Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-11 / 6. szám

8. odal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

6. sz. 1911. Február 11.

mozdítsa Ez a convenció arról gondosko dik, hogy az egyes gyülekezetek sajátos hagyománysaikat» eteetljeg ,kiváltságaikat megtarthassák, lelkészüresedés alkalmával saját törvényes szabadságuk épségben tartása melett alkalmas és képzett lelkészeket nyerjenek, azaz maguknak válasz- szanak, végre hogy a lelkészek emberséges fizetést kapjanak, mely után nemcsak meghálni, hanem élni is lehessen. Szóval a német convenció hatalmas és áldásos intézmény.

Van-e nekünk magyaroknak hasonló intézményre szükségünk? Igenis van. Itt van a New York felsővárosi egyház ügye Ez a gyülekezet már majd egy éve, hogy lelki páztor nélkül van. Amint hiteles forrásból értesültem, a gyülekezet ez időn át sok kellemetlen incidensen ment keresztül Kétszer is választottak lelkészt. Nem tudom biztosan) hogy ta választások szabály- szerüleg, a presbyterian egyház törvényei szerint menték e végbe? Annyi bizonyos, hogy a megválasztottak mindezidáig helyüket el nem foglalták, és hogy az egyházmegye belmissió bizottsága kínosan ellentétbe került a magyar gyülekezettel. Hogy ia gyülekezet jogai' ez esetben, nem érvényesülhettek, annak tulajdonítható, hogy a belmissiói hatóság mindezideig nem volt kellőleg informálva a magyarokról, vagy pedig azért nem respektálta a magyarság jogait) mivel ezek tudatlanság ból inkább mint dacból közönyt és rnegve tést tanúsítottak az egyház törvényeivel szemben. Nincs módomban itt az igazi tényállást megállapítani, azt az egyet tudom, hogy a belmissiói bizottság a magyar gyülekezethez intézett átiratában azt mondja, hogy hajlandó a magyaroknak lelkészt adni, feltéve hogy ők is tanúsítanak megfelelő jó szellemet és anyagilag is segítik az egyházi munkát. Felhoztam a newyorki esetet, mert csekélységem volt az, aki ezen egyházat hatév előtt a presby terian egyházi hatóság megbízása folytán megalapítottam, ott az első úri szent vacsorát a híveknek kiszolgáltattam, ott vol tam annak törvényszerű szervezésénél, mikor tiszt. Bankó kollega ur körülbelül száz taggal az akkor már virágzó egyházat a presbyterian egyház kebelébe mint önálló gyülekezetét felvétette és a megválasztott elöljáróságot ünnepélyesen feleskette (ordinálta). Az angol egyház megye részéről fényes és előkelő bizottság jelent meg az egyház ezen ünnepélyes szervezeténél. Nagy vala abban iaz időben a newyorki felső városi egyháznak tisztelete és becsülete az angolok előtt. És most ez az egyház a fejetlenség) pártoskodás és pusz tulás utján, jogait nem bírja érvényesíteni. Fáj nekem ezen visszás és szomorú

helyzet, de mivel ott állottam ezen egyház bölcsőjénél, ne vegyék rossz néven, hogy ügyüket fölemlítettem azon reménységben, hogy a tagok szervezett és elismert egyházakat nem engedik elpusztulni, hogy tehetségük szerint anyagilag is segítik a szent ügyet, ezáltal ők is nagyobb mérvben hozzájárulván a lelkész fizetéshez) jogaiknak igy érvényt szerezhetnek, az egyházmegye előtt, a mely bizonyára készséggel és örömmel fogja felkarolni és támogatni ügyüket, ha viszont ők is készséggel és buzgósággal végzik egyházi kötelességeiket.

Lehetséges, hogy más egyház is kerülhet ily bonyadalmas nehéz állapotba. Mily jó lenne ilyenkor, ha a magyar egyházak egyesülete ily esetben tekintélyével közbenjárhatna, jó információval szolgálhatna az egyház hatóságnak, tanácscsal útbaigazítással a gyülekezetnek. Mert bizony gyülekezeteink népe a presbyterián legy- kormányzatot, a mely minket kötelez nem ismeri) igy jogi viszonyainkról fogalma nincsen, és jogának gyakorlata körüli óriá si tévedésekbe esik. Nem tudom megtörtént-e, amit halottam de mivel nagyon va lószinü, könynyen hihető, hogy némely atyafiak iá délielőtti istenitiszteleten Nt. ÍKuthy esperes ur egyházában szavaztak az uj egyh. elöljáróságra, ugyanezek, mi kor hallották, hogy délután Niagyt. HarTARCZA.

