Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-23 / 51. szám

8 S'i. sz. 1911 december 23. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja — MAGYARORSZÁGI HÍREK. =. Magyar aviatika. lAz aviataika terén meglepő, uj találmányról érkezik hir iBudatpestről, a mely ha beválik, gyöke­restől átváltoztatja a repülőgépek szerke­zetét, és csaknem t ökéletesen megoldja a biztos repülés problémáját. A talál­mány egy magyar mechanikusé, aki jelen leg egy csöndes magyar mezővárosban dolgozik. A feltaláló Bajtai Ernő tállyai műszerész. Nyolc éve, mint a 63. gyalog­ezred altisztje, Miskolcon önállóan egy (földön-vizén járó automobilt készített, a | mely benzinerővel hajtva szárazföldi já- | főműként használható, csónakformáju oldalakkal bir, s midőn vízihez ér, egy­szerre motorosihajává változtatható át. Minthogy anyagi segítséghez nem tudott jutni, e találmányával nem mehetett sem­mire, de ez nem vette el kedvét és most egy újabb találmánynyal állott elő. Mos- tanvaló 'találmánya egy forgó motor, a melynek lényege az, hog)- a robbanás egy ikör területén elrendezett hengerkoszoru- ban megy végbe. A benzinmotor, a mely teljesen elkészült, mindössze 65 ífont sú­lyú és mégis hariminc lóerőt fejt ki. A benzinmegtakaritás a mostani motorok­kal szemben 35—50 százalék, előállítási költsége pedig 70 százalékkal olcsóbb. Bajai Ernő, miután elkészült a motorral, egy egészen uj szerkezetű repülőgépet is tervezett, a melyet most készítenek el a diósgyőri vasgyárban. Egy újságíró Ma­gyar Kurír tudósítója, fölkereste Allender Henrik főbányatanácsos, gyári főnököt, hogy engedelmet kérjen tőle a készülő repülőgép megtekintésére. A főnök azon­ban ne mtel j esitihette kérését, mert Báj­téi Ernővel olyan megállapodása van, a mely föltétien titoktartást követel. A ma­gyar föltaláló 'ugyanis attól fél, hogy ha valaki a re)pülőgé|p rajzának birtokába jutna, esetleg értékesítené és külföldön hamarább megcsináltatná. Óvatossága annyira megy, hogy még a gépészeti osz­tály vezetőjének sem mutatta meg a re­pülőgép vázlatrajzát, hanem esetről-eset- re személyesen viszi el hozzá egy-egy gépalkotórész rajzát. A gép pár hét múl­va teljesen elkészül. * A vasúti őr tragédiája. Körmöcbányá­ról Írják: A minap estefelé két gőzös ro­bogott ki a zólyomvölgyi alagútból. Lá­mos GyÖFgy väsuti őr nyílt pályán dolgo­zott és a nagy ködben nem vette és. re a vonatokat . Az utolsó peroben, mikor az első vonat elrobogott, elugrott a sínekről, azonban a másik megragadta Lámos ki­gombolt bundáját. Lámos a vonat kere­kei alá került, a melyek több száz lábra vonszolták. A legközelebbi őriháznál vet­ték észre, kivették a kerekek alól, de ak­kor már halott volt. Lámos negyven esz­tendeig szolgált a vasútnál és éppen most készült nyugalomba. * Nagy tűz pusztított Késmárkon s a Ián gok egy egész házsort elhamvasztottak. A hatóság megállapította, hogy a tűz gyújtogatásból ered. Erre enged követ­keztetni az is, hogy másnap délután egy papirossal felgyújtotta Schwarz késmárki orvos házát, azonban a tüzet kellő időben észrevették és eloltották. A szombati tűz •gyújtogatásával egy magas férfit gyanú­sítanak. Az állami iskola ellen. Déváról (Hu- nyadmegye) Írják: Hunyadmegyében újabban a nemzeti gyűlölködés ütötte föl a fejét s minduntalan bűnös cselekmé­nyekben nyilvánul. A minap éjjel például Szentandrás községben az oláh földmű­vesek baltával és fejszével törtek be az állami iskolába s mindent összezúztak. Az újonnan szervezett állami iskoláknak