Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-06 / 1. szám

/ XIII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 1. *z. NEW YORK, N. Y„ 1912 JANUÁR 6. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. AZ IGAZI TÁPLÁLKOZÁS. got teremtette. Gyönyörű és ked­ves időszak volt, amikor még az' életfolyama nem volt olyan nyugta­lan és zavaros, lianem szép ^sendés mederben folytak a napok; egymás' után egészen a,bűnbeesés / órájáig. Az efső emberpárnak tehát meg-' engedtetett, hogy minden küzde­lem nélkül boldogan töltsék nap­jaikat s igy táplálta őket az Ur a jólét kenyerével. Sokakat táplál igy a jólét ke­nyerével a mai korban is a gondvise lés. Ila nem is adja meg Isten a pa­radicsomi boldog életet teljes mér­tékben, de megajándékoz bennün­ket szerető hitvessel, drága gyer­mekkel s csak tőlünk függ, hogy ezen adományokat hálával vesz- sziik-e s ha igen, úgy életünk egy szép csendes folyamhoz hasonlít, a- melyen a béke és a szeretet ad nyu­galmat s a lélek titokzatosan sejti a mindenség atyját és teremtöjét. Máskor azt látjuk, hogy a kese­rűség által tápláltatik az ember, Miért ismételjem meg a tékozló fiú történetét, ahol az Ur egyene­sen a keserűség által táplált. A kö­zönséges mindennapi életben a könny sokszor válik kenyerünkké, még pedig olyanná, amely táplál bennünket. Sokszor egy szerencsét­lenség, mely megrendít és a föld' Senki sem fogja tagadni, hogy a közönséges életben a testi erőnk a szerint növekedik, amint a táplálé­kot magunkhoz vesszük, vagyis mindannyiunkra nézve szükséges, hogy a körülményekhez képest rendesen táplálkozzunk. Az erőtlen csecsemő gyermeket édes anyai tejjel táplálják, mert ez a legtermészetesebb és legtáplá­lóbb eledel a gyönge gyermeki kor­ban. A lelki életben ugyanezt a tör­vényt kell követnünk. Természetes lelki eledelt kell magunkhoz venni, még pedig a fejletségiinkhöz ké­pest. Ez az eledel nem lehet földi, anyagi, vagyis olyan, amely porral van vegyítve, hanem a léleknek mennyei eledelre van szüksége. Mi lenne más ez a mennyei eledel, mint a jó Istenek igéje .... amely hatal­mas, szinte ellenállhatatlan erővel emel ki bennünket a földi homály­ból és mutatja meg nekünk az iga­zi életet. Mikor lehetünk az életben nagy­korúak? Akkor ha már előre ha­ladtunk a becsületes és munkás életben. Ebben az előrehaladott korban lelkünk már nem csak tej­jel, de kenyérrel is táplálkozik. Mit jelent a lelki életben a gyer­mekkor? Azt az időt amikor a hit­ben, a vallásban még gyöngék va­gyunk s ilyenkor csupán az evan­gélium tejével tápláltatunk. Azaz nem nyílhat meg előttünk az örök életnek könyve teljesen, mert azt sem megérteni, sein felfogni ebben a gyermeteg korban nem volnánk képesek. Hanem amikor már az ember megerősödik a lelkiekben, amikor már vissza tekinthet a múlt tapasztalataira, akkor táplálja az embert az Ur kenyérrel is s a földi élet homályán keresztül láttatni engedi ama boldog országot, ahol az igazak és a töredelmes szivüek foglalnak helyet. Szükséges nekünk megtudnunk mindannyiunknak és tisztában kell lennünk azzal, különösen az uj esz­tendő eme kezdetén, hogy az Ur hogyan táplál bennünket. Rende­sen kétféle eledelt ad nekünk: a jólét és keserűség kenyerét. Sokszor tapasztaljuk, hogy a gondviselés a leggyarlóbb embert vezeti a kies és a zöld mezőre. Ha vissza gondolunk az első emberpár történetére, ott látjuk őket az Éden kert boldogságában. Milyen gyö­nyörűséges lehetett a jólét boldo­gító érzése mellett hallgatni a ma­darak csicsergését és hála imával megemlékezni arról a nagy hatal­mas és bölcs alkotóról, aki a vilá­

Next

/
Thumbnails
Contents