Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 51. szám
6 ránevetett ikét kék szem ... rossz kedv fogta el és szomorúan lapozott tovább. Ezt taz emléket nem szabad bántani. , Azután jöttek ujalbb évek, gondokkal és munkával telten. Valamennyi éven át ott látta a felesége csendes, nyugodt arcát, amely nem változott semmit se és őrangyalként állt a családi tűzhely mellett. Szeme egyszerre káprázni kezdett. Lehetséges, a mit olvasott? Felugrott helyéről és úgy nézte a betűket. Egy lapon ez állott: És vétkeztem én is. Megcsaltam őt. Hogy lehetett? Isten böcsájtóttá-e rám a mámort? ... Kezéből kiesett la könyv. Remegve és forró fejjel állt az ablaknál. Öntudatlanul bámult maga elé. Rettenetes zugás szaladt végig a testén, a szivén, az lágy- velején. Megkapaszkodott egy székbe, de érezte, hogy ereje elhagyja, a széket kezei eleresztik és ő végigvágódott a szoba padlóján. , Mikor magához tért, halálos nyugalom szállotta meg. Homlokáról jéghideg cseppek peregték alá, melle gyorsan zihált. Az agya eltompult, idegei zsibongtak. Ott féküdt a földön, mellette a napló. . Zokogott, mikor eszébe jutott, hogy gyalázatban élt azon idő óta, melyet a napló feljegyzett. Hogy is nem érezhette hogy is nem árulta el neki a felesége arca. Hiába erőltette emlékező tehetségét, nem tudott arra az időre visszaemlékezni. Az az arc mindig egyformán nyílt, becsületes volt. Kereste, hogy vájjon mikor hidegült meg iránta, de nem találta, ellenkezőleg, mindig neje volt az, aki bátorságot öntött belé, ha csüggedett és kételkedett sorsában. A 'helyett, hogy gyalázatba taszította volna, ő emelte fel, ő tette erőssé, ő vezette át a szenvedések próba tűz én.. Idja elhagyta volna azok ban a kegyetlen időkben, elzüllött volna. Ez az asszony állította lábra a családot, ez adott nekik otthont, kenyeret és becsületet. Pedig megcsalta, kezében a bizonyi- ték. Nem merte megnézni a naplót ott, ahol az mindent leirt, körülményesen és bünbánólag. Csak azt a szót látta, hogy ‘‘Isten bocsátotta rám a mámort,” és keservesen sirt. Mámor volt, kápráztat, nem lehetett másként. Egy gonosz kéz dulá ífel boldogságát, egy földieknél erősebb kar, amely ellen az asszony nem tudott védekezni. Vagy ő is csak olyan volna. ,i7iint a többi nő, a ki pillanatnyi felhevülésében múl tilt és jövendőt köny- nyelrruüen összerombol; ez is csak olyan közönséges házasságtörés volna, mint a többi, mely gomlba módra szaporodik napjainkban, ö is csak azt érzi, a mit a Amerikai Magyar Reformátusak Lapja 51. sz. 1911 december 23. többi megcsalt férfi, hogy vele valami rettenetes, valami lehetetlen történt; a világ szemében pedig ez az eset is csak olyan, mint a többi és a világ tovább megy nyugodtan ?! ... Akikor hát fel, büntetni! Egy pillanatra megállott.De hát van-e neki joga büntetni? Kit fog ő megfenyíteni, egy ledér, könnyelmű nőt, aki megcsalta az urát? Nem, hanem egy tisztességes öreg asszonyt, ki megmentette öt az elpusztulástól. Akit most megölne benne, nem az, akit büntetni akar; az eltűnt, elmúlt az ifjúsággal és a bűnnel együtt. Azt a nőt többé el nem éri és azdklat az éveket, melyeket a Ibün után vele töltött, nem lelhet kitörölni. Azt a boldogságot, nyugodalmat, melyet érzett nem lehet meg nem történtté tenni és emléküket a gyalázat visszaemlékezésére változtatni. Ezt nem