egyetlenegy növendéke sincsen. A lakos­ság szívesen küldi ugyan a gyermekeket az iskolába, de az oláh parasztság maga­tartása miatt a szülők nem akarják kiten­ni gyermekeiket az agyonveretésnek. Mindez a dévai túlzó izgatok müve. Az izgatóknak gondjuk van rá hogy a gyűlö­letet minél nagyobb körben szítsák s at­tól lehet félni, hogy a dolognak még foly­tatása is lesz. Fenyegetőző üzenetek ér­keztek a hatóságokhoz, hogy addig nem lesz nyugalom, míg a szentandrási iskola iigvében az agitátorok ellen megindított port meg nem szüntetik. A közfelfogás általában az, hogy a nyomozást azonnal •meg kell indítani az izgatok ellen. Köve­telik. hogy Szenta ndrásra állandó csend­őrség rendeltessék ki. Gyárégés Budapest mellett. A napok­ban délelőtt Pestszentlőrineen kigyulladt az Olaj- és Vazelinmüvek Részvénytár­saságnak a gyártelepe. A hosszú föld­szintes gyárépülüetnek közepén, a fino­mító műhelyben támadt a tűz a kazán­ból kipattanó szikrától. Néhány perc alatt meggyulladt a három egymás mellett lé­vő nyersolajtartó s csakhamar égett az épület teteje is. A községi tűzoltók sietve munkáiba álltak és sikerült is nekik ho­mokkal az olajtartók tüzét eloltani. A «*❖+*++*++*•^**■5^+++*******++ Ihoszu épület többi részét azonban nem tudták megmenteni, mert nem volt viz. A gyár területén ugyanis, bár több kút is van, a vízihez nem tudtak hozzáférni mert a kutak fölé igen sok folyadékkal megtöl­tött hordót raktak s ezeket nem tudták eléggé gyorsan eltávolítani. Végül is se­gítséget kértek Budapestről s a polgár- mester engedelmével ki is vonult a buda­pesti kilencedik kerületi tüzörség. De mi­kor a déli órákban megérkeztek, már az egész épület lángban állott s csupán a tartók menekültek meg a pusztulástól. A kár tetemes, azonban biztosítás utján megtérül. Megszüntetett régi diákszokás. A hi­res debreceni diákszokások egy szép em­léke tér vissza mostanság néhány napra. Az ősi kollégium diáksága — amint Deb­recenből írják: — ez éviben megy utoljá­ra a jószivü lakosság (portájára, hogy összeszedjék azokat a természetben adott segítségeket, a melyek a kollégium szegénysorsu növendékeinek ellátására szolgálnak. Kápsálás-nak hívják Debre­cenben ezt az őszi segitséggyüjtést. Va­lamikor nagy jelentősége volt, mert ab­ban az időben a debreceni diák nagy sze­repet játszott a város életében; a legfon­tosabb intézménynek, a tüzoltótestület- nek is diákok voltak a tagjai. Évekkel ezelőtt hetekig, tartott a diákság kápsá- lása és egész társzekerek fordultak be dúsan megrakva mindenféle jóval a kol­légium kiapuján. Összekötött 'kukorica- csövek, káposztafejek, búzával és liszttel telt zsákok, sonka, oldalas húzódtak meg a szekéren, a melyet szívesen tömött meg a város polgáreleme az őszi takarás után. Évről-évre kezd'ett a szokás jelen- tőségéből veszíteni. A diák nem tűzoltó többé, nem rendez Hazafias tüntetést, nem vezeti a polgárságot minden akció­ban s igy a jó szivek is meg-meg kerné- nyedtek a diákság iránt. Ez indította a tiszántúli református egyházkerület el- nö'kségét arra, hogy a régi szokást meg- szüüntette. Ferenezy Gyula dir., a kollé­gium rektorprofesszora, la ki diákkorá­ban maga is részt vett a kápsálásban, eb­ben ;az éviben utoljára küldte még szerte a városiba a diákságot. A mostani kirán­dulásnak nem lannyira kápsálás a célja, mint inkább az, hogy a diákság megkö­szönte a város polgárságának azt a szi­ves jóindulatát, melylyel a kollégium ifjúsága iránt viseltetett.

Next

/
Thumbnails
Contents