Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-30 / 52. szám
8 52. sz. 1911 december 30. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 1912 január 7. A VASÁRNAPI ISKOLA NÖVENDÉKEINEK. TT van az ujesztendő. Eljutottunk egy másik esztendő kezdetéhez. Ilyenkor mindenki jót kivan szeretteinek, barátainak és ismerőseinek. E lapnak szerkesztője is, mint a vasárnapi iskolák gyermeknövendékeinek legigazabb barátja a legboldogabb újévet kívánja minden olvasójának. Ott kint fagyos a levegő. Sokszor hópelyhek hullanak alá a földre és a gyermekek, ha örömmel mennek is ki szánkázni és a szabad levegőn játszani, sietve térnek vissza a meleg szobába, vagy az iskola helyiségekbe. Csakugyan a téli hónapok a legalkalmasabbak arra, hogy a bibliának a legszebb részeit megismerjék a gyermekek. Nemsokára el fog jönni a február hónap is, amely egyik legnevezetesebb hónap az Amerikában született gyermekek szemében. A nyilvános iskolákban sokat tanítanak erről a hónapról. Amerika nagyjainak a születésnapja február hónapra esik. Csaknem minden amerikai gyermek ismeri a nagy költőt, Henry Wadsworth Longfellowt, aki oly szép költeményeket tudott írni. Azt meg már csakugyan nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ennek a nagy országnak az atyja is ebben a hónapban született, akinek születésnapját az egész ország meg szokta ünnepelni minden esztendőben. De ne felejtsük el, hogy a vasárnapi iskolákban még ezeknél a kiváló embereknél is nagyobb és hatalmasabb embernek, hősnek és királynak születésnapjáról fogunk szólani. Azok a leckék, amiket majd itt a Reformátusok Lapjában hozunk, érdekesebbnél érdekesebbek lesznek, mert az egész keresztyén- ség történetének az alapját mutatják fel. Minden gyermek, amikor a vasárnapi iskola leckéiből egy-egy részt elolvas, tanuljon meg Krisztushoz hűen és igazán élni. HARSÁNYI LÁSZLÓ, ref, lelkész.---------0--------KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK A MEGJÖVENDÖLÉSE. ARANYIGE: “Hit nélkül pedig lehetetlen dolog, hogy valaki néki kedves legyen”. Zsidókhoz Írott levél, ix. rész. 6. vers. (Közöljük ,a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) (Lukács ev. I. 5—23 ) 5. Vala a Judea királyának, Hérodesnek idejében egy pap, kinek Zakariás vala a neve, Abiának rendiből való: annak pedig felesége, Áron papnak leányai közül való vala, kinek neve Erzsébet vala. 6. Valának pedig mindketten igazak Isten előtt, kik az Urnák minden parancsolatiban és rendelésiben feddhetetlenül élnek vala. 7. És nem vala nékik magzatjok, mivelhogy Erzsébet meddő volna, és mindketten idős emberek volnának. 8. Lön pedig, hogy mikor a részre osztott papságnak rendi szerint, az Isten előtt való szolgálatokban a papság Zakariáson volna. 9. A papi tisztnek rendi szerint reá juta a szer, hogy az Urnák templomába bémenvén, jóillatot gerjesztene. 10. És a községnek minden sokasága, kívül imádkozik vala a jóillatozás- nak idején. 11. Megjelenék pedig néki az Urnák angyala, állván a jóillatozásra való oltárnak jobbja felől. 12. És Zakariás azt látván, megháborodék, és félelme esék ó reá. 13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás: mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és az ő nevét nevezed Jánosnak. 14. És az lészen néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén. 15, Mert nagy lészen az Ur előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és még az ő anyjának méhétől fogva szent lélekkel bételik. 