Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
27. sz. Julius 6. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA 7 ÖRÖMHÍR. 1012 Julius 14 A NÉGYFAJTA FÖLDBE VETETT MAGVAK (Márk ev. 4:1—20.) ARANYIGE: Alázatossqggal vegyétek bé a béoltatott beszédet, mely -megtarthatja a ti lelketeket. Jákob lev. 1 :21. (Közülük a bibliának néhány megfelelő részletét, a többi otthon olvasandó.) 1. És ismét kezde a tenger mellett tanítani; és gyiile ő hozzá nagy sokaság, ugyannyira, hogy ő bementén a hajóba, ülne a tengeren az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. 2. És sok dolgokra tanítja vala őket példabeszédek által és ezt mondja vala nekik tanításában. 3. Hall.jqtok meg: Imé egy megvető ember kiniene meg vetni. 4. És a megvetéskor ne- niély esik az ut mellé és eljövének az égi madarak, és megevék azt. 5. Némely pedig esék a kövezetre, a hol nem vala sok föld: és hamar kimenekedék, minthogy nem vala mély földbe. 0. Mikor pedig a nap feltámadott volna, megsüté a meleg é sinintliogy nem vala gyökere, megszárada. 7, Némely pedig esék a tövis közé: és íelnevelkedének a tövisek, és megíojták azt és gyümölcsöt nem ada. 8. És némely esék a jó földbe és oda nevekedő és bővölködő gyümölcsöt: és némely hoza 30 annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. 0. Akkor monda nékik: A kinek vannak fiilei a hallásra, hallja. 10. És mikor csak ő maga volna, megkérdék őtet, a kik ő kői ülte valamik, a tizenkét tanítványokkal, e példabeszédről. 11 És monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országú mik titkát tudjátok: a kiviilvalóknak pedig mind ezek példabeszédekben lésznek. 12. Hogy látván lássanak és által ne lássák; hallván, halljanak és ne értsenek, hogy valamikor meg ne térjenek, és megbocsátassanak nékik az ő bűneik. 13. És mondá nékik: Nem értitek-é e példabeszédet? mimódon érthetitek tehát meg a többi példabeszédeket? 14. Az a magvető az igét hinti. 15. Azok pedig, a kikben az útfélre esett a mag, a kiknek hintetik az ige; de minekutána hallottátok, azonnal eljő a sátán és elragadja vetett igét. 16, A kikben pedig a kövesre esett a mag, ezek azok, akik minekutána az igét hallják, g,zon- mii nagy örömmel veszik azt. MAGYARÁZAT. Egy napon a város utcái telve voltak emberekkel. Sok ember arcán látszott a nagy nyomorúság s csak kevesen voltak vidám tekintetüek. Azok, akik szomorkodtak, mind Jézus felé tekintettek. Már azelőtt néhányan hallotrák az üdve- zitő csodálatos dolgait. Meggyógyította a süket-némát, felemelt, megvigasztalt sokakat nyomorúságos helyzetükben. Nem csoda, ha a nép ezrei keresték fel és figyeltek rá. Követték őt az emberek, amint egyik helyről a másikra ment a tengernek partjain. A parton egy kis csónak hevert. Egyik ha- lászemberé volt. Jézus bement a ccsónakba és egy kissé bétolta azt a vizbe. Az üdvezitő látta maga előtt az óriási soo- kaságot, a mely az ö szavait várta. Boldogító üzenetet, örömhírt akart nekik adni. De tudta azt, hogy vannak a hallgatók között olyanok, a kik meghallgatják s aztán hamar elfelejtik az tanításait. Éppen azért egy érdekes történetet mondott el, hogy megragadja vele összes hallgatóinak lelkét. Volt egyszer egy szántó-vető ember, aki kiment az ő mezejére, hogy elvesse a magokat A magok mind kitűnőek voltak. így