Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 22. sz. Junius 1. VOL. XIII. JUNY 1, 1912 NO. 22. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church, in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoui ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 235 E. llőth St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre....................... Magyarországra egész évre. .$3.00 ___$2.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. DECORATION DAY. Decoration Day, a megemlékezés napja. Mondhatnék úgy is, hogy a kegyelet napja. Egy olyan nap, a midőn egy nemzet kegyelettel emlékszik vissza elhunyt leg- jobbjaira. így van ez itt Amerikában. És Magyarországon? Ott bizony nem igy van. Ott a politikusok és generálisok, már a pályafutásuk derekán kapnak egy kis ordót, égy szép kis rendjelet, azután eltelik még egy pár esztendő és megint kapnak egy ordót, de most már egy kicsit nagyobbat és szebbet. így megy ez azután még sok-sok éven keresztül, végül azután a számos rendjellel biró és többször kitüntetett férfiak jobblétre szenderülnek. Akkor, mint “nagy halott’’-hoz illik, adnak díszsírhelyet és négy vagy hat lovas disz- gyászhintón, óriási pompa közepette kiviszik a temetőbe. A lapok másnap még megírják a gyönyörű temetés részleteit, de itt már főként csak a jelenvoltakat sorolják fel, nem pedig az elhunyt érdemeit. És azután pont. Nem jön semmi. A nagy férfiú nyugodtan aluszsza örök álmát. És közben, közben még a nevét is elfelejtik lassan. Mire egy év lepergett, a sírját, az úgynevezett “ díszsírhelyet ” már felverte a burján. Lehet, hogy egy rokoni, vagy baráti kéz egy kis virággal még feldíszíti a “nagy halott” sírját, de azért már végleg el van feledve. Öt év múlva már senki sem emlékszik reá vissza és tiz év múlva már azt sem tudják, hogy mit is csinált életében az a “nagy ember.” így szokta megbecsülni a magyar nemzet a nagy halottait. Mikor e sorokat Írjuk, egy nagy és hatalmas nemzet hálás kegyelettel adózik nagynevű és feledhetetlen nagy fiai emlékének. így van ez itt Amerikában. És igy van jól, igy van szépen, a hogy itt van. * Yér folyt a múlt héten Budapest utcáin. Többen meghaltak és még többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Az egész tüntetés, vagy felkelés, vagy “forradalom”, (mint Apponyi gróf mondta) az általános titkos választói jogért folyt le. Bennünket amerikai magyarokat egy mérhetetlen tenger választ el az otthon maradtakról. Elválaszt bennünket egy nagy óceán, melyet áthajózhatunk, de elválaszt bennünket egy még nagyobb tenger és ez, az elvek különbsége. Nekünk akár csak a gólyamadárnak, két hazát adott a végzetünk, de mi mégis csak ahhoz az egyhez ragaszkodunk, melyben bölcsőnket ringatták. Szóval semmivel sem vagyunk rosszabb magyarok, mint azok, a kik otthon hazafiaskodnak. És éppen azért, mert mi is magyarok vagyunk, mondjuk ki bátran, hogy ebben az egy esetben az erőszak, a teror pártján vagyunk. Szó sincs róla, szivünk egész melegével osztozunk azok fájdalmában, a kiknek egy-egy kedves hozzátartozóját ölte meg az erőszak, de mégis be kell látnunk, hogy a féktelen izgatással felbőszített tömeg erőszakoskodására, csak erőszakkal lehetett válaszolni. Mondjuk ki nyíltan. Magyarországon nem szabad az általános titkos választói jogot törvényre emelni. Ne feledjük el, hogy Magyarországon 20 millió ember él, a kik közül — sajnos, de igy van, — csak 8—9 millió a szinmagyarok száma, a többi nemzetiség. Mi lenne hát, ha életbe léptetnék azt a választói jogot, a mely megengedné a tótnak, a ruthénnek, a románnak, a szerbnek, a szásznak, hogy többségükkel egy olyan parlamentet választhassanak. a mely lábbal tiporná a több mint I ezer éves Magyarországnak és a honszer- I ző magyar fajnak jogait. Volt egyszer egy szomorú idő, a mikor a nemzetiségek három oldalról támogatták az ellenséggel küzdő és szabadságáért harcoló magyart. Tán elfelejtettük már azt az időt? Nem, nem. Inkább maradjanak csak a vasmarku férfiak a helyzet urai, a kik sokkal jobb magyarok, mint azok, a kik izgatásukkal martyrokat küldtek a golyózápor elé. Mi sokkal távolabb élünk szülőhazánktól, semhogy tudhatnék, mi történik ott. De arra kérjük Istenünket, hogy Magyar- országot tartsa meg Magyarországnak! * Nincs tán két hete annak, hogy előbb az amerikai angol nyelvű lapok, majd természetesen a magyar napilapok is, egy megható történetet beszéltek el egy milliomosról. Az a milliomos valóban bölcsen rendelkezett nagy vagyonával, mert még életében szétosztotta azt a különböző jő- tékonycélu egyesületek között és a maga részére csak egy csekély évjáradékot tartott meg. Szóval valóban igazi emberbarát volt a “tudós” milliomos, a ki érezte, hogy a pénz nemcsak az élvezetek hajszolására van teremtve, hanem amit Isten a gazdagnak juttatott, abból neki a szegényeknek, a sinylődőknek is juttatnia kell. Tán két hete annak, hogy a jótékony öreg ur meghalt és halála alkalmából mindezt megírták részletesen a lapok, sőt arcképét is közölték. Most hazulról, Magyarországról, annak a hire jön, hogy Uj-Aradon megismétlődött ez az eset. Élt ott egy öreg sváb ember, a 88 éves Dengel József, aki egyszerű és “tudatlan” ember létére éppen olyan bölcsen osztotta be életét és osztotta el milliónyi vagyonát, mint, anogy azt a “tudós” amerikai collegája tette. — Az öreg sváb is több százezer koronát osztott el különböző jótékony célokra és gazdagon megjutalmazta még életében a rokonait, a maga részére pedig csak 20.000 koronát tartott meg és abból éldegélt szűkösen halála napjáig. Most pedig két jótékony ember történetéből megtanulhatjuk azt, hogy még a milliomosnak is jobb dolga van itt Amerikában, mint otthon Magyarországon. — Mert lám, az amerikai milliomos jótékonyságát megírták valószínűleg a világ összes lapjai, ellenben a magyar milliomosról még az amerikai magyar napilapok is csak pár szürke sorban emlékeztek meg. Pedig elhihetik kérem, hogy Magyar- országon mégis csak sokkal, de sokkal kevesebb a milliomos, mint itt Amerikában, s igy ez a magyar jótékonysági eset is sokkal inkább szenzációs, mint az amerikai.
