Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-30 / 13. szám
A FELTÁMADOTT JÉZUS MEGJELENÉSEI. 1912 április 7. Aranyige: “Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten: mely dolognak mi mindnyájan bizonyságai vagyunk.’’ Apóst, cselekedetei 2. 32. (Közöljük a bibliának nehány megfelelő részét, s a többi otthon olvasandó.) ('Pál I lev. Kor. 15. 1—>11.) 1. Imé eszetekbe juttatom nektek, Atyámfiái, az Evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állótok is: 2. Mely által, ha megtartjátok a minémü beszéddel nektek hirdettem, idvezültök is, hanem ha híjába hittetek. 3. Mert erre tanítottalak főképen titeket, melydt én is tanultam vala, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint. 4. És elte- mettetett és feltámadott harmadnapon az írások szerint. 5. És megjelent Kré- fásnak, azután a tizenkét tanítványoknak. 6. Azután megjelent többnek ötszáz atyafiaknál egyszersmind, kik közül sokan élnek e mai napig, némelyek pedig elaludtak. 7. Azután megjelent Jakabnak; azután mind az Apostoloknak. 8. Legutólszor pedig mindenek között nékem is mintegy idétlennek megjelent. 9. Mert én az Apostolok között legkisebb vágyóik; ki nem vagyok méltó arra, hogy Apostolnak neveztessem, azért, mert háborgattam az Isten AnyaSzent- egyházát. 10. De Isten kegyelme által vagyok a mi vagyok, és az ő kegyelme én hozzám nem volt hijábavaló, hanem többet munkálkodtam, hogy nem mint mindnyájan azok: de nem én, hanem az Isten kegyelme, a mely én bennem vagyon. ii. Mind én azért, mind azok így prédikálunk, és igy hittetek. MAGYARÁZAT. Jeruzsálem kőfalain kívül volt egy kert, amely az Arimátjjiából való József tulajdonát képezte. Ebben a kertben volt egy sirtkő. József szerette Jézust és keservesen bánkódott azon a sötét pénteki napon, amikor az Üdvezitőt keresztre feszítették. Keresztre feszítése előtt azonban nemi mutathatta ki az ő szeretetét az emberek gyűlölete miatt. Később azonban oda ment József Pilátushoz, aki keresztre feszitette Jézust, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus kiadta a katonáknak a rendeletet, hogy adják által a tgstet. József és barátai óvatosan átvették a holttestet és el helyezték ama kertben lévő sírban. Aztán a sir ajtója elé egy ha talmas követ helyeztek. Éjjel és nappal katonák őrizték a sirt. De Jézus erősebb mint a halál és amaz Ígéret hogy ő harmadnapon feltámad, csakugyan beteljesült. De az ő tanítványai és rokonai a nagy szomorúságban és bánatban teljesen elfelejtkeztek erről az Ígéretről. Ők csak azt látták és érezték, hogy az, akit szerettek nincs többé. Mária Magdaléna és Mária Jézus sírjánál szomorkodtak és búslakodtak egészen a késő éjjelig. Majd otthonról drága keneteket hoztak magukkal a Jézus sírjához. A szomorú pénteki nap elmúlt a szombattal együtt és Jézus még mindig a sírban volt. De amidőn a harmadik napon Mária Magdaléna és a másik Mária sietve igyekeztek már korán reggel, hogy a drága kenetet elvigyék Jézus sírjához és amidőn megkérdezték egymástól ki fogja majd a nagy követ a sírról eltávolítani ... nagy csodálkozással látták a változást. A kő ugyanis el volt távolitva a sírról és a koporsó üres volt. Jézus csakugyan feltámadott. Mária Magdaléna előtt aztán megjelent az Üdvezitő Jézus Krisztus, hasonlóképpen a tanítványoknak is megjelent, akik mindnyájan hirdették az örvendetes újságot Jézus feltámadásáról, amelynek emlékezetére mi is minden esztendőben megünnepeljük a husvét ünnepét. Idő: Pál Apostol a korintusbeliekhez az első levelet K. U. 56 vagy 57-ben irta. Hely: Pál Apostol ezt a levelet Efé- zusból irta, amidőn értesült arról, hogy a korintusi egyház rosszul vezettetik. Hogyan tanítsuk a leckét? Kérdezzük meg a vasárnaipi iskola növendékeitől, vájjon tudják-e, hogy a négy evangéliumban mely részek szólanák Krisztusnak a feltámadás után való megjelenéseiről. Véssüik jól ezeket a részeket a gyermekek emlékezetébe, aztán mutassuk fel az okokat arra nézve, hogy miért hitt Pál apostol annyira a Jézus feltámadásában. Miért fontos a husvét ünnepe? A husvét ünnepe Krisztus feltámadásának az ünnepére van szentelve. Az ő feltámadása pedig a mi keresztyén hitünknek az alapját képezi. Ha a mi Üd- vezitőnk feltámadott a halálból, akkor kétséget sem szenvedhet az sem, hogy azokat a csodákat, amelyeket az evangélisták leirtak, csakugyan megtette ö. És ha ő csakugyan ilyen csodákat vitt véghez, akkor viszont nem lehet kétségbe vonnunk az ő isteniségét sem. Ezért fontos reánk a husvét ünnepe. A feltámadás, mint a mai keresztyéni hitünk alapját az uj testamentumnak egyetlen fejezete sem hirdeti olyan meggyőző erővel, mint Pál apostol a korintusbeliekhez írott első levele 15-ik részében. Ez a fejezet a bibliának egyik legmélységesebb tartalmú és reánk nézve a legnagyobb jelentőségű fejezete. A keresztyén embernek az életére rend kívüli jelentőséggel bir a husvét ünnepe. Megmutatja nekünk, hogy mind az, ami tökéletlen és múlandó mi bennünk, az el- temettetik, ellenben a mi halhatatlan lelkűnknek örök élet van biztosítva. Mind az a bánat, köny, fájdalom, szomorúság. veszteség egykor húsvéti öröm mé változik, ha ama szebb hazára tekintünk. A husvét ünnepe nagyon fontos tehát ránk nézve, mert annak az ünnepnapnak a szelleme föltétlen bizalmat ad nekünk a jövőre nézve és megnyugvást biztosit a jelen küzdelmeiben. Krisztus feltámadása. A régi időben éptpenugy, mint a jelenkorban voltaik és vannak olyanok, akflc tagadják Krisztus feltámadását. Különféle feltevéseket használnak természetesen, hogy ezt megtehessék. Nézzünk: szembe ezeknek a feltevéseknek. 1. Némelyek azt mondják, hogy Krisztus holttestét éjjel ellopták, mialatt a katonák aludtak s igy keletkezett a feltámadásról szóló hir. De ezt lehetetlenség volna elfogadni, mert hisz a történelemből tudjuk, hogy egy római katonára nézve halált jelentene egy ilyen hanyagság. Aztán gondolhatnők-e, hogy egy ilyen hírért, mely hamis lett volna, any- nyit szenvedtek volna az apostolok. 2. Mások azt mondják Jézus tetszhalott volt. Dte az orvosok állítása szerint ez is lehetetlen. 3. Ismét mások azt mondják, hogy talán az ellenségei lopták el Jézus holttestét. De ezt is könnyen megcáfolhatjuk, mert ebben az esetben ez bizonyára beszédtárgyát képezte volna egy és az egész keresztyén séget csirájában ölte volna meg.