CSEEEY ILONA.

Irta: Juhász Sándor.

Egy szerződés.

Jertek ide körém, haad mondjam el nektek egy aszszony nak történetét, hogy tanuljatok belőle türelmet, kitartást, de különösen hitet szilárdat, mélységeset és magasságosat, a minő volt az övé. Jertek, hadd beszéljem el Cserey Il°na történetét, ki nem is abban a vallásban született és nevelteték> a melyben ti, és mégis mennyi szenvedést kellett elviselni azért a vallásért a melyért később egy szerető férjet és boldog családi életet ka- pott jutalmul.

Cserey Ilona édesapja Cserey Farkas volt, ki az udvari ikanezelláriánál főhivatalt viselt és Mária Teréziának bizalmas embere volt No,ebből aztán mindenki elgondolhatja, hogy milyen lehetett ez a Cserey Farikas. Mert Mária Terézia bizalmába- nem minden ember juthatott be s a ki bejutott, annak bokros érdemeinek kellett lenni. Ez a nagy érdem pedig akkor tetőző' dött be, ha az illető, igazán meg tudta mutatni, hogy ért az eretnekek üldözéséhez. Hogy kik voltaik ezek az eretnekek) tudjátok jól, hiszen talán hallottátok néha-néha nagyapáitoktól el elmon' dogatni, hogy milyen sokat szenvedtek az ő apjuk, nagyapjuk édes vallásukért. Ugy-e, akkor azt hívetek, hogy az egész csak mese ? Pedig hát, lássátok, a ti nagyapáitok való igaz dolgokat beszéltek akkor nektek. Igém olyan volt Mária Terézia, mint a minőnők elmiojnídűák nektek nagyapáitok. Egy nagyon szép aszszony, de vallása iránt, túlbuzgó, rajongó — bigott, ki azt akarta, hogy minden ember pápista legyen. Oh, a 'ki áttért a református vallásról a pápista vallásra, annak jó dolga volt, azt Mária Terézia elárasztotta kegyével, ajándékaival, de a ki hü maradt az ő hitéhez, vallásához, a kit nem csábítottak el az ígéretek, de sőt még a kinzatások sem tudtak megingatni, azokat szivtelenül üldözte, azokon kegyetlen bosszút tudott állani. Emberek meg voltak sokan,kik készek voltak néki engedelmeskedni, kik elősegítették az ő terveit.

Hát ilyen volt Cserey Farkas is. Apja még buzgó kálvinista vallásban született és abban is neveltetett föl, hanem "valami hiúság kedvéért megbolondula és pápistává lön,“úgy hogy már fia, Farkas, hírét sem liallota a kálvinista eszméknek, bitigazságoknak. Jezsuiták iskolájában növekedett s később is 'a jezsuiták voltak legjobb barátai. (Majd, mikor meg az udvarhoz került, a királynőnek Mária Teréziának lön vakeszközévé. Csakhogy minél több kitüntetésekhez, minél nagyobb előnyökhöz jusson, — megtett mindent, a mit csak kívántak tőle s még a mi ellen talán saját szive is fölliázadt volna, ha komolyan gondolkozott volna felette, de mert tudta, hogy az által kedves dolgot cselekszik királynőjének, hát inkább elnémította szive érzelmeit.

Ilyen apának volt a leánya Cserey Ilona. Bécsbenszületett, teljesen német volt mindannak daezára is, hogy tulajdonkép magyar vér csörgedezett ereiben, mert németnek nevelték. Ott nőtt föl a királyi udvarban — pompa, fény, csillogás közepette. . . Mi kell egy fiatal leáuynak egyéb, a ki az életet még nem ismeri ? Kívánságai nem nagyok, vágyai nem merészek. Vagy talán ő is mesebeli királyfikról álmodozott volna ? Nem.