Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
ii. sz. 1912 március 16. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7 ÖRÖMHÍR. Március 24, 1912. ÜNNEPLÉS ÉS BÖJTÖLÉS. ARANYIGE: “Nem jöttem, hogy az igazakat hivjam, hanem a bűnösöket a megtérésre”. Márk 2:17. Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó. — Márk 2. 13—22. — 13. És kiméne viszontag a tenger mellé, és mind az egész sokaság megyen vala ő hozzá és tanítja vala őket. 14. És mikor onnét el- mene, látá Lévit, az Alfeus fiát ülni a vámszedő helyen, és mondá néki: Kövess enge- met. És az felkelvén, követé őtet. 15. És lön, mikor Jézus letelepedett volna annak házában, a publikánusok és bűnösök közül is sokan Jézussal és az ő tanítványaival letelepedtek vala; mert sokan valának és őtet követték vala. ló.És mikor az írástudók és Farizeusok látták vala őtet együtt enni a Publikánusokkal és a bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a Publikánusokkal és a bűnösökkel eszik és iszik? 17. És mikor ezt hallotta volna Jézus, mondá nékik: Akik egészségesek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem akik betegek. Nem jöttem, hogy az igazat hivjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. 18. Jánosnak pedig és a Farizeusoknak tanítványai botolnék vala: előjövének azért és mondának neki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a Farizusoknak tanítványai botolnék, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? 19. És mondá nékik Jézus: Avagy bőjtölhetnek-é a menyegzői lakodalmasok, mig ő velek vagyon a vőlegény? Mig velek vagyon a vőlegény, nem bőjtölhetnek. 20. Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlük a vőlegény és akkor azokon a napokon bőjtölnek. 21. De senki nem varr ja az uj posztó foltot az ó posztóhoz: mert az uj posztófolt az ó posztót magához szakasztja és annál nagyobb szakadás lészen rajta. 22. És senki nem tölti az uj bort régi hitvány tömlőkbe: mert az uj bor elszakasztja a tömlőket, és a bor elomol, a tömlők is elvesznek; hanem az uj bort uj tömlőkbe kell tölteni. MAGYARÁZAT. Az első perctől kezdve, amikor a szomszédok és jó ismerősök adják az első segítséget, majd mikor az édes anya örömtől reszketve kezét felénk nyújtja... s aztán táplál és nevel bennünket: mindég az a szeretet, amely körülvesz bennünket, az adja meg később is a mi életünknek az igazi boldogságát. A mi gazdagságunk nem az aranynak és ezüstnek sokaságától függ, hanem attól, hogy megnyertük-e az embereknek szeretetét és becsülését. Hányán vannak pedig a társadalmi életben, akik csupán csak önmaguknak élnek és olyan keveset használnak az emberiségnek. Mai leckénk egy ilyen önmagának élő emberről, Máté vámszedőről szól, aki azonban később megtért és szerzője lett a róla elnevezett evangéliumnak. Az Üdvezitő Jézus egy alkalommal egyik barátjának a házánál tartózkodott. Ezrével és ezrével keresték fel őt azok az emberek, akik hallották, hogy isteni erővel tud vigasztalni és gyógyítani képes lelki betegeket. Reggel, amikor messze kelet felől a napnak piros korongja látszott, ki ment az Ur egyedül a tengerpart mellé. Ott hömpölyögtek a hatalmas hullámok lábainál, mig aztán el nem tűntek a homokos parton. Itten találkozott Jézus Máté vámszedővel, akinek a neve Levi avagy Máté volt. Máté sokszor látta az Üdvezitőt és hallotta az ő csodálatos gyógyításait. Valami csodálatos érzelem fogta el, valahányszor Jézus mellette elhaladt. Mintha gondolta volna magában, ez aztán az igazi ember. Iyenkor bizonyára szégyenkezett maga magán, mert a vámszedői állásnak nem volt valami nagy tisztelete. A vámszedők abban az időben az államtól nagyon kevés díjazást kaptak. Csupán mellékesen kereshettek pénzt, természetesen nem igaz utón. Romlott hiva- talnonkok voltak ők a megromlott közigazgatásban. De bár Máté évek hosszú során volt ebben a szégyenletes hivatalában, nem akadt egy barátja sem, aki azt mondotta volna néki: Máté, kár neked itt lenni, hiszen te okos ember vagy, miért sülyedtél ennyire, miért zsarolod a népet itt a vámszedői asztal mellett és miért töltőd el a te ifjúságodat ebben a munkában. Senki sem mondotta ezt Máténak, csupán az Üdvezitő Jézus tekintete éreztette vele, hogy kár az ő életét a vámhivatalban tölteni. S egyszer, amint észrevette Jézus Máté vámszedőnek a lelkifurdalásait, mellette elhaladva megszólította öt, mondván: Kövess engemet. Máté vámszedő azonnal ott hagyta a poros asztalt, megtért és hü követője lett hitünk fejedelmének. Az a tengerparti város, ahol a fent elmondott jelenet megtörtént, ma már romokban hever. A nagy pusztaságban csak itt-ott vannak egyes kőfal maradványok. Pedig valamikor élénk város volt. Ott laktak a tudósok, papok és kereskedők, akik lenézték a vámszedőket, kik a rómaiaknak szolgáltak és lenézték a szegény népet is, akiknek nem volt idejük és pénzük, hogy betarsák a zsidó vallásnak ceremóniáit. Lenézték őket és egyszerűen bűnösöknek bélyegezték. S most, mikor az Üdvezitő bement Máté vámszedőnek a házába, a Farizeusok és írástudók csodálkoztak ezen és gúnyolódni kezdettek. Hogyan lehet Jézusnak a bűnösökkel együtt lenni? Jézus azonban csakhamar megadta a tiszta és világos feleletet: “Mondjátok meg: az orvost az egészségeshez hivják-e- avagy a beteghez? ő nem azért jött, hogy az igazakat hivja, hanem a bűnösöket a megtérésre. így szégyenitette meg hitünk fejedelme a Farizeusokat és írástudókat és igy nyerte meg Mátét az ő országa terjesztésére. SZÓMAGYARÁZAT. Lévi vagy Máté. Vagy két neve volt annak a vámszedőnek, akit Jézus elhívott és aki később az első evangéliumot irta, vagy pedig a Máté nevet a megtérés után kapta, éppen úgy, mint Simon a Péter nevet. A vámszedőhely arra való volt, hogy a néptől az adót beszedjék. Ciceró is megemlékezik ezekről a vámszedő helyekről, amelyeket a Publikánusok építettek “Hidak végénél, vagy az utak szélénél, avagy a kikötőknél”Máté egy vámszedői hivatalnok volt. “Jézus megszólítja Mátét, hogy kövesse őt”.
