Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-29 / 26. szám
26. sz. Junius 29, AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 gattak és eltagadták haragjukat. S a bámulat és a félelem távolában ott ragyogott a megközelíthetetlen Malárdy kastély, melynek gazdagságát senki sem számlálta még meg, fényes aranyos tornácaival. ezüst tükreivel, tündöklő csilláraival s illatos légkörével, melynek minden lakói magasabb lények, tündéralakok vol- í ífíí. És ime bomlani kezd a bűvkör. Amaz átokmondó ember megjelenése, a legfényesebb ünnepély pillanatában volt büvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, a szép hajadon leány kezet adott egy kalandornak, ah gonoszabb! e'gy protestáns pap fiának. A vőlegény a vízbe ölte magát, a menyasszony éjszaka eltűnt, elveszett, a Malár- dy-név világ szájára került, kofák a piaion csúfra emlegetik a történetet, következik utána a többi. Az átok beleesett a már fájós részbe; és még beljebb fogja magát enni, be a szívig, az élő ütérig, mig hivatását nem teljesité; s a Malárdy név dicsősége összeomlik fokról-fokra; minden, ami ragyogó volt körűié, egész a pompás kastélyig, annak a vitorlás őrtornyáig, ezüst csilláros terméig, utolsó ivadékáig. A császári rendelet visszaadta a rendeknek a tisztviselők választási jogát. A közörömben egyedül csak Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e itt valami? Egy korábbi rendelet az alispáni hivatalt öröklővé tette, ez utóbbi ismét a népkegyre bízta annak elintézését, kik legyenek a megye tisztviselői. De hát mer-e a nép-kegy Malárdy ellenében ingadozni? Nem egyhangú felkiáltással vál aszták ?e meg őt a nemesi rendek négy tisztujitáson egymásután hajdanában, nyertek-e vele kijelölt nevek csak egy felkiáltó szót is; nines-e ez a név törhetetlen prestige-el körülvéve, hogy mást ne tudjanak a kicsiny emberek felelni a kérdésre, mint ezt? Vagy talán a kicsiny emberek azóta nagyot nőttek? tán jegyezte magában valaki, miket vétett a végzetes tiz év alatt a nép nagy embere a nép ellen? hogy alázta meg a közügyet, azért, hogy magát felmagasztalja? hogy vágatta kerekre dolmánya szárnyát, mikor még senki sem viselte úgy, hogy irtotta el bajuszát, mikor még mindenki viselte azt? hogy zsarolta a kivetett gabonát, hogy mérette a földet, hogy számláltatta az embereket erőhatalommal ? Ámde még mindez nem elég arra, hogy egy olyan hatalmat, mely csaknem korlátlan uralkodóvá vált már a megyében, egy nap alatt lerontson; és bizonyára Malárdy oly büszkén, oly hideg nyugalommal ülhetne alispáni székében a választóülés nap ján, ha valami nem volna a levegőben, a mi a feje körül szállong, s borús redőket von homlokára, valami sötét lény, mely évek előtt ember ajkáról született, az alatt sok felhőt és eget bejárt s most visszaszáll és ott függ feje fölött. Várjuk el leszálltát. A “hipocrene”. Azon kis városkának, mely elbeszélésem központját képezi, jutott az a dicsőség, hogy a hazai irodalom legelső csiráit keblébe fogadta. Szomorú volt látni, hová jutott irodalmunk, tudományos életünk? Kik a XVII. században egy fokon állottunk Európa bármely nyelvű nemzetével irodalmunk kifejlődésében, kik azon időből egy Zrínyit, egy Pázmányt, Eszterházyt, Csereyt tudunk felmutatni, száz év alatt oda sü- lyedtünk vissza, ahol a tatár, a beduin i etnzet áll: nem! még annál is alább, mert az legalább meséit és traditióit megtar- ja, de mi azokat is elvetettük, nevetni és megbámulni való dolog volt a tudós; nem űzte a tudományokat más, mint a tanárok, akiknek a kenyerük volt; szilaj léhaságban, hivatalvadászatban töltötte idejét a nemes fiatalság. Az aristokrátia nagy része nem tudott magyarul Írni, ha általában tudott valahogy írni; a gyermek nevelését a táncmesterre bízták s valami üres, sivatag kedélytelenség lepte el a nemzet minden rétegét, mint a melyből sikérült a lelket kivenni. A nemzeti nyelv elvesztővel elveszett a jó erkölcs is; gyáva, esztelen nemzedék kelt az erősek helyébe; a bóbita asszonyok fején cégére lett a könynelmü léleknek, s a férfiak púderes fejében nem volt magasabb gondolat. Ámde ez nem tarthatott igy örökké. Lehajolhatsz te árva nemzet egész a fekete földig, széthullhatsz, elolvadhatsz: — mikor a legvégsőre jutottál, akkor is felébredsz újra s megújítod létedet. Mindezek ugyan nem regénybe való dolgok, s én biz elő sem hoznám azokat, ha éppen elbeszélésem folyamához nem tartoznának. De éppen ezen fordul meg történetünk egyik vádpontja. A legkeserübb órákban, midőn alig pislogott az utolsó szikra a hamu alatt, a mi kis városunkban támadt egy igénytelen társulat, amely nevezte magát “hazai nyelvmivelő' társaságnak. ’ ’ Nagytiszteletü Gutái Thaddeus uram vezérlete alatt össz;eállottak a környék írástudói, azon célból, hogy megpróbálják, vájjon lehetne-e még magyar nyelven .is Írni ? Holmi kálvinista papok, tanárok, iskola- mesterek voltak azok; ezekhez csatlakoztak a befolyásuk alatt levő ifjúság lel- kesebbjei; azoknak közlekedése folytán kihatott a társulat hatásköre vidéki ismerősökre, írástudókra; azok is meglátogatták hetivásárok alkalmával a szombat-utcai nagy bádogtornyos épületben levő könyvtárt; ahol a tudósabb férfiak felolvasásokat tartottak nevezetesebb munkákból ; a fiatalság verseket olvasott fel hellen és római classicusok mintájára, mikben a külső technika kívánt leginkább méltánylatot, sőt végre a társulat any- nyira kezdett vetemedni, hogy Írott újság lapot is adott ki, mely házról-liázra köröztetett s melyből kiki azt, ami neki legjobban megtetszett, ismét saját gyűjteményébe kiirta. Még akkor ez volt az irodalompártolás egyetlen nyilatkozványa, hogy minden lelkes olvasó iparkodott azt, a mit kevesett olvasott, sajátkezüleg leírni. (Folyt köv.) Feelinó Better Already “ -mThank:Y«.úr fol fijít?4«# Hin tinta Nagyon örvendek, hogy utasítását hűen követtem és szenvedő testrészemet bedörzsöltem a Dr. Richter-féle Pain= Expellerrel Megszűnt a torok és hátfájásom és már is kitünően érzem magam. Egyetlen házból sem hiányozzék e kitűnő szer. Vigyázzon a hamisítványokra. Kapható 25 és 50 centért. F. AD. RICHTER & CO., 215 Pearl Street, New York. Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedést.
