Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
10. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 1. sz. 1911. Január 7. EGYHÁZI HÍREK. New York, N. Y. A 14-i utcai magyar református egyház kebelében szép istenitiszteletek tartattak az elmúlt ó és uj esztendei ünnepek alkalmával. Az ó esztendő utolsó napján este___.. 8 órakor hálaadó istenitisztelet tartatott a kis templomban, melyen szép számmal jelentek meg a hívek. A kis templomot teljesen megtöltötték ez alkalommal» hogy hálát adjanak ez idegen földön a jóságos Istennek egy esztendei áldásaiért. Január elsején vasárnap reggel az ujesztendei ünnepi is- tenitiszteletet a nagy templomban tartottuk meg, a hol lelki gyönyörűséggel láthatta és hallhatta mindenki, hogy az egy kor még kicsiny egyházunk mennyire megerősödött és a rövid idő alatt sokszor igaztalan és kíméletlen megtámadtatások mellett is milyen hatalmas gyülekezet fejlődött ki munkálkq dásunk folytán. Az Isten a jó munkát csakugyan győzelemre jutattja- M a már mindenki tudja, hogy egyházunk szép és ál* dásos munkát fejt ki hittestvéreink között s ez az oka annak, hogy oly nagy számú pártolói vannak Isten segítse előre az elöljárókat és egyháztagokat a további munkálkodásban is. A New York harlemi református egyház kebelében is ren* desen megtartattak az ó és ujesztendei istenitiszteletek tiszt. Harsányi László ref. lelkész vezetése mellett. December .31-én este Dókos Gábor legátus mondott imát és beszédet, mely után Harsányi László ref. lelkész is megemlé kezett rövid beszédében az ó esztendő áldásairól. Uj esztendő első napján vasárnap d. u. 5 órakor maga a lelkész mondott beszédet a nagy számban összegyűlt ref, hittestvérek előtt. iMajd az istenitisztelet után egyházi közgyűlés is tartatott, melyen Bodó Lajos mint pénztárnok leszámolt az esztendei bevételekről és kiadásokról. Keresstelések. December 30-án keresztelte meg tiszt. Harsányi László newvorki ref. lelkész Pestpilis-Solt kiskun m. budapesti illetőségű közismert honfitársunknak Tisza Ernő mérnöknek és Jásznagy-Kunszolnok megye jászladányi illetőségű nejének szül. Pintér Ellának kedves kis leányát Katalin és Josefina névre. A keresztszülei tisztséget Pap Ferencz és Stauber Erzsébet töltötték be. Nagyra nőjön kis leányka szüleinek örömére. 1911 Január elsején ujesztendő vasárnapján délután keresztelte meg tiszt H-arsányi László ref. lelkész Veszprém m. Bakonybeli illetőségű a newyorki 14-ik utcai református egyház buzgó elöljárójának Palkovics Gyulának és neje Bereg m. gulácsi illetőségű Bállá Zsuzsánnának kis leánykáját Jolán és Ida névre a keresztsziílei tisztséget Faludy Kálmán és neje Faludy Ida töltötték be, továbbá File Sándor és Bállá Lidi. A keresztelési szertartás után nagy családi ünnepség volt, me lyen Palkovics Gyula vendégszerető házánál a lelkész családján kívül megjelentek Ónody Béla és családja, Niánásy Gyulá- né -Mariska gyermekével továbbá Kosa Samu és Peiszes Róza. Palkovics Gyula elöljáró esaládi hajlékjában ez az első kis baby. Nem mulasztjuk el őket hogy az ismerősök s magunk ne vében ez utón is még egyszer sok boldogságot kívánjunk a bol dog családnak kis gyermekükhöz. Éltesse az Isten sokáig és nevelje fel szüleinek örömére. Newark, N. J. A karácsonyi ünnepeket örvendező lélekkel ünnepeltük egyházunkban. Az Úri szent vacsorához nagy számmal járultak a hivek. A