Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
2. sz. 1912 januiár 13. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 9 örömhír. Január 21., 1912. JÉZUS SZÜLETÉSE. ARANYIGE: “Mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában.” Lukács 2. 11. {Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) — Lukács 2. 8—20. — 8. Valának pedig pásztorok azon tartományban, kik kin a mezőn hálnak vala, és vigyáznak vala éjszakán az ő nyájok mellett. 9. És imé az Urnák angyala eljőve, és az Urnák dicsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének. 10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. 11. Mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában. 12. Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket bépólálva feküdni a jászolban. 13. És hirtelenséggel jelenék az Angyallal mennyei seregeknek sokaságok, kik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: 14. Dicsőség a magasságos mennyekben, az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat. 15. És lön, hogy mikor elmentek volna az Angyalok ő tőlük a mennybe, mondának a pásztorok egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, melyet az Ur megjelentetett nékünk. 16. Elmenének azért sietséggel, ésmegtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. 17. Mikor pedig látták volna, el- hirdeték azt, ami nékik a kis gyermekek felől mondatot vala. 18. És mindenek, akik haliák, csudálkozának azokon, amelyeket a pásztorok nékik mondottak vala. 19. Mária pedig mindezeket magában tartja vala és szivében forgatja vala. 20. Megtérének pedig a pásztorok, dicsőítvén és dicsérvén az Istent mindazok felől, melyeket hallottak és láttak vala, amint nékik megmondatott vala. MAGYARÁZAT. Egy téli éjszakára, körülbelül hat hónappal Keresztelő János születése után, pásztorok őrizték a juhnyájat. Ezek a pásztorok a hosz- szu téli éjszakán egymást váltották fel. Mig a pásztorok egy része csendesen nyugodott, addig a másik rész vigyázva őrködött a juh- nyáj fölött, nehogy a farkasok rájuk ront- sjanak és felzavarják az alvő juhokat. Ki tudíja miről beszélhettek ezek a pásztorok egymás között. Talán arról a nagy néptömegről, amely fáradtan vándorolt a kicsiny Bethlehem városa felé, talán arról a kegyetlen királyról, aki a rendeletet kiadta és megparancsolta mindenkinek, hogy a nevét beírassa. A király gazdag, nagyon gazdag volt. Drága biborpalástot viselt. De a pénzt a nép adta össze. Mindenkinek be kellett Íratni a nevét egy könyvbe és azért telt meg a kicsiny Bethlehem városa is ezen a teli éjszakáin népekkel. 'Sok szegény vándorló nem talált helyet már. így volt József és Mária is, akik csak egy istállóban találtak helyet, ahol megnyugodhattak. A nép szivében nem volt szeretet a király iránt. S igy önkéntelenül mondogatták, hogy meg vagyon Írva, miszerint egy uj király fog jönni, aki megváltoztatja a világot. Nagy hirtelenséggel, amint a pásztorok figyelmesen nézegettek, egy fényes csillag ragyogott fel az égen. Bevilágította az egész mezőt. Majd az Isten angyala jelent meg a pásztorok előtt, mondván: “Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” “Mert született néktek ma a Megváltó, ki az Ur Krisztus a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket bépólálva feküdni a jászolban.” S amint a pásztorok e szavakat hallották, az angyalok serege énekelte: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” A pásztorok a jelenet után sietve mentek el a kicsiny Bethlehembe, ahol megtalálták az újszülött gyermeket a Jászolban s mellette Józsefet és Máriát. TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS. Jézus születésének határozott napját nem tudják megállapítani. Krisztus születése előtt a hatodik századig rendesen az uralkodó fellépésétől számították az időt, vagy pedig Róma városának a megalapításától. Krisztus születésétől kezdve azonban megváltoztatták ezt a számítást és az éveket Krisztus születésétől számították. (Latinul: Anno Domini). Legelőször egy tanult szerzetes, Dionysius Exigus állapította meg Krisztus születésének az idejét, de amint az utóbbi kutatások mutatják, tévedett az ő számításában. A legelső karácsony is különböző napokon tartatott meg. Csak a negyedik században egyeztek meg a keleti és nyugati egyházak abban, hogy Krisztus születését december 25-ikére tegyék. Ettől fogva állandóan ezen a napon ünnepük a karácsonyt.
