Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-30 / 52. szám

2

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

52. sz. 1911 december 30.

paizsunk, Te benned bizott a mi szivünk!

Temetjük az esztendőt. A régiek fáklyát tartottak a sirok felett. Gyújtsuk meg mi is a hit szövétne- két s emeljük fel szemeinket Ahhoz, kiben nincsen soha változás, ki a mi paizsunk, oltalmunk. Temetjük porba omlott reményeinket. De ime ismét itt van a reménység, e szép égi lény s behinti ismét éltető sugáraival lelkünk éjjelét! Kovács Endre,

ref. lelkész.---------0--------KARÁCSONYI ÜDVÖZLŐ SZÓZAT AZ AMERIKAI MAGYAROKHOZLássuk az ő csillagát keleten. (Máté 2:2.) Jó nekünk itt lennünk: építsünk három hajlékot. (Luk. 9:33.)

Nem szokásom a szenttel játszani, sem a szójátékokban nem gyönyörködöm szerfölött. A szentirást elégségesnek tartom a tanitásra, s annak szavaihoz adni valóm nincsen.

És most mégis, mikor lelkem minden igaz örömével akarom karácsony ünnepére üdvözölni az ujföld széles határaira kiköltözött magyar atyámfiáit, most adói? valamit a fentebb adott szentirási mondásakhozJézus szülőhelyéhez vándorolván a bölcsek, ők ejtik ki ama szavakat: “Lássuk az ő csillagát keleten.” De ti, magyar testvéreim, kik innen, mostani hazátoktól távol keletről költöztetek ki uj otthonotokba, ti is elmondhatjátok, visszatekintve elhagyott hazátokba: “Láttuk az ő, Jézus csillagát keleten”, de tegyétek mindjárt hozzá: “keressük és megtaláljuk azt a nyugaton is.”

Igen, igen, atyámfiai! Gyűljön föl ti- néktek ott a messze nyugaton is Jézus születésének csillaga, mely vezessen el titeket a bethl ehetni jászolbölcsőhöz. Gyújtsatok lángot szép karácsonyfákon ti is gyermekeiteknek, s mondjátok el nekik, hogy az ősi haza földén boldog szép szokás ez, mert illik örvendezni Krisztus Urunknak áldott születésén.

És ha talán épen e szent ünnepen elfogja sziveteket a honvágy, s epedezve szállnának vissza gondolataitok az elhagyott hazába,, vessétek elő Péternek a megdicsőülés hegyén mondott szavait, s alkalmazzátok azokat magatokra, mondván: “jó nékünk itt lennünk”, jó a mi dolgunk, — óh legyen is jó igazán ! — itt az uj hazában, s építsünk három hajlékot.

Építsetek szivetekben egy hajlékot az ősi haza. az atyáitok földe iránt való hálás szeretetnek. Gondoljatok vissza a •földre, hol bölcsőtök ringott, s térjetek vissza a nagyságok látása után, hol kisebb ugyan minden, de a kábitó zűrzavar után, az édes anyanyelvet hallva, oly édes a pihenés nyugalma.

A másik hajlékot az uj hazátok iránt való szeretetnek építsétek föl szivetekben- Ragadja meg ennek nagysága, gazdagsága, szabadsága a ti lelketek gondolatait, és mindnyájatoknak is jólétet teremtve, járuljatok ti is hozzá kincsei szaporításához. Engedelmeskedjetek törvényeinek, s lobogójának árnyékában jussatok szabad embervoltotok teljes tudatának dicsőséges magaslatára.

És a harmadik hajlékot építsétek föl szivetekben a hitnek, mely láttasson veletek uj hazátokban is megnyilatkozott egeket, mely adjon ti nektek reményt, hogy vágyaitok betelnek, valóra válnak minden, a jövőbe mező szép gondolataitok.

A hit eme hajlékának ajtaját nyissátok meg mostan sziveitekben, én édes atyámfiai ott ama távoli világban, hogy tudjatok örvendezni az Ur születése ünnepének, hogy vidám és boldog legyen a ti karácsonyotokZengjen, zúduljon föl templomainkban a magyar dicséret hangja:

“Krisztus Urunknak áldott születésén,” — s világválasztó nagy tengeren és sok országokon át úgy hozza haza a szellő a ti hangotokat, mint a mely magyar szivekből fakadt a magyarok nagy Istenének magasztalására.

Debrecen, 1911 dec. 14.

Csiky Lajos,

theol. akadém. tanár. *

E sorok kissé megkésve érkeztek lapunk szerkesztőjéhez, mindazonáltal közölni óhajtjuk azokat, a mennyiben Ntü lovag Csiky Lajos, theol. tanár ur nevével ,“A hit, remény, szeretet” gyönyörű imádságos 'könyvnek a szerkesztőjével sokam ismeretesek olvasóink közül- íme a könyv kiváló szerzője a Reformátusok Tjapja hasábjain felkereste Amerikában élő hittestvéreit és mi örömmel közöljük az ő szeretetteljes üdvözlő szózatát.

Szerk.

TÁRCA.

NE HAZUDJ!

A Reformátusok Lapja eredeti tárcája.

Irta: Kovács Endre.

(Folytatás.)

Egy hetes rokoni ismeretségünket arra használta

fel, hogy hajamat a legújabb divat szerint fésülte

meg, uj divatos kalapot vásároltatott velem, — persze szanködtam is — és elmondta, hogy minek élek én könyvek titokban, úgy hogy jó férjem mit se vett észre, amiért bosz- és pipafüst közt, minek folytatok apáca életet, tizenkilenc éves korban embereket kell látni s azok is lássanak minket. De minden törekvésünk, hogy férjem társaságba járjon velünk, meghiúsult, mert ö néha tréfásan, néha komolyan utasjjotta vissza a meghivásomat. Ekkor sógornémat lebeszéltem to- vábi szándékáról,

— Lehet nélküle is, — tévé hozzá halk suttogással.

A lelkembe máris belelövelte az élvezetek és vágyak gyújtó szikráit s nem kellett sok, hogy e szikrák lángra lobbanjanak. November vége felé — nyirkos, kellemetlen nap volt — korán reggel a markéira mentem, hogy bevásároljak. Mivel rossz idő volt, a legközönségesebb és legrégibb divatu ruhámat vettem fel, gummi icijpőt húztam fel, kötőt keétyüt s felöltőm talán még leány koromból való volt s bizony furcsa lőhettem benne, mert szűk volt már. Az egyik utca sarkon a sógornémmal találkoztam, utána ment a néger szolga egy nagy kosarat cipelve teli csomaggal. Úgy látszik, ő is bevásárolni volt. Sietve tartott felém.

— Hilda! Tégy nekem egy szívességet s jer velem a virágüzletbe. Az állami kormányzó neje naigy estélyt tart, s meg hivott; nekem megrendeléseket kell tennem, remélem, neked is? Valószínűleg ti is kaptatok meghívót?

Én vállat vontam.

— Mi kaptunk-e? — mondám némi keserűséggel. Mit gondolsz, Edith? Férjem e télen egyáltalán sehová se akar menni, még kollégáihoz se, a magánjogról ir most könyvet.

— Micsoda? A magánjogról ir? — kiáltott fel a sógor-