Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. Julius 6. Cigarettes SZÁMTALAN ORSZÁG DOHÁNY- TERMÉKÉNEK KEVERÉKE. 10 CIGARETTA 5 CENT. A legnagyobb értékű dohány, melyet valaha cigarettákban használtak. A dohány oly személyek által lett keverve, kik teljesen ismerik a különböző országok dohány termeléseit. MINDEN DOBOZ ÉRTÉKES SZELVÉNYT TARTALMAZ. Tíz szelvényért egy doboz cigarettát ingyen adunk. Minden cigaretta-üzletben kapható. LIGGETT & MYERS TOBACCO CO. «leinknek teljes mértékben el kell ismernünk azon jogukat, miszerint hangos hahotára fakadtanak legyen, s szánó mosolygással tekintgettek a megszomorodott atyafiakra, a kik az első meglepetés pillanatában nagyon meg valának zavarodva s nem találták fel magukat e nem várt helyzetben. Egy csizmadiamester az ő alispáni jelöltjük. Malárdi ismét büszkébben kezd? .széttekinteni. Soha sem érezheté magát ingatlanabbnak azon a széken, mint most: a másik név csak hézagpótló különcnek volt mellette: a jámbor Keresztúri nagy tiszteletnek tartja, hogy már az ötödik tiszt- ujitás alkalmával legyen jelölttársa Ma- lárdynak, a nélkül, hogy négy Ízben ösz- szesen három szavazatnál többet kapott volna, ezúttal is bajosan fogja megkapni a negyediket. A harmadik jelölt pedig Bajcsy uram, a csizmadiamester. Nem kell ide többet mondani, mint csupán azt, hogy Bajccsy uram a csizmadia együtt lép fel Malárdyval praetendensül az alispáni hivatalra; hogy aki ezt jól meggondolja, hányát feküdjék és elkezdjen kacagni, a mig lélekzetében tart, -— oly valami képtelenségi humor volt abban, oly elavulhatatlan éle volt az, hogy még most is lehet rajta nevetni eleget. Hogy fogják az atyafiak majd maguk között szidni Bajcsy Andrást, miért kellett neki most idejönnie, miért kellett meg szólalnia? Ha otthon marad, senkinek eszébe nem jutott volna. íme, most megtörtént rajtuk a nagy kudarc miatta. A főispán inte a választó karok és rendeknek, hogy méltóztassanak szavazatra menni. Lesütött fővel, hallagva oldalogtak ki a bánatos atyafiak, vígan és kötekedve az ellenpárt felei; fenn a teremben csak a főispán és az előkelőbb hivatalnokok maradtak. Midőn Vasady táblabiró egyik lábát már kitette a küszöbön, valaki az urak közül elnevette magát, Vasady megállt az ajtóban és hátra tekintett. Vájjon ki ne- j yv-n*a+t •? /V/ntért végig simitá hosszú bajszát s visszadörmögé dacos, kemény hangon: — Béltóságos és tekintetes uraim, majd aki utoljára nevet. . . Azzal a lábszárához csapta a kaldját s nagy csörömpölve odább ment. (Van ez most dühben! Csak azért dolgozott olyan erősen, hogy majd ő jön canditurába. — Ott van neki Bajccsy And rás.) A jámbor Bajcsy Andrást pedig nem látta senki ebben az órában: úgy megijedt az, úgy elment haza, s úgy kilelte otthon a hideg, a hogy még soha sem. Látta, hogy milyen irtóztató nagy bajt csinált saját személyében az egész közügynek; nem a saját szégyene, nem az a kacaj, a mivel őt illették, nem az fájt neki: hanem az, hogy ő rajta bukott keresztül hitfeleinek legfőbb törekvésük, ő benne lettek mind megcsufolva; ő volt rajtuk a szégyen és megaláztatás. Szegény becsületes ember! milyen keserves kétségbeeséssel sirt és nem merte mondani sem leányainak, sem legényeinek, hogy mi baja? Egy óra múlva úgy is majd elmondja nekik Mákosné asszonyom; a kinek bár inkább teljesült ! volna be az az álma, hogy fekiinnék ő ha- lottan a terítő pádon és vinnék ki szép diákszó mellett a temetőbe. Oh mert hiszem most már tisztességesen el sem fogják majd temetni a tisztelendő Gutái Thaddeus uram még a halotti búcsúztatójában is kipapolja, hogy ime ez volt ama balgatag ember, aki miatt szégyent ''állott az egész hitfelekezet népe. Ez alatt oda fenn a megyeházán szépen elkészültek a szavazáshoz. A négy ezer főre terjedő nemesség az udvarra volt gyűjtve, onnan bocsátották őket egyenként a folyosón keresztül, melynek egyik végét egy kerek asztal foglalta el; a mellett ült, három táblabiró ellenőrzése mellett, három megyei jegyző, kinek mindegyike a három külön jelölt szavazatait volt föl jegyzendő. Keresztúri jegyzője elég őszinte volt pipára gyújtani, s a tollátTsem mártotta a kalamárisba, előre kijelentve, hogy neki itten semmi dolga sem lesz; a mire Bajcsy jegyzője múlhatatlannak látta hasonló tréfát mondani: kérve ellenőrző táblabi- róját, hogy ha el talál aludni, hát majd ébreszsze fel. Már most tehát — kezdődjék a mulatság. A teremben őgyelgők között a mi jó barátunk Hugo Oskár is ott volt, ki ezúttal szolgabirói hivatalra volt kijelölve valamelyik dunántúli járásba; — annyi, mint bizonyos. Malárdyval közel rokon; Malárdy családtagja ;mely nevet a család sarjadékai mindig úgy szoktak kimondani, hogy a közepére teszik a hangnyoma- tot, igy Ma-lÁrdy! a középső szótagnál föl emelt fővel s még az asszonyi ág másnevü nemzedéke is fel szokta hányi, hogy ő is a MaLÁRdy családhoz tartozik. Tehát ezt a Hugo Oskárt leküldték az urak a teremből, hogy figyeljen a szavazás eredményé- nyére s miután ott bizonyosan igen érdekes anekdotá fognak előadatni, azokat jegyezze fel s koronkint hordja fel a terem-
