Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19. sz. 1912 Május 11. A királyi törvény két királyi vonása. közülünk. Itt az ut, csak haladnunk kell rajta, hogy magunknak egy kis mellék- jövedelmet biztosítsunk s egy úttal építsünk tovább sikeresen arra a fundamentumra, melyet egyesületünk biztos alapjául letett legutóbbi nagy gyűlésünk. Az osztályok pedig tegyék megbeszélés tárgyává már előre azon, a legközelebbi nagygyűlésen beterjesztendő javaslatomat, hogy jövőre a felvételi dij öt dollárra emeltessék fel, melyből hármat a tagszerző kapjon. Lehet, hogy egyesek azt mondják erre: Idáig is kevés uj tagot tudtunk szerezni az alacsony felvételi dij mellett, ezután még úgy se kapunk, ha magasabb lesz a beállási dij! Az ily ellen vetők jegyezzék meg, hogy pangásunknak egyedüli oka nem a felvételi dij magas vagy alacsony volta, hanem a tagszerzők hiánya volt. Ezen kell első sorban segítenünk. S ha már az egy dolláros jutalomdij mellett is szép számmal szaporodtak tagszerzőink, még inkább fognak, ha három dollár lesz a jutalom. Hogy az öt dollár felvételi dij magas? Én azt gondolom, hogy nem. Mert én nem ismerek jobb, pontosabb és gyorsában fizető egyesületet a miénknél s ha mások tudnak uj tagokat szerezni öt dolláros felvételi dij mellett, miért ne tudnánk mi is, ha akarjuk? Próbáljuk meg csak ezeket, kedves tagtestvéreim s igyekezzünk nem ingyen, hanem megérdemelt munka díjért minél több uj tagot szerezni s minden egyes uj tag egy-egy élő kő lesz abban a hatalmas épületben, melynek oly jó alapot vetettünk s melynek nagygyá tétele mindnyájunknak hő vágya. Legyen ez az első lépés a bizonyos sikerhez. Alapige: Jakab 11:8-12. Hogy e szentirásbeli helyet teljesen megértsük, nem szabad szem előtt téveszteni, hogy mi indította az irót arra. Az istenitiszteleti gyülekezetekben előfordult ! események, melyekről hallott: előkelő férfiak, ha a gyülekezetben megjelentek, nagyon udvarias és előzékeny bánásmódban részesültek, ellenben az alsóbb osztályok tagjai mellőztetéseknek voltak kitéve. Látjuk ebből, hogy a keresztyénség legelső korszakában sem folytak mindenek ékesen és szép renddel. S megtudjuk ebből, hogy egy olyan férfiú, mint Jakab, az Urnák testvére, a jeruzsálemi gyülekezetnek általában becsült vezetője, milyen álláspontra helyezkedik azzal szemben. Ő, miként várhatjuk is, nem helyeselheti az ilyen magatartást; nyájasan, de nagyon határozottan mondja ki rosszaié Ítéletét a felett. De nemcsak ezt teszi, hanem az eseményektől indíttatva érzi magát arra, hogy elvileg és nagy vonásokban nyilatkozzék arról, a mit a keresztyéneknek, mint zsinórmértéket mindenütt szem előtt kell tartani, a szent isteni törvényről, mely kell, hogy mindenkoron mérvadó legyen s magatartásukat meghatározza. Nem külső kényszerrel és igával egybekötött külső törvénynek, hanem a “szabadság törvényé”-nek nevezi azt Jakab; olyan ez, melyet a keresztyének önként sajátítanak el, mely Krisztussal és a keresztyén- séggel magától vonult be szivükbe, mintegy testükké és vérükké vált, egészen tély le van bocsátva, nyilván eme vitéz a császár, aki olyan nagyon meg vala elégedve a vacsorával is, a mit — a Sotzek- család hagyománya szerint — maga a polgármester felesége, néhai szép Sotzekné, a kolozsvári ötvös Péter Tamás János leánya, Ágnes asszony főzött ő felségének. Mert úgy történt az, kérem szeretettel, hogy gyönyörű hideg december volt aznap, éppen szombat, ami a legkedvesebb nap, mert utána következik a vasárnap. A város szinejava a közszeretetnek örvendő luteránus lelkipásztor születésnapi áldozására készült. Ott