bocsájthatja meg senkise. És vájjon egyáltalán van-e itten valami megbosszulni való? Megbüntesse azt, akinek boldog évéket köszönhet, aki nélkül elpusztult volna? Megbüntesse azt, a busz évet, amit tisztességben eltöltött és amely élete legszebb kora volt? Romboljon szét egy családot, melyet lassan, nehezen neveltek fel becsülettel? Öljön most, mikor már nem férj, hanem apa, akinek a gyermékei becsületét is szem előtt kell tartania. A feje forró volt. Mindez, átlátta, igaz volt, de érezte, hogy ez okoskodásokból hiányzik egy láncszem. Nem tudott belenyugodni Sem egyik, sem másik döntésbe és tétován jártkelt a szobában. Odalopódzott az üvegajtóhoz és átnézett a másik szobába. Az asszony ott ült egy alacsony kis széken, körülötte a gyermekék és .nevetgélve cicomázták fel a mama hiaját 'a ka- rácsonyfáróf való zöld ’hajtásokkal. Az asszony csöndesen tűrte a kis tolakodókat'és maga is nevetett. Látszott, hogy e percben nem gondol semmire, csak a gyermekeire, akiknek arany haját simogatta száraz kezeivel. Bodnár magára kapta felöltőjét és elsietett hazulról. A városnak egy” távol eső része felé vette útját. Most már tudta, mi hiányzott neki. Mintegy fél órai sebes gyaloglás után egy apró fehérre meszelt ház kapujában, állott meg. Az öreg ember szinte önkéntelenül rohant be egy alacsony kis szobába, ahol gyér lámpafény mellett egy fáradt ifjú asszony várogatött egyedül. Karjait kitárva s szinte zokogva kiáltotta : — Gyere haza, Eszter! Mindent elfelejtettünk! Gyere hamar, gyere!__ A káplán sugárzó arccal tért haza. Ru- íhájla tele volt darával és hóval, jókedvén ez azonban mit se változtatott. Az öreg tiszteletes boldogan szunyókált a karosszékben. Az ajtó nyílásra azonban felébredt. , i — No, kérdezte mosolyogva, hát visz- szajött? Örült la család. — Nagy öröm, boldog karácsony este volt ott, szólt a káplán lelkesülten. Az öregek visszafogadták leányukat. Hiszen vétkes volt, de maga az apa mondta, hogy abecstelenséget nem szabad köny- myelmüen megítélni. És ebben igaza is van. Nagy áldozjait volt a szülőktől, igazi karácsonyi cselekedett, mert becsületük az egyetlen vagyonuk, de viszont boldog ságukhoz ez a leány mindig hiányzott. 'Most már nyugodtan mondhatom »el esti imámat, láttam egy igazán boldog családot ! Legjobb karácsonyi ajándék az, amely nem csak amolyan tessék-lás- sék cifraság, .hant'm .amelynek .nemes gyakorlati haszna is van. Mi más volna ilyen, mint az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja amely az amerikai magyar református- ságot az egyházi élet eseményeiről tudó- sitja, magyarországi és nagyvilági hírekkel látja el, gyönyörű és tanulságos olvasmányokkal szórakoztatja. Aggastyánnak és fiatalnak egyaránt lelki örömére szolgál. Hetenkint egyszer jelenik meg és dús tartalmán kivül szép képek is vannak benne. Olyan karácsonyi ajándék ez, amelyet meg kell rendelni minden amerikai magyar reformátusnak, akár ittlakó rokonai és szerettei, akár az I ó-hazában élő családtagjai számára. És ez az ajándék nemcsak ideig-óráig de egész esztendőn keresztül gyönyörűséget szerez, ám azért mégis nagyon olcsó, mert egyévi ELŐFIZETÉSI ÁRA 2 DOLLÁR, MAGYARORSZÁGRA 3 DOLLÁR Felelős szerkesztője: HARSÁNYI LÁSZLÓ, ref. lelkész. Az előfizetési pénzeket 326 East 79th Street, New York, N. Y. alá kell küldeni.