16. És az Izráel fijai közül sokakat megtérít az ő Űrökhöz, Istenükhöz. 17. Mert ez ő előtt fog járni, az Ilyés leikével és erejével, hogy az atyáknak sziveket a fiaikhoz fordítsa és az engedetleneket az igazaknak bölcseségekre: hogy az Urnák készítsen tökéletes népet. 18. És mondá Zakariás az angyalnak: Mint esmérhetem én azt meg? mert én vén ember vagyok és a feleségem is igen idős. 19. És felelvén az angyal, mondá néki: Én vagyok Gábriel, ki állok az Isten előtt: és bo- csáttatattam, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. 20. És ime megriémulsz és nem szólhatsz, mind a napig, melyen ezek meglésznek; mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, melyek bételnek az ő | idejikben. 21. És a község várja vala Zakariást, és csudálják vala, hogy ő a templomban késnék. 22. És ő minekutána kijött volna a templomból, nem szólhat vala nékik, és eszekbe vevék, hogy ő látást látott volna a templomban: mert ő csak int vala nékik, és ugyan némán maradna. 23. És minekután bétöltek volna az ő szolgálatának napjai, elméne házához. MAGYARÁZAT. Reges régen á Hebron völgyében, ott a hegyek között volt egy kis családi tűzhely. Egy kegyes és Istenfélő ember lakott itt feleségével, Erzsébettel. ügy gondolom, hogy ez az Erzsébet minden kötelességet, amit egy nőnek a házban teljesíteni kellett, buzgalommal elvégezett. Tisztán tartotta a házat. Rendesen elkészítette az ételeket. Megsütötte a kenyeret a férjének és ha jött valaki hozzájuk, különösen ha szegény volt, szívesen osztotta meg a betevő falatját is az idegennel. A férj és feleség éveken keresztül éltek igy nyugodtan és boldogan. De egy kívánságot tartogattak a szivükben és szerették volna, ha az beteljesedett volna. Hosszú, hosszú évek elmúltával sem volt gyermekük, akit szerettek és dédelgettek volna. Erzsébetnek nem volt gyermeke, amint a biblia leírja. Nem volt. aki vigyázta volna öt munkájában. Nem volt, akit' ó megtaníthatott volna énekelni és imádkozni. . *1-x JLa A férfi, Zakariás maga is szeretett volna egy kis gyermeket, akit taníthatott volna és akit ő, mint pap elvihetett volna magával Jeruzsálembe, Istennek házába. Amikor aztán elérkezett az idő, hogy Zakariásnak el kellett menni ,a templomiba, az oltár mellett, ahová csak a papoknak lehetett bemenni, csodálatos dolog történt. A nép odakint várakozott az imdkozásra, mielőtt Zakariás az oltárt elkészítette, hogy az jó illatot gerjesszen. S amint a füst fel- emelkedett, az oltárról egy fényes ruhába öltözött angyal jelent meg az oltár mellett. * Zakariás nagyon megijedt, de az angyal biztatókig szólott hozzá: “Ne félj, Zakariás. Isten meghallgatta a te imádságodat. Lesz egy kis gyermeked és nevezd az ö nevét Jánosnak. A kis fiú születése néked nagy örömödre lesz és sokan fognak még örvendezni az ő születésén, mert a kis gyermek hatalmas munkát fog végezni Isten országának a terjesztésénél.” Zakariás kételkedve kérdezte. “Hogy lenne ez lehetséges, .mikor mi oly régóta várakoztunk reménytelenül.’’ Az angyal pedig válaszolt. “Isten küldött engemet az örvendetes hírrel s ime, hogy legyen egy jel a gyermek születésére, megné- mulsz addig, amig az ígéret beteljesedik.” A népek odakint csodálkozva várakoztak Zakariásra és nem tudták elgondolni, mért van olyan sokáig a templomban. Végül, mikor kijött, megn emuivá állott a népek előtt és még az áldást sem tudta reájuk adni. Ezután elhagyta Jeruzsálemet és visszatért a kicsiny- j ke helyre, ahol a felesége reá várakozott. ÖRÖMHÍR.
