Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-10 / 32. szám

32. sz. Augusztus 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Regény. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. Irta: Jókai Mór. (Folytatás)------o-----­Már pedig angolkerti ösvények nem szoktak különösen szekerek számára ké­szülni, a mit tekervényességükön kivül még az is bizonyit, hogy szépen ki vannak apró kavicscsal rakva, a mikben a kerék fertelmes árkokat húz végig s szegleteik­nél akadékos virágállványok alkalmat­lankodnak, a mik közül egyet a furcsa ember szerencsésen el is üttetett a ten- gelylyel úgy, hogy annak mind a négy-' vennégy hortensiás cserepe, a hány any- nyifelé gurult szét. A csodálatos véletlen jótéteménye volt, hogy semmi emberi alakokkal nem talál­koztak e pogány hajsza alatt, mert az tö­kéletesen kétségbe ejtette volna a jó tisz­telendő urat, aki különben el volt rá ké­szülve magában, hogy a legelső dolga az lesz a báró ur előtt, hogy e szokatlan ke- resztül-kasul utazást angolkertjén ki­mentse, a mennyire lehet, a hibát magára vállalja s a tett károkat megtérítse. így érkeztek a kastély hátulsó udvará­ra. Még ott sem találtak egy lelket, is. A. kastély sajátszerü alakja mind a négy ol­dalán homlokzatot képzett, úgy, hogy tu­lajdonképpen mindenütt “elül” volt ne­ki. Ez a parkra nyiló éjszaki homlokzat olyan különös bejárással volt ellátva, hogy földszint nem volt ajtaja, hanem csak az emeleten, oda pedig csak egy szé­les fahágcsón lehetett feljutni, melyet* ha csigákon felvontattak, tökéletes ajtó gya­nánt zárta be a kijárást, mint valami fel­vonó hid. Éjszaka rendesen fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak a ke­leti és déli homlokzatok ajtaja voltak nyitva, amaz lévén a főbejárat, oszlopos tornáccal, üveges verendával, emez pedig a cselédség kijárása, összeköttetésben a majorsági épületekkel, a nyugati homlok­zat vasajtaja a pincébe vezetett le. A ragyás férfi az emlitett éjszaki ol­dalra érve a szekérrel, odaveté a gyepiüt a kocsis kezébe s utasitá, hogy kerüljön arra jobb felé, ott majd megtalálja az ,is­tállókat, kösse be a lovait s adjon nekik szénát meg zabot, a tisztelendő urat pe­dig segité leszállni a szekérről, ki egyszer­re kilenc kopó között érezvén magát, ku­tyák közt járatlan emberek szokása sze­rint, hogy maga iránt jó hangulatot kelt­sen közöttük, elkezdett nekik hizelgő füttyöket hányni, a mivel azt nyerte, hogy a confidens fajzat egyszerre elkez­dett minden oldalról rá ágaskodni, sáros nyomokat hagyvatoppantsaival a fényes reverendán, a mi a jó tisztelendő urat leg­nagyobb zavarba hozta. — Takarodnak kendtek haza! — kiálta ekkor rájuk a kis ragyás ember s apró szemei egyet villámlottak, mire valameny- nyi eb, mintha leforrázták volna, lesunyta a fejét s földnek eresztett füllel cammo­gott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer visszaforditák a fejeiket, föl­emelgetett füllel, mintha azt hinnék, hogy vissza fogják őket hivni. Mit mondtam! — hangzott utánok a ri­kácsoló parancsszó. A kopók mentek szé­pen, a hová küldve voltak. A kis furcsa férfi most nyájas arcot iparkodott mutat­ni a tisztelendő ur előtt, s előre hocsájtá őt a hágcsón. — De vájjon ő nagysága a háziúr nem fog-e megharagudni, ha ilyen illetlenül