Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
32. sz. Augusztus 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 ÖRÖMHÍR. 1912 Augusztus 18. AZ URALKODÓNAK LEÁNYA. ARANYIGE: És megfogván a leánynak kezét, mondá neki: Talita Kuini: azaz, ha megmagyarázod, Leányzó (néked mondom) kelj fel! (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) Márk ev. 5:21—13. 21. És mikor ismét által ment volna Jézus a túlsó partra hajón, gyiile nagy sokaság hozzá; és vala a tenger mellett. 22. És imé, eljőve a zsinagógának fejedelmei közül, kinek Jairus vala a neve, és mikor látta volna őtet, lábainál leborula. 23. És igen kéri vala őtet, mondván: Az én leányom halálán vagyon, jere kérlek és vesd reá kezeidet, hogy gyógyuljon meg és éljen. 24 Elméne azért Jézus ő vele és követi vala őtet nagy sokaság, és őtet megszorítják vala, 25. Akkor egy asz- szony, ki tizenkét esztendőtől fogva vérnek folyását szenvedte vala. 26. És sok orvosoktól sokat szenvedett és minden marháját elköltötte, de semmit neki nem hassználtak vala. 27. Mikor Jézus felől hallott volna, a seregben Jézus háta mögül kerüle és az ő ruháját illete. 28. Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetném is meggyógyulok. 2!). És azonnal inegszárada az ő vérének feje: és megérzé testében, hogy meggyógyult volna abból a nyavalyából. 30. És mikor ő magában azonnal eszébe vette volna Jézus az isteni erőt, a mely kiszármazott vala tőlem, hátrafordulván és a sokaság között mondá vala: Kicsoda illet éaz én ruhámat? 31. És mondának neki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság megszorított tégedet, mégis azt kérded: Kicsoda illetett engemet? 32. És ő szélylyel néz vala, hogy megláthatná azt, a ki ezt cselekedte vala. 33. Az asszony pedig félvén és resszketvén, mikor tudná, micsoda lett voln aő rajta, eljőve és az ő lábai előtt az arccal leborula, és néki igazán mindent megmondá. 34. ő pedig monda neki: Leányom, a te hited tégedet megtartott, Eredje el békességgel, és gyógyulj meg a te nyavalyádból. 35. Hogy Jézus ezeket még szólaná, eljövének némelyek a zsinagóga Eejedelméenk házától, ezt mondván: A te leányod meghalt, mit fárasztód tovvább a Mestert? 36. Jézus pedig mihelyt a beszédet halla, a melyet mondának vala, monda a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higyj! 37. És nem engedé hogy senki őtet együtt követné, hanem Péter és Jakab és János, Jakabnak atyafiai. 38. Akkor mene a zsinagóga Fejedelmének házához és látta a nagy zenebonát és sirókat és jajgatókat. 39. És bémenvén, mondá nekik: Mit zajogtok és sirtok? A leányzó nem halt meg, hanem aluszik. 40. És csúfolják vala őtet. ő pedig mindeneket kiküldvén, a leánynak atyját és anyját maga mellé véve és azokat, a kik vele valá- nak és béméne oda, hol a leány fekszik vala. 41. És megfogván a leánynak kezét, mondá neki: Talita Kumi, azaz, ha megmagyarázod, Leányzó (neked mondom) kelj fel! 42. És azonnal felkele a leány és jár vala: mert tizenkét esztendős vala; és felette igen elál- mélkodának .43. ő pedig keményen megparancsoló nekik, hogy senki azt meg ne tudná: s mondá, hogy enni adnának a leánynak. MAGYARÁZAT. Egy napon nagy szomorúság érte az ország egyik előkelő emberét. Jairus volt ez az ember, a zsinagóga Fejedelmeinek egyike. A nagy szomorúságot az okozta, hogy 12 éves leánya halálosan megbetegedett. A leány atyja nagyon, nagyon gazdag volt, mint a zsinagógának Fejedelme. De hiába költött, hasztalan hívta el a leghi ■ resebb orvosokat, egyik sem volt képes a gyermeken már segíteni. A rokonok, ismerősök és jó barátok, sőt a szülők is biztosra vették, hogy a gyermek meg fog halni. Azért mindenki felhagyott már a reménynyel, csak a gyermek édes apja és édes anyja kerestek még az utolsó perc ben is segítséget. Jairus, a gyermek apja hallott vaiamit arról az emberről, a kit a népek Jézusnak neveznek, a ki annyi segítséget adott már az emberiségnek, a ki meggyógyította a sántát, felnyitotta a vaknak szemét és meggyógyította a sikel- némát. Jairusnak most legnyomoruságosabb állapotában mindezek eszébe jutottak ön- kénytelenül. Elhatározta, hogy dacára az ellenséges érzületnek, mClylyel a zsinagóga Fejedelmei viseltettek Jézus ellen, ő kérni fogja az Ő segítségét,. És csakugyan meg is találta Jézust ,mert az, aki keresi őt, csakhamar meg is találhatja. így történt, hogy nemsokára a gyermek atyját is Jézus lábánál találjuk. Vájjon lehetne e rossz néven venni, vagy lehetne-e csodálkozni azon, hogy a zsinagóga Fejedelme az Üdvözítőhöz ment. Hiszen nem mint Fejedelem fordult ő Jézushoz, hanem mint egy kedves gyermeknek édes apja. Ó mit meg nem tenne a szülő a gyermekéért, ha látja, hogy annak élete veszélyben forog. Jairus is félre tett minden ellenségeskedést és elindult ahhoz az üldözött Nazarethi prófétához, Jézushoz, mert szüksége volt annak segítségére, hiszen az ő kedves leánya halálosan beteg volt. Mikor meglátta Jairus Jézust, leborulva kérte az Üdvezitőt, hogy csak jöjjön el az ő házába és vesse reá reá az ő gyermekére kezét, hogy az meggyógyuljon. Jézus mindég meghallgatta azt,- aki segítséget kért tőle. Elment hát Jairussal és útközben meggyógyított, egy szegény asszonyt, aki sokáig nagy nyomorúságban volt, de még el sem érték Jairus házát, a mikor némelyek már jöttek a szomorú hírrel, hogy már késő minden, a leány meghalt. Az Üd'övőzitő által érezte azt a nagy fájdalmat, a mit Jairus érezett, azért tovább ment és azt mondta a zsinagóga Fejedelmének: Ne félj, csak Hidj. És mikor elérték a házat, Jézus maga mellé vette a szülőket és odament a leányhoz és megfogván a kezét, felemelte őt és a leány felkelt és járt vala. Mindenki csodálkozott az Üdvözítő isteni erején és azok, kik az előbb még csufolódtak, a mikor azt mondotta Jézus, hogy a leányzó nem halt meg, azok most mind megszégyenülve érezték, hogy csakugyan az Üdvezitővel, az Isten fiával állanak szemben.
