Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
12 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja •oz JCBtiiref zvói 'zs ■£ Regény. Az elátkozott család. Irta: Jókai Mór. Báró Kadarkuthy. Malárdy ez éviben ünnepié alispánsága buszonharmadik évét; még csak egy tiszt- ujitás s akikor megsülheti ezüst menyegzőjét az alispáni székkel, melyből őt soha senki ki nem mozdította. A környék előkelő nemesei úgy tekintik őt, mint oracuhimukat, a köznemesség pedig rettegi, parasztok nem jöttek kérdés alá, nekik nem szükség szeretni, vagy nem szeretni valakit. A pompás kastély Ingoványon egy nap, úgy mint másnap élők:lő vendégekkel teli, pedig abban negyvennégy szoba van, és azok a szobák is tágas termiekből, akkord idők igen bölcs divatja szerint spanyol falakkal két-ihárom külön kamrává idomítva, úgy, hogy a nemes vendég ugyanazon egy teremben feldúlja alvó, öltöző és mulató szobáját, a mi nem szép ugyan, de kényelmes. A szobáik mind hímzett szőnyegekkel vannak borítva, oldalaik tájképekkel tele festve, a mi sokkal is kedvesebb gondolat volt a mostani eszimekoldus íalmázola- toknál, az egyik teremben szép derült olasz ég alatt járt azembe r, világoszöld akácok, távoliból ragyogó oszlopos tuscu- lanumok között, a másikban Dél-Amerika ősrengetege fogadta a belépőt, sötétzöld lombozatával, liána-szőnyegzetével, mikről százszinü virág s tarka madársereg virított elő, harmadikban ismét keleti tájt tűnt elő, bókofó pálmákkal, áttört csip- fcefalu kioszkokkal, s obiigát elefántokkal, tornyok a hátaikon. Az ilyen termekben természetesen nem volt helyök a kepéknek. Azok számára egy egészen külön szóba volt rendelve, mely azután tetőtol-talpig úgy meg volt rámás képekkel rakva, mint egy mozaik. Az épület közepét foglalta el a kápolna, igen szép íreseo-ifestményékké 1 díszítve, pompás ifaragványu szentségházzal, aranyos oltárral. Itt szokott vasárnaponkint a helység lelkésze külön isteni szolgálatot tartani az előkelők számára, mely alkalmakkor az alispán gyakran maga vég- zé az oltár körüli szolgai kötelességeket s nagyon megszámlálta vendégeit, ha mind nyáján ott vannak-«? kegyvesztés volt nála egy ily alkalom elmulasztása. Az alispán születése napján különösen nagy ünepély szökött tartatni a Kastélyban, melyre nem volt szokás vendégeket hívogatni, hanem kötelességük volt az általa ismerteknek azon megjelenni, mert számon tartotta neveiket, s évek múlva is ráemlékezett, ’ha egyszer elmulasztották e napot. iE napon hintákkal, kocsikkal tele a há- tulsó udvar; hajdúk és inasok lótnák, futnak, áesorognak mindenfelé; a kastély szegletein, a rondellákban s az idomtalan kariatidák által cepelt erkélyen (pompás delnők legyezői ingatják a májusi illatos levegőt; mint a szél a roppant alakzatos rakatok jácint-erdejéből Ihord, mig a pipázó .teremben ajtót, ablakot bezárva, beszélget a világ sötíétebb része, a férfinem, Ikorán reggel hozzá kezdve a füst- fcészitéséhez. Mindenki díszesen van öltözve, miként vasárnap szokás: a férfiak sárga szattyán-csizmákban, ezüst és aranyozott sarkantyúikkal, ipaszományos gránát posz tónadrág, körülprémes zsinóras dolmány, elől a szegletinél lekerekítve, s köröskörül szines skótfiummal tenyérnyire ikihi- mezve ; hasonló hímezett csikók vonulnak hátul is a két vállról a derékig. Haját mindenki szépen csapba kötve viseli hátul, a csap töve átkötve selyemzsineggel s vége osokros szalag közé rejtve: az egész haj'fürtözet a két halánték körüli bodoru- latofckal együtt gazdagon meghintve haj- porral, melyhez különösen nem akar illeni a kifent bajusz, melyért is azt e finomabb izlésüek orruk alul lefaragták, s csak egy pár falusi rüpőik viseli még közmulatság tárgyául. A társalgási nyelv a hölgyek körében német és francia, nem német, vagy francia, hanem egyszerre mind a kettő; a hogy azt akkor Becsben is szokás volt ‘beszélni. „ann ich mir damit flattiren: madame für ein menuette zu engagiren “ „Wenn monsieur das findet agreable: ich muss mit plaisir accordiren.“ A férfiak között azonban még fentartá ■magát a nemes reactio; férfi-körökben kivétel nélkül hazai nyelven beszélnek — diákul. Magyarul is szakiás szólni — a kocsisokhoz és a hajdúkhoz és a többi paraszt néphez. Azonban a osengetyü megszólal: — szerencsénkre, mert már nagyon belejöttünk a .hazafiul dicsekedésbe: — reggelizésre hivatnak az érdemes vendég urak és asszonyságok: az étterem ajtói kinyílnak, egy pompás nagy boltozatos terem az, oldalfalai a classicus idők jeleneteivel al fresco festve mesteri kezek által, a boltívekről nagy üveg prismákkal elhalmozott csillárok ereszkednek alá. Székek, asztalok mind a legújabb barok-divat; az asztalon még kevés porcellán és üveg; annál több ezüst és arany edény, az asztal közepén egy furcsa sár- kánytornyu contignatiós ezüst alkotmány, melynek csapja valami fekete barna nedvet csorgat dióhéjnyi aranyozott csészékbe, a miről még a hazafiak nagy része azt sem tudja, hogyan kell meginni? sem pedig azt, hogy részegségtől, vagy józanságtól való-e? (Folyt, köiv.) "NoWork-NoPa/ The Workingman’s Problem A munkásnép problémája. Ka nincs munka — nincs pénz. Elhanyagolta a meghűlését. A Dr.Ricfíter-féle Pain-ExpeEicr meggátolhatja a legkomplikáltabb betegségeket ha az utasításhoz hiven használja. Üvegenkint 25 és 50 cent. Vigyázzon a — Horgony — védjegyünkre és a csomagon látható nevünkre. F. AD. RICHTE« & CO., 215 Pearl Street, New York. Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedést. ÜTT...................
