Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-08 / 23. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 23. sz. Junius 8. Pala poganyok apostola. (Folytatás.) A benső érzéknek e művészi tökélye Pált könnyen a puszta szemlélődő remetéjévé tette volna, ha egyszersmind roppant te­vékenységi ösztöne nem jelölte volna ki útját a világba. E cselekvési és működési ösztön nem következménye az ő megtéré­sének és különös elhivatásának. Az min­denekelőtt a rabbinusi theologia és az írás erős tanulmányozására, s aztán Krisztus vakbuzgó üldözésére kényszeri- tette őt. Benne vadul emésztő, nyugtalan tűz lángolt, mely rajongó gyűlöletre, va­lamint feláldozó szeretetve sarkalta, min­den esetben azonban tettre. Ha egyszer keresztyén és apostol lett, önmagá/tól a legbuzgóbb, legfáradhatatlanabb vándor­prédikátornak kell vala lennie. Hogy ugyanazon emberben e munka- és tett ösz­tön tökéletes bensőséggel egyesült, ezt az ő missziói természetes tehetsége titkának nevezhetjük. Ehhez járult életfolyásának kedvezése. Tarsusban éppen addig maradt, mig a görög nyelvet és görög gondolkozást el elsajátította. A legbecsesebb az volt, hogy itt szerezte meg azt a képességet, hogy az evangéliumot a helléneknek ké­sőbb szilárd görög fogalmakkal adhatta elő. Ez, persze, a valóságtól még jobban elvonta, de egy bizarr, fantasztikus és im­pozáns világnézetnek szolgált hátterűi, s később életét a legkisebb és legközönsége­sebb részben a törvény kínos fegyelme alá helyezte. Itt engedelmeskedést és ön­fegyelmezést tanult; kezdte volt ama folytatott aszkézisnek és önlegyőzésnek, mely azt eszközölte, hogy a legnagyobb feladatoknak megfelelt. Aztán a megté­rés összeroskadást, életének kétfelé osztá­sát, a “relativ és abszolút ellentéteknek kielégítés ’’-ét, a vagy-vagyot eredményez­te, amelylyel a megtért csakhamar máso­kat is megtérít. Hogy ez élmény az ő misz- sziói hivatására nézve mit jelentett, soha sem lehet érdemen felül becscülni; ez őt az összes általa megtértekkel benső ro­konságba hozta. A megtérés következmé­nye a nagy, uj kettős ismeret: a pogány apostolává való elhivatás és a közeli vég bizonysága. Pál nemcsak apránként érezte magát az apostolságra képesítve és ösztönöztet- ve. A pogány misszionáriusi elhivatás fe­lől a damaskusi élmény óta bizonyos vala, ez nem elmélkedés és elhatározás ered­ménye, hanem isteni kényszerítés, ügy tűnt fel neki, mint a régi prófétáknak: Isten, ez esetben Krisztus, jelentkezett neki s küldte ki őt: Neki misszionárius- kodni kell. “Szükség kényszerit engem; A gyermekeknek a két hónapos nyári szünidő alatt is foglalkoznak kell vala­mivel és ha máshol nem, hát az utcán ta­lálják meg azokat a barátokat, a kiknek a társaságában mindennel eltöltik az időt, csak olyasvalamivel nem, a mi hasznosra vezet. Itt tanulják meg úgy a fiuk, mint a leányok azt a goromba modort és azo­kat a káros dolgokat, a melyek oly rossz kihatással vannak későbbi életükre és az egész jövőjükre. A belmissziói hatóságok éppen ezért igyekeznek mindent elkövetni, csakhogy elősegitség, csakhogy fejleszszék a nyári mindennapos iskolák ügyét. A new yorki presbyteriánus egyház belmissziói hatósá­ga első helyen áll azok között, a kik szivü­kön hordják ezt a fontos ügyet. Éppen most egy igen érdekes és tanulságos kis könyvet is kiadtak, a mely részletesen tárgyalja és elmondja mindazt, a mit egy mindennapos nyári iskolában végezni kell.* Ezt az ügyet és ezt a könyvet minden magyar egyház figyelmébe ajánljuk. * Ez a könyv lapunk kiadóhivatalában 25 cent postabélyeg beküldése ellenében meg­kapható. A gyermekek által készített hasznos tárgyak.

Next

/
Thumbnails
Contents