Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
32. sz. Augusztus 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 lángja Hamborszky Saul ur kebelében. Még biróság elé is hurcolta a magyarországi egyház papját, mint valóságos Saul réme volt a hazai mozgalomnak. — Lám, most Saul jámbor Pállá változott. És ugyanabban az időben ez az ember, a kinek még algymnáziumi képzettsége sem volt, aki alig töltött egy és fél évet a theologián, itt is csak hiányos tanulmányokat végzett, azért a papi oklevele ott van a holdban (a hazai lelkészektől kölcsönzőm e kifejezést) egy szép napon megjelenik a Lackawanna presbyter előtt és arra kéri az atyafiakat, hogy ne nézzenek annyira akadémiai és theologiai képzettségének fogyatékosságára, hanem inkább arra a buzgalomra, melylyel idáig az Isten igéjét hirdette, mentsék fel őt az előirt vizsgák alól és avassák fel lelkész- szé, mert kevés a missziói munkás a magyarok között és ő eléggé jó, megfelelő azoknak. És mit tett erre a Lackawanna egyházmegye ? Tekintettel buzgó atyja érdemeire, tekintettel a magyar misszió munka sürgősségére és az alkalmas munkások nagy hiányára, bona fide hitelt adván ama megtévesztő információknak, hogy a magyaroknak oly képzetlen pap is jó, felmentették őt a vizsgák szigora alól és “rendkívüli eset”-ből kifolyólag, pappá avatták. Kár volt ugyan ezt tenni, de megtették az angolok jóhiszemüleg, szeretetből, kegyelemből tették rá kezüket, hogy pappá lehessen H. ur. És ime, ez az ember, kivel idáig anyagi kegyelmet gyakoroltak az angolok, irigyeknek mondja őket.. Hamborszky ur new brunswicki lelkészkedése alatt is élvezte a presbyterianusok jóvoltát és pénzét. Hét év alatt több mint 3000 dollárral segítették az angolok; gyámolították, dédelgették ezer és ezer bajok között, akkor is, midőn az utcán két magyarországi ref. lelkésznek neje nyilvánosan megkutyakorbáesolta őt, midőn courtra került az ügye, mindenütt ott érezte a presbyterianusok kezét, melyek őt jósággal pártfogolták akkor is midőn arra érdemtelen volt. Bizony e kéz nélkül régen elveszett volna És mégis Hamborszky urnák van képe, hogy a presbyterianuso- kat irigynek nevezze. Különben tudja Pál, mit kaszál. Az olvasók ezután tudni fogják miképpen kelljen vélekedni Hamborszkyról, vádjairól. Nincs kifogásom, nem is lehet, ha valaki tisztességesen, az egyházjog elő irta szabályok szerint távozik egyik egyháztestületből a másikba, de elitéljük azt, aki törvénytelenül, vagy hazug váddal távolik attól az egyháztól, mely őt kegyelemből, a semmiből felemelte. * A mi a new brunswicki gyülekezetét illeti, statisztikailag be lehet bizonyítani, hogy vele szemben a presbyterian egyházmegye a legképzelhetőbb áldozatkészséggel és szeretettel viseltetett. Azt mondja Tock nevezetű egyházi elnök (?) hogy az angolok irigykedve álltak útját az egyház haladásának. Lám, hallgasssuk meg az egyházmegyét, mely ez ügyben a new brunswicki egyházhoz irt levelében igy nyilatkozik: “Miután közületek sokaknak nem volt alkalma megismerni a következő tényeket, szükségesnek tartjuk, hogy újból emlékezetetekbe hozzuk azt, hogy a mikor körülbelül 10 évvel ezelőtt az egyházmegyénket értesítették arról, hogy New Brunswickon sokan vannak magyar protestánsok, akik között semmi rendes egyházi munka nem volt, mi azonnal lépéseket tettünk, hogy segítsük őket istenitiszteletek tartásában és egy gyülekezet megteremtésében. A legelső összejövetelek egy üresen álló és e célra kibérelt teremben tartattak, később azután az első angol presbyterian egyház szívességéből az ő templomuk egyik imahelyiségében jöttek össze magyar hittestvéreink, Nem sokkal ezután az angol egyház lelkészének, Rév. W. W. Knox D. D.-nak buzgólkodására egy épület tett megvéve a Hale Streeten a ti gyülekezetetek számára. A vételárhoz ezer dollárral a presbyterian egyház építő bizottsága a legnayyobb áldozatkészséggel járult hozzá, a zsinat 200 dollárt adott és a többi 1350 dollárt a titeket szerető és amerikai hittestvéreitek adták össze és igy összesen 2550 dollár lett a a gyülekezet rendelkezésére bocsátva, tehát a templom értékének több mint három negyed része. Az épület eladásakor is már külön kedvezményt nyújtott az angol egyház, midőn a ti kisebb templomotok helyett egy nagyobb templomot adott cserébe, csakhogy a magyar hittestvéreinknek alkalmat és módot adjon arra, hogy a gyülekezetüket minél hatalmasabbá és virágzóbbá tehessék, Az egyházmegye bizottsága a legnagyobb fokú és legőszintébb érdeklődéssel volt egyházi munkátok iránt és mindenkor arra törekedett, hogy azt előmozdíthassa és az utolsó tiz évben több mint 3500 dollárt utalványozott ki a ti lelkészeteknek, valamint már több mint egy év óta, az egyháztagokat látogató nőt is alkalmazott, a kinek fizetéséről kizárólag az amerikai presbyteria- nus egyház buzgó nőtagjai gondoskodtak. ’ ’ A new brunhwicki egyház soha arra a vagyonra, a melylyel most fennen kérkedik, szert nem tett volna, ha az angolok a fentebb említett segítségét nem élvezte volna. A gyülekezet elnöke és annak lelkésze, most bizonyos nagyfülü állat módjára rúgnak egyet a lelki édes anya testén, a mely őket lelkileg szülte, anyagilag istápolta. A new brunswicki egyház elnöke és lelkésze már a hollandus egyházzal is tárgyaltak a csatlakozás ügyében. Ám ez az egyház komoly megfontolás után elutasította piszkos ajánlatukat. A magyar reü egyház elfogadta őket. Kívánjuk, hogy boldoguljon ily egyházzal. Máskülönben örülünk, mi presbyterianus, magyar papok, hogy lelkészi karunk tisztul és gratulálunk a hazai lelkészkarnak, hogy az uj taggal számban és méltóságban gyarapodtak. Nem szóltunk Volna a csatlakozás ellen, ha tiszta evangéliumokból történik. Az egyházmegye szintén igy ir: “Ha azt hiszitek, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusunk könnyebben lehettek szolgálatára a mi segítségünk nélkül, a melyet eddig élveztetek, ám csak tegyétek azt, a mit szivetek sugal és mi legjobban fogunk örvendezni, ha egyháztok előrehaladna. ’ ’ Ámde egyházuk elnöke és a lelkész az irigységet adták okául a távozásnak. — Hogy e nemtelen, hazug vádat visszautasítsuk, azért Íródtak e sorok. Végezetre, a presbyterianusok nem azért említik feltebbi jótéteményeiket, inéért említik fentebbi jótéteményeiket, me- denhol gyakorolnak, hol egyházakat alapítanak, hogy velük kérkedjenek, hanem, hogy az aljas rágalmazókat megszégyenítsék. Az angol egyház az evangéliumi tudomány és erkölcs oly magaslatán áll, hogy felesleges azt megleckéztetni. Vindex.
