Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-18 / 20. szám
20. sz. 1912 Május 18. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ra, Nt. Harsányi Sándor homesteadi ref. lelkész az anyaszentegyház kebelébe, Etelka nevet adván neki. Keresztszülők Ulár János és Ando Istvánná, szül. Kajatin Erzsébet voltak. Továbbá Imre József, (Ib- rány, Szabolcs m.) és neje Nagy Éva köz- tiszteletben levő házaspár is egy kedves leánykát nyertek az Úrtól. A kisdedet szintén háznál keresztelte meg Harsányi Sándor homesteadi és vidéki ref. lelkész Hona névre. Keresztszülők gyanánt Bordás Ferenc és neje Szuperák Anna házaspár szerepeltek. Legyenek a kisdedek szüleinek állandó örömei! BRIDGEPORT, CONN. Kabaret-estély. A bridgeporti magyar református nöegylet e hó 5-én a református iskola termében, az alábbi műsor szerint egy minden tekintetben sikerült ka- baret-estélyt rendezett. Megnyitó beszédet tartott Szabó Sándorné; magyar dalokat Dezső Gyula zongorakisérete mellett adott elő Dezső Jánosné; Hegedű duettet Dezső Gyula zongora kisérete mellett adott elő: Dezső Gizella; Magyar népdalokat Babinszky András hegedükisérete mellett adott elő: Gyenes Lidia; “Egy gondolat bántn engemet” cimü melodrámát, Glück Arnold zongorakisérete mellett adta elő: Babinszky András tanító; Magyar és Angol kuplékat, Dezső Gyula zongorakisérete mellett adott elő: Glück Arnold; A falusi csizmadia, páros jelenetet előadták Varga József és Imre Erzsébet; A “Leánykérők” cimü egy felvoná- sos népszínművet, jó összjátékkal sikeresen előadták a következő szereposztással: Sugár Mihály parasztgazda Jesztreby Sándor; leánya Kata Gyenes Lidia ; Szappanos Ferenc juhászgazda Horváth István, bojtárja. Villiam Bandi Varga József ; Illőn Peti, gazdag legény Tomory Endre; falubeli leányok, Panna, Terka, Örzse, Sári. Gaál Lajosné, Jolsvay Róza, Imry Erzsébet és Barcsi Juliska. Végül a nőegylet tagjai, vendégeiket fagylalttal és süteményekkel kínálták meg; aminek elfogyasztása után egy élvezetesen eltöltött est tudatával tértek a szép számban jelen voltak nyugalomra. * NORTON, VA. Keresztelés. Április 25-én keresztelte- tett meg a budapesti illetőségű, de jelenleg pardi, Va. lakos Kala Ferenc és neje a debreceni illetőségű Nánási Eszter ref. szülök újszülött kis leánykája Margit és Gertrud névre. Keresztszülők: Kala Lajos és neje Szalay Juliánná voltak. A keresztelést a távolfekvő Nortonból kihívott lelkész, Nt. Ujlaky János végezte. A mi hírességünk. Valamely társaságban a világnyelv alkotási kísérletekről volt szó még a most, divatos esperanto születése előtt, az akikor sűrűn emlegett Volapükkel kapcsola- ■ tosan. Egy nagytudásu s mély gondolkozá- I su ember azt a nyilatkozatot tette, hogy ő nem igér életet egyetlen olyan nyelvnek sem, amelyet mesterségesen gyártanak. Lehetségesnek tartja azonban, hogy a nemzeteknek mind sűrűbbé való érintkezése által természetes utón, hosszabb idő alatt kialakul egy nemzetközi nyel, amely minden nyelvből magába venné a legjellemzőbb, légfejlettebb kifejezéseket. Az angolból például a kereskedelmi és hajózási műszavakat, a fanciából a társalgásiakat és katonai életre tartozókat, a németből a bölcselmieket, az olaszból a dal és szerelem nyelvét. — Hát a magyarból? — kérdé a társaság egyik tagja. — A magyarból ? — édes barátom... a — káromkodást. _E1 is inosolyodtak e megjegyzésre a társaság tagjai s e mosoly alatt, egynéme- lyiknél legalább, keserűség támadott. Hát a mi különleges, gazdag változatú édeszengésü, fejlődésre annyira alkalmas nyelvünk éppen a káromkodási kifejezésben tudott vezetővé lenni a többiek között ! Hiszen a kijelentés inkább az elme játszi