Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
22. sz. Junius* 1, AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 ÖRÖMHÍR. f 1912 Junius 1. HALLÁS ÉS CSELEKVÉS. ARANY'IGE: Legyetek pedig valóban megtartói az igének és ne legyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat.” Jakab lev. 1:22. (Lukács ev. 6:39—49.) (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) 39. Mond vala pedig nékik ilyen példabeszédet: Valyon a vak vezetheti-é a vakot? avagy nem mindketten a verembe esnek-é? 40. Nem feljebb való a tanítvány az ő Mesterénél, sőt inkább a tanítvány tökéletes, ha az ő Mesteréhez hasonló. 41. Miért nézed pedig a te atyádfia személien való szálkát, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben vagyon, nem veszed eszedbe? 42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia! hadd vessem ki a szálkát, mely a te szemedben vagyon, holott te a te szemedben való gerendát nem látod? Te képmutató, vesd ki először a gerendát a szemedből, és azután viselj arra gondot, hogy kivessed a szálkát, mely a te atyádfia szemében vagyon. 43. Nem jó fa az, a mely hitvány gyümölcsöt terem, és nem gonosz fa az, a mely jó gyümölcsöt terem. 44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről esmértetik meg: mert a tövisről nem szednek figét, és a csipkéről nem szednek szőlőt. 45. A jó ember az ő szivének jő kincséből hoz elő jót és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szivnek teljességéből szól az embernek szája. 46. Miért mondjátok pedig nékem, Uram! Uram! ha nem növelitek, a melyeket mondok? 47. Valaki én hozzám jő, és hallgatja az én beszédi- inet és azokat megtartja, megmondom nék- tek, mihez hasonló. 48. Hasonlatos valamely házépítő emberhez, aki ásta és mélyen kivágta a követ, és fundamentumot vetett kősziklán; minekutána pedig eljött az árvíz, megütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán fundálta- tott. 49. Aki pedig hallgatta és meg nem tartotta, hasonlatos az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentum nélkül, a melybe megütközék a folyóvíz, annakokáért azonnal elomlott, és lett annak a háznak nagy romlása. MAGYARÁZAT. Egy napon Jézus tanította tanítványait arra, hogy miként kell szeretni a mindenható Istent, azután a mi felebarátainkat. Isten nem csupán azt kívánja gyermekeitől, hogy hallgatói legyenek az igének, hanem egyúttal megtartói is. Sokan tudják ugyanis azt, hogy mi a jó, igaz és egyenes ut, és mégsem járnak azon. Ugyancsak-ez alkalommal mondá Jézus tanítványainak, hogy amikor a mi szemünkben nem látjuk meg a gerendát, ne vegyük észre másoknál a szálkát. Végül Jézus egy rövid történetet mondott el két emberről. A KÉT EMBER TÖRTÉNETE. Volt egyszer egy balga és egy bölcs ember, Mind a kettő házat épitett. Az egyik azonban házát a homokra építette, mig a másik erős kősziklára. Jött aztán a vihar és az esőzés, a mely teljesen elmosta a homokra épitett házat. A bölcs ember házát, amely a kősziklára volt épitve, sem kímélte meg a vihar. Ám az ellen tudott állani, mivel kősziklára volt épitve. Ez a kis történet nagy tanúságot tartalmaz. A vihar és a viz, amely ellenünk támad, nem más, mint a rossz társaság, avagy az élet kisértései, a mikkel a Sátán lép a mi lelkünk elé. A házunk a mi életünk. A kőszikla Jézus Krisztus. Azok, a kik a kősziklára épitik há- zokat, nem félhetnek, mért azok nem csupán hallgatói, de megtartói az Ur igéinek. AZ IGAZI MESTER. Sweitznak Chamounix nevű városában áll egy szobor, a melyet annak az embernek az emlékére emeltek, aki a világ egyik legmagasabb hegyére, a Mont Blankra felment. Az ember később felmutatva a magas hegyre, elmagyarázta társainak, hogy miként győzte le az akadályokat, a melyek lépten-nyomon útjában voltak és hogy juthatott fel a hegy tetejére. Jézus Krisztus, a mi mesterünk, az egyedüli volt, aki a tökéletesség legmagasabb fokát elérte, ö igazi mesterünk és vezérünk lehet és ö megmondja minékünk, hogy miként győzhetjük le az élet akadályait és juthatunk napről-napra közelebb a tökéletesedéshez. A TÖKÉLETES ÉLET. Mindannyiunkban megvan a hajlandóság, hogy kövessünk másokat. Aki a Krisztus életére tekint, annak a jelleme napról-napra fejlődik és az közelebb és közelebb jut a tökéletes élethez. Általánosan ismert dolog az, hogy akinek társaságában szeretünk lenni, az befolyással van mi reánk és a mi életünkre. Légy te kedves olvasó, minél tovább a Jézus társaságában és érezni fogod ennek a társaságnak az áldását az életeden. A LELKILEG MEGHALTAK. A Talmud, a zsidóknak szent könyve lelkileg meghaltnak nevezi azokat, akik “jól tudnak beszélni, de nem tudnak jól cselekedni. “Ilyen lelkileg meghaltak sokan vannak a Krisztus követői között is, a kik azt mondják: “Uram, Uram”, de nem követik az Urnák parancsolatait. — Nem az a fő sohasem, hogy mennyit tudunk az isteni törvényekből, hanem sokkal inkább az, hogy mennyiben követjük azokat. Az nem lehet áldás, sőt a legnagyobb nyomorúság, ha tudjuk, ismerjük Krisztus tanításait, de nem élünk azok szerint, ha tudjuk, hogy Isten a mi szerető édes atyánk és mi mégis megtagadjuk az ö törvényeit. Ha tudjuk, hogy Krisztus meghalt mi érettünk és mi mégsem követjük őt, ha tudjuk, hogy van tulvilági élet és mi mégis csupán a földi vagyont gyűjtjük, amely legfeljebb 70 avagy 80 évig boldogíthatnak bennünket s elfelejtkezünk teljesen ama lelki kincsről a melylyel örök életünk boldogságát szerezhetjük meg. A homokon ős a kősziklán épített ház.