rontunk a kastélyába, a hátulsó ajtóra kerülvén ? — ’Soha se törődjék vele, a vén bolond­dal, — vigasztalá nevetve a kis csoda, — gondol is azzal valaki, van annak elégszer olyan vendége is, a ki se be nem köszön­tött, mikor jött, se nem búcsúzott, mikor elment. Tessék bátran előre kerülni. Thaddeus felhágott a lépcsőn, folyvást aggódva azon, hogy nem fogadtatik-e va­lami illetlen gorombasággal? s a mint a legutolsó lépcsőre fellépett, egyszerre ijedten kiáltá el magát: — Erős várunk nekünk az Isten! — Mit látott tiszteletes uram? — kér- dé a háta mögött jövő kis ember. Tán az ördögöt, vagy a házi urat? Thaddeus megnémulva mutatott az aj­tóra, a hol egy gyönyörű szép nagy fekete medve feküdt, iszonyú tenyerével törülj getve jobbik szemét, melybe valami bo­lond bogár belerepült. A kis ember nem osztá Thaddeus ur ré­mülését, hanem eléje került. — Nézze meg az ember, a semmirevaló megint elszakította ^ láncát. Ne féljen semmit, tisztelendő uram. Azzal odalépett a medvéhez s megfog­ván annak gömbölyű fülét, kényszerítő azt másfelé fordítani figyelmét. — Hát kend mit Csinál itt megint? A mackó az első érintésre gorombán felkapta fejét s egyik roppant talpát rá­tette a kis ember karjára. — Az Istenért, most mindjárt összeté­pi ! — gondolá Thaddeus, kinek a vér a fejéből a talpába s onnan meg visszaszö­kött egy perc alatt. A kis ember nyugodtan nézett a felger­jedt fenevad szeme közé. Azokat az éles fekete szemeit odaszegezte a vad tekinte­tébe, mire az lassanként félreforditá fe­jét, szemeit behunyorgatta s komikus for- télylyal iparkodott az egyik szemét be­hunyva tartani s csak a másikkal pillo- gatni fel néha igézőjére. — Kend szemtelen gazember; szólt hoz­zá a férfi szép csendes hangon. Kend me­gint elszakitotta a láncát, pedig jól tud­ja, hogy aztán még nehezebb láncot kap. Hát van kendnek annyi esze, mint egy tisztességes embernek szokott lenni? Szé- gyelje magát. Mackó ur morogva hajtotta félre a fe­jét. — Hát az a medvetalp mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek, hogy én velem confidenskedjék? Kend napról- napra ostobább lesz. Mackó csendesen levette tenyerét a fér­fi karjáról.-— Menjen kend vissza az odújába és huzza be maga után az ajtót. Mackó ur valamit mordult közbe. — Micsoda? még visszafelelgetünk ? még a körmeit meri kend nekem mutogat­ni. Kend vén szamár. Nem százszor meg­mondtam kendnek, bogy az én mentém nem olyan, mint a kendé; ha azt végig ha­sítja kend, bevarratom s megint mente; de ha én lehúzom a kend buddáját, nem tudom ki ad helyette másikat. A medvének nagyon szivére szólhatott ez a magyarázat, mert ez alatt elhagyta dacos állását s töredelmes bünbánattal húzódott a beszélő lábaihoz, morogva és nyihogva naiv kedveséggel, mint valami lepirongatott gyermek. (Folyt, köv.j "No Work-No Pay* The Workingman's Problem A munkásnép problémája. Ha nincs munka — nincs pénz. Elhanyagolta a meghűlését. ADr.Richter-féle Pain-Expellcr meggátolhatja a legkomplikáltabb be­tegségeket ha az utasításhoz hiven használja. Üvegenkint 25 és 50 cent. Vigyázzon a — Horgony — védje­gyünkre és a csomagon látható ne­vünkre. F. AD. RICHTER & CO., 215 Pearl Street, Hew York. Richter-féle Congo Pirula (25c.) megszün­teti a székrekedést. fi

Next

/
Thumbnails
Contents