Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 6. szám
8. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 6. sz. 1911. Február 11. örömhír. 1911. FEBRUÁR HÓ 19. I. Kir. 18Ál—19:21-ig. Aranyige: De a kik az Urban bizníak, azoknak erejük megújul. ÍÉsaiás 40:31. I. ILLÉS SZOMORÚSÁGA. Nincs senki közöttünk, aki ha visszatekint az elmúlt napjaira ne emlékezné azon szomorú csapásokra, a melyek szivét elkeserítették. Ilyenkor nem a földi, hanem a mennyei segítséget keressük éppen úgy mint egykor a nagy próféta — Illés. Illés prófétának nagyon magányos volt az élete. Egyedül állott a Carmel hegyen, hogy a Jehovának dicsőítésére a népet felbuzditsa és a midőn látta, hogy munkálkodásában nem érte el a legnagyobb lelkesedéssel sem azt a eélt, a mit maga elé kitűzött: hogy a bálványimádástól a népet visszatérítse az egy igaz Istenhez, fáradtan és kimerültén feküdt le a fenyőfa alá és imádkozott az Istenhez, hogy meghalhasson. Nem is csodálhatjuk, hiszen maga Jézus is felsóhajtott az egyedüliség órájában a mindenható Istenhez s nincsen a föld kerekségén olyan erős lelkű ember, a ki a fájdalomnak óráiban ne keresné a vigasztaló barátokat. Ki tudna pedig bennünket jobban megvigasztalni akkor, midőn szivünket a fájdalmak megvérezik, ki tudna jobban segítségünkre lenni, mint az a Min denható a ki Iljlést is megvigasztalta. Sok ember el veszíti az önbizalmát. . . ülés is csalódott a reményében és belátta, hogy minden munkája eredménytelen Jerabél miatt. Azért elvesztetee az önbizalmát akkor a mikor legnagyobb szűk sége lett volna arra. A nagy hadvezérnek Napóleonnak irataiból olvassuk, hogy van olyan idő, hogy a legbátrabb katonák, a mikor a legnagyobb eredményeket elérték a csatában hirtelen megfélemlenek és elhagyja őket bátorságuk. Az önbizalomnak hiánya ez. Napoleon azonban valahányszor megjelent katonái között, puszta megjelenésével bátorságot és önbizalmat öntött katonái szivébe. Illés is elvesztette önbizalmát s igy kialott fel: „vedd éli az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az len Atyámnál. Dei az Urniak angyala szólott Ő hozzá és visszanyerte önbizalmát Illés az Urnák szavára és soha el nem vesztette többé. Isten mindig igy szól hozzánk t ha az ő szavát megértjük, uj bátorsággal s uj erővel folytatjuk munkáinkat, a mint ülés is uj erővel indult el negyven napos útjára. Álljunk meg csalk és gondoljunk vissza gyermekkori éveinkre; nem volt-e olyan pillanat a mikor azt gondoltuk, hogy a napsugarai sohasem fognak felénk ragyogni, nem ültünk-e mi is oly magányosan szobáinkban s fkerültük embertársainkat. Hány fiatal dobta el magától az életét a szomorúság percében,, a midőn önbizalmát elvesztette. Tanítsunk azért meg mindenkit árrá, hogy soha senki önbizalmát el ne veszítse. Említsük fel annak a süket néma, leánynak —1 a kiről az újságok is olyanokat írtak — Keller Helén-nek történetét, a ki nem látott, nem halott, beszélni sem tudott, de á ki mégis laz önbizalmát mint egyetlen fegyvert megtartotta, mint ezt élettörténetének minden mozzanatából ki is tűnik. — AZ ÖRÖMHÍR OLVASÓINAK. Tudomására hozzuk az örömhír olvasóinak, hogy néhány vasárnapi iskolai tanító kérése, valamint a lelkipásztorok szives figyelmeztetése után az örömhír anyagát mindig egy héttel előre megírjuk s közöljük A Reformátusok Lapjában, hogy igy minden tanítónak alkalma nyíljon előre tanulmányozni a megfelelő bibliai részletet. Hisszük, hogy ezen újítás kedvező lesz úgy a lapra, mint olvasó közönségünkre nézwe. Nem mulasztjuk itt is megemlíteni, hogy minden vasárnapra külön színes bibliai kepeket is adunk ki, a melyeiket külön a gyermekek részére készítünk s egy képnek az ára egy évre ötvenkét vasárnapra a postán költséggel együtt 20 cent. írja meg mindenki hány képet óhajt.-----:o-----Az ember mindig jobban ismeri régi ellenségét! mint uj barátját. Sok ember csak azért mond igazat, mert lusta uj hazugságon törni a fejét. A legyőzetés nem fáj annyira, ha okát másnak tulajdonit hatjuk. Illés elindul negyven napos útjára. És lefekszik és elalszik a fa alatt. —
