Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 24. sz. Junius 15, VOL. XIII. JUNE 15, 1912 NO. 24. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: 1TARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 335 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St„ New York, N. Y. Telephone 189 3 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre.................................$2.00 Magyarországra egész évre. .$3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. Politika és revolver Szégyen ide, szégyen oda, be kell ismernünk a külvilág előtt, hogy Magyarországon is revolverrel a kézben intézik a politikai ügyeket. Gyerekkorunkban mindig félelmetes es borzalom gerjesztő amerikai történeteknél szórakoznunk. Ezekben a történetekben a főszereplő állandóan a revolver volt. Olvastunk rettenetes történeteket a félelmetes eowboyokról, akik revolverrel fekszenek és revolverrel ébrednek. Azután jött a mozi korszaka, amikor vérfagyasztó detektív drámákban és borzalmas feketekéz históriákban ismét csak a re- revolvert láttuk viszont, azt a revolvert, a mely büntet és azt a revolvert, amely igazságot oszt. És most az úgynevezett “felvilágosodott” korszakban eljutottunk oda, hogy a revolver uj szerepben mutatkozik be. A revolver: mint politikus. Sajnos, nincs mit dicsekednünk. El kell ismernünk, hogy az ellenzék letörése nem a legparlamentárisabb eszközökkel és nem szalonképes módon történt. Igaz, hogy a képviselöház elnökének a házszabályokban megirt joga, hogy akár karhatalmat is igénybe vehet, ha a Ház rendjét máskép fenntartani nem tudja; de igaz az is, hogy a karhatalom ily brutális módon való alkalmazására a magyar törvényhozásban még példa nem volt. De bármiként is Ítéljünk az otthon történtek felett, az a megtörténteken már nem változtat. Soha többé le nem moshatjuk azt a szégyent, a mely a magyar parlament tekintélyén megesett akkor, a mikor a talán jogtalanul letiport és elnyomott ellenzék egyik őrült tagja fegyverrel a kezében akarta bebizonyítani politikai érettségét és politikai igazságát. A Kovács Gyula féle alakok őrülete sárba tiporja az egész magyarság becsületét. A müveit külföld soha sem nézi azt, hogy miért történt, hanem csak azt, hogy mi történt. • És ezek után, amikor a revolvert, mint politikai tényezőt üdvözölhetjük, ne csodálkozzunk majd azon, hogy a tekintélyünk összezsugorodása után eljutunk majd oda, hogy a külföldi és köztük az amerikai gyermekek is rettegéssel olvassák majd a magyar parlament véres csatáit, hol a chikoschok és jogászok nemcsak fokoschsehal aprítják gulashshá egymást, hanem revolverrel a kéz óén hands up”-ot is kiáltanak egymásra, nem feledkezvén meg arról sem, hogy a Duna melletti királyvárosban annak a pártnak kell győznie, amely párt tagjai a legtöbbször lövik ki a revolvereiket. Xem! ilyen eszközökkel Magyarországon már nem lehet forradalmat csinálni! # Ez az eset, mindennapi eset. ismét meg- halt egy többszörös milliomos kávékirály, valami Arbuckle nevezetű, örökségül vagy .14 millió dollárt hagyott maga után. Szóval semmi fontosabb és különösebb dolog nem történt, mert hisz a milliomosok is csak halandók. És mégis meg kell emlékeznünk ennek az előttünk még név- leg is ismeretlen embereknek haláláról, mert ö is mind mondani szokták — “egy cent nélkül” kezdte meg pályafutását. — Lehet, hogy tényleg mint szegény ember kezdte és szorgalmas volt. De valószínűbb, hogy volt jó néhány ezer dollárja, a mivel elkezdte pályafutá- tását és persze a pénz vonzó ereje hozta a többit is. .. és szerencséje is volt. Ezek az “egy cent nélküli” históriák kezdenek igen unalmasak lenni és hogy nem is hiszünk bennük, az bizonyos. Mikor valaki mint többszörös milliomos hal meg, akkor nem is várhatjuk tőle, hogy beismerje azt, hogy ennyi meg ennyi ezer dollárral kezdte. Mert mikorra valaki a milliókhoz jut, addigra joggal hiheti, hogy az ő pár ezer dollárja csak annyi volt, mintha tényleg csak “egy cent nélküli” kezdte volna a bussineset. # A lopás: bűn. Hűn akkor is, ha szegény ember lop, bűn akkor is, ha a gazdag nyúl ahhoz, a mi a másé. Ez a törvény. És ezt a törvényt bt- kell tartani még akkor is, ha a biró elé egy olyan bűnöst állítanak, a ki kenyeret lopott, mert éhes volt; a ki tüzelő anyagot lopott, mert fázott; a ki ruhaneműt lopott, mert rongyos volt. Igen. Még ezek a szánandók, ezek az élet nyomorult hajótöröttjei is bűnösök ts az érző szivii és emberszerető biró, hiába keres e szánandók részére mentséget, mégis csak Ítélnie kell. Mert a lopás: bűn. Egyaránt bűn szegénynek ,gazdagnak. De ha a szegény lop, ha kényszerből • ítélünk felette, részvétünk vele van. De, ha a gazdag lop, — mint pl. az elmúlt hé- mult héten Christine M. Rove, egy jerseyi gazdag kereskedő neje, aki egy new yorki nagy üzletben lopott, — akkor a bűn a legnagyobb büntetést érdemli és ha a biró a gazdagot sem büntetheti jobban, mint a szegényt, mi mégis megbüntethetjük, mert megvethetjük. * Egy hajóstársaság, az Austro-American Line uj hajót bocsátott a vízre. És ez a hajó a: Franz Joseph I. a héten tette meg első amerikai útját. Persze ezt az alkalmat felhasználta a társaság arra, hogy jó és olcsó reklámhoz jusson és egy nagy vo- csorát adott, a melyre meghívta a magyar napi sajtót is. Hogy tulajdonképpen nekünk magyaroknak ehhez a tiszta osztrák vállalkozáshoz semmi közünk nincs, az bizonyos. De, hogy a jó magyarságot, (a mely többet utazik egy hónap alatt, a tengeren, mint az osztrák egy év alatt) valamivel édesgetni kell. az még bizonyosabb dolog. És erre igazi jó eszköz az j amerikai magyar sajtó. Persze, a vacsorán I résztvevők nem igen bizonyítgatták a magyar voltukat, mert bár sokan voltak, csak egy ember volt köztük, aki magyarul és magyarosan beszélt és a kinek beszéde burkoltan bár, de határozottan megmondta azt. hogy a “ti ünnepetek nem a miénk és a ti hajótok nekünk nem kell, mert mi magyarok, nem pedig osztrákok vagyunk.
