Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-08 / 23. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 23. sz. Junius 8. Pala poganyok apostola. (Folytatás.) A benső érzéknek e művészi tökélye Pált könnyen a puszta szemlélődő remetéjévé tette volna, ha egyszersmind roppant tevékenységi ösztöne nem jelölte volna ki útját a világba. E cselekvési és működési ösztön nem következménye az ő megtérésének és különös elhivatásának. Az mindenekelőtt a rabbinusi theologia és az írás erős tanulmányozására, s aztán Krisztus vakbuzgó üldözésére kényszeri- tette őt. Benne vadul emésztő, nyugtalan tűz lángolt, mely rajongó gyűlöletre, valamint feláldozó szeretetve sarkalta, minden esetben azonban tettre. Ha egyszer keresztyén és apostol lett, önmagá/tól a legbuzgóbb, legfáradhatatlanabb vándorprédikátornak kell vala lennie. Hogy ugyanazon emberben e munka- és tett ösztön tökéletes bensőséggel egyesült, ezt az ő missziói természetes tehetsége titkának nevezhetjük. Ehhez járult életfolyásának kedvezése. Tarsusban éppen addig maradt, mig a görög nyelvet és görög gondolkozást el elsajátította. A legbecsesebb az volt, hogy itt szerezte meg azt a képességet, hogy az evangéliumot a helléneknek később szilárd görög fogalmakkal adhatta elő. Ez, persze, a valóságtól még jobban elvonta, de egy bizarr, fantasztikus és impozáns világnézetnek szolgált hátterűi, s később életét a legkisebb és legközönségesebb részben a törvény kínos fegyelme alá helyezte. Itt engedelmeskedést és önfegyelmezést tanult; kezdte volt ama folytatott aszkézisnek és önlegyőzésnek, mely azt eszközölte, hogy a legnagyobb feladatoknak megfelelt. Aztán a megtérés összeroskadást, életének kétfelé osztását, a “relativ és abszolút ellentéteknek kielégítés ’’-ét, a vagy-vagyot eredményezte, amelylyel a megtért csakhamar másokat is megtérít. Hogy ez élmény az ő misz- sziói hivatására nézve mit jelentett, soha sem lehet érdemen felül becscülni; ez őt az összes általa megtértekkel benső rokonságba hozta. A megtérés következménye a nagy, uj kettős ismeret: a pogány apostolává való elhivatás és a közeli vég bizonysága. Pál nemcsak apránként érezte magát az apostolságra képesítve és ösztönöztet- ve. A pogány misszionáriusi elhivatás felől a damaskusi élmény óta bizonyos vala, ez nem elmélkedés és elhatározás eredménye, hanem isteni kényszerítés, ügy tűnt fel neki, mint a régi prófétáknak: Isten, ez esetben Krisztus, jelentkezett neki s küldte ki őt: Neki misszionárius- kodni kell. “Szükség kényszerit engem; A gyermekeknek a két hónapos nyári szünidő alatt is foglalkoznak kell valamivel és ha máshol nem, hát az utcán találják meg azokat a barátokat, a kiknek a társaságában mindennel eltöltik az időt, csak olyasvalamivel nem, a mi hasznosra vezet. Itt tanulják meg úgy a fiuk, mint a leányok azt a goromba modort és azokat a káros dolgokat, a melyek oly rossz kihatással vannak későbbi életükre és az egész jövőjükre. A belmissziói hatóságok éppen ezért igyekeznek mindent elkövetni, csakhogy elősegitség, csakhogy fejleszszék a nyári mindennapos iskolák ügyét. A new yorki presbyteriánus egyház belmissziói hatósága első helyen áll azok között, a kik szivükön hordják ezt a fontos ügyet. Éppen most egy igen érdekes és tanulságos kis könyvet is kiadtak, a mely részletesen tárgyalja és elmondja mindazt, a mit egy mindennapos nyári iskolában végezni kell.* Ezt az ügyet és ezt a könyvet minden magyar egyház figyelmébe ajánljuk. * Ez a könyv lapunk kiadóhivatalában 25 cent postabélyeg beküldése ellenében megkapható. A gyermekek által készített hasznos tárgyak.