kenyeret és a bort Zboray József és neje ajándékozta az Ur asztalára- A délutáni hálaadó istenitiszteleten prédikált Kiss Endre bloomfieldi theologus. Este 8 órakor gyermekek számára tartottunk istenitiszteletel egybekötve karácsonyfa ünnepélylyel, a mely ünnepi alkalomból az egyház déli gyümölcscsel és candiv-el, a ref. Női Egylet pedig értékes ifjúsági könyvekkel ajándékozta meg a vasárnapi iskola gyermekeit.. : o:A HOMESTEADI ÉS VIDÉKI EV. REF. ANYASZENT- EGYHÁZ lölO.ik ÉVI ÁLLAPOTÁRÓL A LELKIPÁSZTORI ÉS A PÉNZTÁRNOKI JELENTÉSVISSZAPILLANTÁS A MÚLT ÉVRE. / •* Édes Híveim! • Istennek eléggé meg nem hálálható, általunk ki nem érdemlett kegyelmességéből ismét egy esztendőnek, az 1910 év nek, jutottunk a végére és megállhatunk az idő egy újabb nagy szakaszának az 1911-ik esztendőnek a kezdőpontján. A múlt és jövendő ezen egymásba folyó határmesgyéj-én mi lehetne természetesebb, és mi állhatna inkább kötelességünkben, mint az> hogy hálás tekintetünket a magasságba e- meljük és áldozzunk Istenünk előtt szivbeli hálaadással a múlt esztendő folyamán velünk közlőit sok rendbeli lelki testi áldásaiért. -Hiszen a mivel bírunk, elkezdve az életnek első lehelle tétől, javaink, melyeket orcaverejtékező munkánk, fáradozásunk gyümölcsének tartunk, kedveseink, kikkel az élet örömeit és gondjait megosztjuk, erőnk, egészségünk, két munkabíró karunk, egyszóval minden» Isten ingyen való aj'ámdéka mi- hozzánk! És ha már most akar magán dolgainkban, akár társadalmi és egyházi ügyeinkben előmenetelt tehettünk, azokért első sorban jó Istenünk kegyelmét kell áldanunk. Mondjuk tehát az esztendő zárópontján a koronás zsoltáriróval: „Az Urat ti Ő szolgái, Disérjétek mert érdemli, Áldjátok szent nevét mindnyájan, Dicsértessék szent Felsége, Most és örökkön örökre, ő szent neve áldássék tisztán” ! 113 Zsolt. I. Ilyen hálaadásra különösebb okunk is van , ha homesteadi és vid. anyaszentegyházunk múlt évi történetének eseményeire visszatekintünk. Amult esztendő elöbbvitt-e egyházunkat azt mondhatjuk minden téren. Hál’ Istennek a kezdet nehézségein rég tnl va gyünk- Egyházunk falainak épitése a lerakott erős fundamen tumokon megszakítás nélkül halad előre. Elég >e tekintetben rámutatni arra, hogy Isten segedelmével ez idén is egy ezer dollárt tudtunk törleszteni a templomi függő adóságaiból. Két végtelen dolog, hogy az azelőtti két esztendő mostoha viszonyait mi is emgéreztük, és éppen ezen körülmény miatt lassab ban mozoghatott egyházunk hajója» azonban a nyomasztó viszonyok elmúltával, gyülekezetünk tagjai is fellélegzettek és ujult erővel indult meg az áldozatkészség és egyháztámoga tás szent munkája. Az egyházi -élet lelki mezején is örvendetes jelenesgek látványa tárul szemeink elé. Gyülekezetünk körében idáig még legalább az t mondhatjuk, a hittestvéri, egyetértő szeretet békessége semmiféle módon meg nem zavartatott. Lelkipásztor és hivek között viszony sehol nem lehet bensőségteljesebb mint nálunk. Kell é külön is rámutatnom az ebből fakadó áldások ra, örömökre és arra a lelkesítő erőre, mely ily viszonyok között lelkipásztort, elöljárókat és gyülekezeti tagokat örömmel való munkálkodásra buzdítja? Boldog nép, mely a kegyes énekszerző szerint: „Egymásközt megtartván a szeretetet, így munkálja a közbékességet”, — mert az ily gyülekezeten rajta van a békesség Istenének áldó kegyelme!