lesz az egész magisztrátus ; a polgármester, az érdemes főbíró, a hat tanácsos, a jegyző, a kapitány, az adószedő, a pénztáros, a telekbiró, szóval ott lesznek mindazok, akiknek a várost illető tárgyakban, akár köz- akár magándolgok legyenek azok, melyek a várost vagy annak egyes polgárait akármiképp érdekli, mindenkor a közjót lelkesen előmozdítani jussa és kötelessége. Ott lészen továbbá Novák bácsi, a karakteres barátkvárdián, aki poharat üresen maga iigy, mint Istennek amaz igéje mondja: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem és az ő szivükbe Írom be (Jer. XXXI :33), szivükbe vésem Lelkem által. ' E benső törvénynek pedig uralkodó központja, sarkpontja — a szeretet. Min-' ; den más törvények a szeretet egyetlen parancsába torkollanak. Azért nevezi Pál a szeretet a “tökéletesség kötélé ”-nek (Kolos. 111:14), mely a keresztyén erényeknek egyes virágait illatos csokorba fűzi. Azért mondá merészen, de jogosan Ágoston: Szeress és tégy, amit akarsz. Azért nevezi Jakab itt a szeretet “királyi törvény ’ ’-nek. E királyi törvényre bővebben kiterjeszkedik és aranyigazságokat mond arról. Méltók ezek arra, hogy figyelmünket azokra irányítsuk. A királyi törvénynek | két oldalára dérit világosságot, felmutat- ! ván annak két királyi vonását. Lássuk az- I ért, hogy a királyi törvény I. nem tűr személyválogatást, II. nem engedi felségének átlyukgatá- I sát. !• A királyi törvény nem tűr személyválo- ! gatást. ' Ha megtartjátok a királyi törvényt az írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat; jól .cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek. Csodálatos valami az a szeretet. Az egyik oldalon személyválogató, és éppen ez egyik királyi vonása is. Éles, nyílt izemmel látja meg minden személy sajátszerűséget és a szerint bánik vele. A előtt meg nem tűr; ott lesznek az igazságos céh-mesterek; ott a gazdag szappanfőző és ott a városi szószóló, a kültanács elnöke, Bénig Sámuel urunk, a mészáros. Készülődött az egész város. A sárba- fagyott síkos pallókat hamuval hintették végig az előrelátó polgárok; a lakatosok dalárdája szerenádra készült; a bakter s a négy városi strázsa friss bendőt húzott lanternáira, mert tudták, hogy ők világítanak majd a hazabotorkálóknak. Valami kellemetes izgalom érzett az egész városon. Mindenki tudta, hogy a szappanosné, — hatalmas termetű brassói menyecske, — már csütörtökön olajos pácba rakta a vesepecsenyét, ami gombásmártással s mu- roklében főtt rizskásával fölséges. A fő- biróné spékelt kappannal vesz részt az ) ünnepen; Bénik Sámuel tizenhat malacot visz a nyársra, Novák bácsi nyolc kenyérben sült sonkával kedveskedik a luteránus háznál. Halat a főbíró rendelt s a városi fuvar hozta meg már csütörtökön, jegeshordókban; a tanács a polgármester TÁRCZA. A STÁTUA. Irta: Malonyay Dezső. Valamikor, jó száz esztendeje is régen elmúlt, valamelyik császár sietett a lengyel gránicra, — ha jobban utána néznének a históriában, talán kisülne, hogy siettették — és meghált a lojális városkában a polgármesternél: meghált ott és meg js vacsorázott és nagyon meg volt elégedve a vacsorával is. Ennek a császár járásnak emléke a városka piacán: a státua. A státua olyan, mint egy természetesebb polgári síremlék, aféle temetői obe- liszk; öt ágyúgolyó van a csúcsán s máig se estek le onnan, a mi a szolid morva munkát jellemzi. Az oldalán — mint régi tajtékpipákon — domborfaragásban jó gömbölyüfaru paripákon nehéz vasba öltözött sisakos vitézek vonulnak persze háborúba. Egyik vitéznek három tömérdek struct oil a sisakján s bár a sisakros-
