Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-04 / 18. szám

XIII ÉVFOLYAM, 18. SZÁM.

NEW YORK, N. Y. 1912 MÁJUS 4

VOL. XIII. NO. 18.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON

Felelős szerkesztő;

new yorki

HARSÁNY! rét*, lelkész.

FASZ Jjó

PUBLISHED EVERY SATURDAY.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., ander the act of March 3, 1879.

A SZERETET TÖRVÉNYE.

Mai lapszámunk egy más részében közöltük a Bibliának azon részét, ahol Jézus a Szeretet törvényére tanitja az emberiséget. E gyönyörű isteni tanitások ma- radandósága örökéletünek tetszik előttünk, dacára annak, hogy a huszadik században, mint mondani szokták a villamosság századában élünk, szóval egy olyan korban, amikor a jólét és a minél gyorsabban való pénzszerzés vágya kiöli a szivekből nemcsak a Szeretet, hanem még a Részvét érzését is. Tagadhatatlan, hogy az emberiség történetének tanulsága szerint, soha sem volt olyan nagyfokú az önzés, mint napjainkban, hisz nap-nap után csak csalásokról, lopásokról, betöré- j sekről, rablásokról és gyilkosságokról ol- j vashatunk hasábos cikkeket, amelyek bor- ! zalmas részletekkel a legrutabb önzést j tárják fel előttünk.

I

És ebben az önző korban, amikor a föl- j dünk legszebb, legvirágzóbb és legnagyobb városaiban, mint pl. New Yorkban, Londonban, Párisban egy nap sem múlik anélkül, hogy ezer és ezer tanujelét ne látnok az emberi rosszaságnak és vadságnak, akkor egy méreteiben óriási, egy részleteiben borzalmas katasztrófa, egy rettenetes hajótörés képe megtanit bennünket arra, hogy nem kell kétségbe esnünk, a krisztusi tanitások követői nemcsak tanulták és hirdetik a Szeretet törvényét, hanem gyakorolják is azt.

Ha zászor és ezerszer elmondjuk annak a borzalmas hajótörésnek a történetét, a mely 1600 embertársunk végzete lett, ak- 1

kor mindig csak újra és újra azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdagnak a szegény iránt, a hajószemélyzetnek mindkettő iránti önnfeláldozása a leggyönyörűbb példája az emberbaráti szeretetnek. Az elpusztultak között, mint tudjuk, volt több olyan férfiú, akik rangjuk és vagyonuk folytán az elsők között szerepeltek mindenkor és a veszély pillanatában mégis félre állottak, hogy helyet adjanak azoknak a névteleneknek, azoknak a szegényeknek, akik közül sokaknak csak teher az élet. Ily ragyogó példáját mutatták a hatalmasok, a gazdagok a felebafáti szeretetnek. Azon a borzalmas éjszakán csakis úgy vált lehetségessé annyi nő és gyermek megmenekülése, hogy a férfiak feláldozták a maguk életét, csak hogy a náluknál gyöngébbek megmentését elősegítsék és e tettükkel, úgy a nagynevűek, mint a fedélköz névtelenjei örök időkre biztosították maguknak az emberiség részvétét és érdemessé tették magukat arra, hogy hátramaradottjaik iránt a legnagyobb gyönögédséggel károsult gondviselő szeretetet tanúsítsunk mi is.

Sajnos, a mi korunkban csak nagyon ritkák az önfeláldozás és felebaráti szeretet megnyilvánulásai, pedig a krisztusi tanitások nem is kívánnak tőlünk ilyen önfeláldozás! tetteket, hanem csak any- nyit, hogy békében, egymást megbecsülve

| éljünk s akkor máris eleget tettünk annak az isteni parancsnak: Szeresd felebarátodat.

Békében és szeretettel éljünk egymással, igy mondottuk ezt az előbb. Bizonyára sokan vannak az olyanok, akik azt mondják, én úgy élek, mint ahogy a krisztusi tanitások megkívánják, mert hisz jó vagyok mindenkihez, még egy légynek se vétek, mások azt mondják, én megtartom az írást, én nem iszom, én nem dohányzóm, én nem kártyázom, hát mit tehetek még mást? Ismét mások azt mondják, én jó vagyok, mert soha sem kár omlóm Isten nevét és igy alig akad olyan 1 ember, aki beismerné, hogy ő bűnös, mert hisz lelke egy elrejtett zugában feltalálja a Szeretetnek egy halvány fénysugarát és ez már elegendő ok arra, hogy

^ önmagát jó embernek tartsa.

I

Pedig nem azok jó emberek, akik önmagukat jó embereknek tartják, mert | meg van bennük a jó tulajdonságok egy- egy kis része, hanem azok, akik nemcsak kérkednek egyik vagy másik jó tulajdonságukkal, de cselekedeteikkel tényleg be is bizonyítják, hogy nem a krisztusi tanítások be nem tartása miatti félelmükben cselekszenek jót, hanem azért, mert a jót- tevés lelki örömükre szolgál. Azok pedig, akik igy élnek és igy cselekszenek, azok valóban megértették a szeretet törvényét.