problémája. Ha nincs munka — nincs pénz. Elhanyagolta a meghűlését. ADr.Richter-féle Pain-Expellcr meggátolhatja a legkomplikáltabb betegségeket ha az utasításhoz hiven használja. Üvegenkint 25 és 50 cent. Vigyázzon a — Horgony — védjegyünkre és a csomagon látható nevünkre. F. AD. RICHTER & CO., 215 Pearl Street, Hew York. Richter-féle Congo Pirula (25c.) megszünteti a székrekedést. fi