joggal remélhette már az elvetésnél, hogy azok majd rasztó munkájuk után. Szórta-szórta az ember a drága magvakat a földjére. Ám a magok egy része az utszeire esett, a hol azt a madarak megették. Más része kemény földre esett, úgy hogy a miatt nem kelhetett ki a napsugarak érintésére. Ismét más része tövisek közé jutott és a tövisek megölték azt, mielőtt gyümölcsöt hozhatott volna. De egy része a magoknak jó földre esett és csodálatosan gazdag termést hozott. Jézus ekkor megmagyarázta, mit ért e példaadás alatt. A magvető 0, aki a magokat elhintette különböző szivekbe. A kövek, a tövisek és madarak itt a különböző bűnöket jelképezik, a melyek közül veszik a könnyen ide-oda hajló embert, és az oka, hogy az örök élet igéi, ezek az isteni magvak nem minden szivben hozzák meg a kellő gyümölcsöket. Vajon a te szived jó talaj-é kedves olvasó? a Jézus Krisztus evangéliumának igéire? KÉRDÉSEK. Hová ment Jézus, hogy tanítsa a népet? Márk ev. 4:1. Hogyan tanította a népet? Márk ev. 4:2 Hányféle vallásról beszélt? Márk ev. 4:4-8. Hogyan magyarázta meg a példabeszédeket? Márk ev. 4:14—20, NÉMELY MAG A TÖVISEK KÖZÉ ESETT Egy lelkész éppen hazatérőben volt, a midőn paróchiája felé egy ismerős család gyermeke sietett. A lelkész megszólította: kit keresel kis fiam? óh az én testvérem, György— felelt a kis fiú gyorsan szedve lélekzetét a felvidulástól — halálosan beteg, s az orvos at mondá, nem éri meg a holnapi napoto.” A lelkész azonnal elsietett a nagy beteghez. A beteg anyja már az ajtónál várta nagyon keserevesen sírva fiának szomorú helyzete felett. A félig besötétitett szobában feküdt az ifjú, szemeit is alig tudta már mozgatni s úgy tűnt fel, mintha minden iránt érzéketlen lenne már. A lelkész megjelenésére azonnal felnyitotta szemét s ijedten kérdé: “Oh, édes anyám, hát csakugyan meg kell nekem halni? .<em, az nem lehet!” S ezen szavakkal lehanyatlott a párnára feje és önkívületi állapotba esett. A mikor magához tért, a lelkész még maga mellett látta, aki öt imádkozásra szólította fel. “óh imádkozzon — mondá a beteg könyörögve a lelkészhez — imádkozzon, hogy csak még egyszer legyen alkalmam gondolni lel— teg halkan, alig érthető szavakban mondotta az imádságot. És csodálatos! az imának meg lett a hatása. Bár a beteg napok hosszat élet és halál között lebegett — egyszerre csak joobbra fordult a sorsa. Felgyógyult nehéz betegségéből. óh, mily nagy volt az édes szülők öröme, boldogsága. Isten meghallgatta a szívből jövő imát és alkalmat adott Györgynek arra, hogy most már lelkének üdvösségére még egyszer gondolhasson ’ De csodálatosé György a betegség alkalmával Isten előtt tett Ígéretét is elfelejtette. Sokszor mondogatták pedig neki a jó szomszdok: “Isten nem hagyja magát megcsufoitatni.” óh, felelt mindig ilyenkor az ifjú, majd valamikor vallásos leszek, de most még nem. Úgy történt aztán, hogy egy napon a tengerre ment. Nagy vihar tört ki a hajón és ő a korláton keresztül esett s midőn kimentették volna, a habok között lelte halálát. Az édes anya levelet kapott, szomorú levelet, nem a gyermeke irta, hanem a hajó kapitánya, ki tudatja vele a szomorú valóságot. Györgynek nem volt többé alkalma a lelke üdvösségére gondolni. Az örök élet magvai tö vis közé hullottak és nem hozhattak gyümölcsöt.