csapongásából származott ugyan, de nem tagadható el, hogy minden nap megfigyelhető jelenségek szolgáltak alapjául. Ha egyik ember csak kis mértékben is felindul a másikra, mindjárt szidalmazza. Változatosságul becstelen kifejezéseket szór az anyjára, a ki egészen távol áll az összetűzéstől, talán már a sírban pihen. Sajátságos, hogy a feleség, a nőtestvér, a szerető soha sem jutnak ilyen piszkos emlegetéshez, mindenkor csak az anya. Az, kinek ebben a minőségben még esetleges egyéni gyarlóságai esetében is ke- gyeletes elbánáshoz van joga mindenki részéről. Akkorácska gyerkőcök, hogy alig látszanak ki a földből, tele szájjal szórják egymás anyjára az utcán az ismert becs- telenitő kifejezést. Ha a szegény ló elesik az utón, mert nem bírja a túlságos terhet vagy rosszul volt kormányozva, a kocsis a korbács mellett nem az Istent hívja segítségül, hanem rá és a Krisztusra és a szentekre szórja ocsmány szitkait. Valószínű, hogy mindazt visszakapja.'a gazdától saját becses személyére, mikor elkésve vagy romlott szerszámmal hazakerül. A falusi fickó, mikor felcseperedőben van, legelőbb is azzal bizonyítgatja legény voltát, hogy 'cifra káromkodásokat és mindenféle ocsmány beszédet kiabál a levegőre. Ha megdorgálod a cselédet káromkodása és ocsmány beszéde miatt, igen sok esetben az lehet a mentsége, hogy a gazdájától is bő része van olyanokban. Külföldön, főként a németek közt, a magyar ember legjellemzőbb tulajdonságának, a káromkodást tartják. És nem dobhatjuk önérzetesen a szemük közé, hogy nincs igazuk; hogy a magyar ember sem káromkodik többet, mint más, mikor utcáinkat, mezőinket, közhelyeinket, főkép a korcsmákat és azok környékét, sokszor még a magánházakat is oly undorítóvá teszi a sok káromkodás és ocsmány beszéd, hogy valóságos szánalom fog el, ha szemérmes hölgyeknek olyan helyen el kell haladniok! Ennél ostobább és oktalanabb szokás pedig el sem képzelhető. Hát erőt ad-e és segítséget, ha kiká- romkodjuk magunkat? Ugy-e, hogy nem? Hát gyönyörűség és élvezet-e, ha a szánkat és azzal a lelkünket olyanná tesszük, mint a moslékos cseber, amelybe mindenféle piszkot beléöntenek? Te, aki hiszed az Istent, hálát adsz áldásaiért és segítségét kéred, hogyan vonhatod le szent nevét gyarlóságodnak fertőjébe? Még ha olyan volna, mint te, hogy szembe állana és hatalmas kézzel megtorolná a sérelmet; érteném, hogy elkeseredésében kihívod a haragját. De mikor hited azt mondja, hogy sejtelemszerü fenségébe el nem hat a te hitvány szidalmad; mikor tapasztalásból tudod, hogy nem áll ki lesújtani a szidalmazót: valóságos gyávaság és nevetséges erőlködés nevének szidalmával töltened meg a levegőt. Akár káromkodik vagy ocsmány szidalmakkal illeti társát, soha sem gondol a kimondott szavak jelentőségének súlyára; hanem mondja, amint szájára jön, mert mástól is úgy hallotta és megszokta. Duhajkodás, a mely a műveltség és lelki egyensúly rovására esik. A társas érintkezés levegőjét undorító bűzzel tölti meg, mint a trágyadomb kigőzölgése. Jóravaló munkát végez, ki közreműködik, hogy ettől a csúnya kelevénytől megtisztítsuk társaséletünk arculatját. Senkitől sem követelhető, hogy minden hitványul beszélővel perlekedésbe bocsátkozzék. De éreztesse legalább rosszalását magatartásával, arcának komoly, megbotránkozást jelző kifejezésével. Ahol pedig alkalma nyílik, értesse meg komoly jóindulattal. hogy a szokásos szitkozódásnak és becsmérlésnek semmi értelme nincs. Csak a közélet levegőjét rontja és mindenekelőtt azt teszi piszkossá, aki él vele. “Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van és amiképpen kiki szeret azzal élni, ugv eszi annak gyümölcsét.”. (Péld. 18, 21.)
