Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-16 / 50. szám

8 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 50. sz. 1911 december 16. (2l Dl MAGYARORSZÁGI HÍREK. Í2 Öl Vanderbilt Gladys óvója. Széchenyi Lászlóné grófné Vanderbilt Gladys őr­mezőn ötvenhatezer korona költséggel óvót építtetett, a melyben az ottani tót- ajiku lakosság gyermekei gondozásban és oktatásban részesülnek. Az óvót mots vette át ünnepiesen Beregszászy István tanifelügyelő. Az átvételnél jelen volt a grófi pár is, kiket a tanfelügyelő lelkes beszéddel üdvözölt és egyben Zichy Já­nos gróf magyar közoktatásügyi minisz­ter elismerését és köszönetét is tolmá­csolta azért az áldozatkészségért, a me­lyet a közoktatás terén ismét gyakorol­tak. A grófné az óvó átadása alkalmá­ból ötszáz korona értékű ajándékot osz­tott szét a gyermekek között. * Kivándorlási zugügynökök. Gáiszács- ről írják, hogy Be meze magyar állaimren- •dőrségi határtiszt detektivekkel elfogat­ta és előállittatta Janak János, Szudina (Mihály, Janóczky János, Kuplya Vojtek, iMarkovics Gábor, Hacsak Jánosné, Hal- tmovszky Mátyás és Bemczák Bonifác ki­vándorlási zugügynököket, a kik Grosz Jakab janoki (Galicia) lakos és a Pool hajóstársaság megbízottjával voltak ösz- széköttetésben és szállították az útlevél nélküli magyar (hadköteleseket Ameriká­ba. A 'határrendőrség megállapította, bogy a kivándorlás Luibkován át tilos utakon történt. A hatóság megindította az egész társaság ellen az eljárást. * Hercegi birtok dobon. Tihurn-Taxis Miksa Egon herceg baltavári (vasvár- ímegyei) birtoka dobra került a minap. A szé|p baltavári uradalmat a herceg há­rom és fél millió korona adóssága dön­tötte romba. Kétszáz ló és szarvasmar­ha, kétszáz sertés, kocsik, gazdasági gé­pek és felszerelések 150.000 korona ér­tékben keltek el. Az árverésre Magyar- ország minedn részéből, sőt Ausztriáiból is sokan mentek el. Az árverésnek igen jó eredménye volt. A birtokot Schlesin­ger és Pollákoviics budapesti cég egy konzorcium megbízásából 2,400.000 ko­ronáért vásárolta meg. A birtokot par­cellázzák. A hitelezők aránylag kellő­iképp lesznek kielégítve, mert közel há­rom millió korona áll rendelkezésre s jö­vő hóban árverésre kerülnek a kastély -ingóságai: az ősi bútorok, képek, szőnye­gek és a könyvtár, melyek meglehetősen nagy értéket képviselnek. Az alkohol pusztítása. Miskolcról ír­ják: Farkas Gyula ózdi vasgyári munkás részegen érkezett a napokban .munkahe­lyére, az ózdi acélgyár martin-kemencé­jének pódiumára. Boros János munka­vezető köteleségszerüen jelentést tett az esetről s természetesen Farkas Gyula pa­rancsot kapott, hogy azonnal hagyja el a munkát, mert részegen a veszedelmes he­lyen nem dolgozhat. Ez annyira dühbe hozta Farkast, hogy a kemencénél leha­jolva foglalatoskodó Borosra egy hatal­mas vasruddal kétszer ráütött. Az üté­se k súlya alatt Boros arccal a forró sa­lakba bukott, vér elborította s arca telje­sen összeégett. A dühöngő emiber ezzel sem elégedett meg, hanem újabb ütése­ket akart mérni áldozatára. Az odafutott munkások alig bírták ettől visszatartani. Boros a szenvedett sérülések következté­iben megabit. A bírósági boncolás kopo­nyarepedést és súlyos égési sebeket álla­pított meg, mint a halál okát. Borost, hat gyermek atyját nagy részvét mellett temették. A gyilkost a miskolci ügyész­ség fogházába szállították. Farkas nagy­fokú alkoholista, a ki keresetét állandóan elitta. Az ital vitte őt a rettenetes bűn­be. * Kedélyes kórház. A szegedi közkór- Iházban, melynek újjáépítését régóta 'hiá­ba követelik, a minap délután beszakadt az egyik terem mennyezete. A kövek nagy robajjal hullottak a padlóra, de sze­rencsére senkiben kárt nem tettek. A kórlház többi termeiben is hasonlóik az állapotok. Már régóta sürgetik a kórház újjáépítését, de eredmény nélkül. * Eltemette őket a föld. Megrendítő szerencsétlenség hírét jelentik Zomlbor- iból. A minap délelőtt Szeghegy község­ben Reiner Lukács földibirtokos fia két fiatal leánnyal, Bittling Erzsébettel és Retti'g Magdával homokot hordott haza. Közben a homok hirtelen süllyedt s a (földréteg minldlhármuka eltemette. Mire megfeszített miunkával kiásták a szeren­csétleneket, már mindhárom halott volt. * Pilóta-iskola Aradon. A Magyar Aero­klub elnöksége levelet irt Várj assy aradi polgármesternek, hogy Arad városa mi­lyen kedvezésben hajlandó részesiteni a klubot, ha Aradon pilóta-iskolát állítana föl. Választ kérnek arra is, hogy rqpülő- térnek megfelelő terület van-e Aradon. Hajsza egy cigánykaraván ellen. Szek- szárdról írják: Tolna vármegye terüle­tén egy veszedelmes, sok tagból álló ci- gánybanda vakmerőén garázdálkodik s e miatt a Szekszárd környékén lakó né,p élete és vagyona egyetlen percig sem volt biztonságban. A harminc tagból összeverődött karaván sorra járta a vár- Imegye legnépesebb községeit és minden­ütt rábolt, betört és lopott, ők hatoltak be annak idején az igali adóhivatalba, a honnan a pénzszekrényt elcipelték. A vármegyének egész csendőrségét moz­gósították ellenük. Somogyi István szek­szárdi járásőrmester vezette a nyomo­zást, hetekig kergette őket erdőn-ihegyen át és sikerült is a rablóbanda közelébe férkőznie, de a legutolsó pillanatban a cigánythad egérutat vett és átmenekül­vén a Dráva folyamon, Szlavóniába me­nekült. Most a szlavóniai csendőrség üldözi őket. A bivaly és a vicinális. Természetraj­zának megfelelő lomha komolysággal lépkedett a minap délután egy bivaly a veszprémi Eszteüházy-utoin a vasút felé. Feje egy kötéllel a jobb lábához volt szorítva, nyilván azért, hogy esetleges kellemetlenkedő szándékai féken tartas­sanak. A bivaly után két bácsi ballagott szótlan csendességben, rövid szárú pipá­jukból vékony füstöt eregetvén a kapa- dohány t-üzéből. ők töltötték be a bi­valy körül a fontos hajcsári tisztséget. A hármas utazást egyideig semmi különö­sebb esemény nem zavarta meg. Az iFszterházy-uton korzózó vasárnapi női (publikum vörös blúzai, szines fejkendői egy cseppet sem hozták izgalomba a lom­ha állatot, noha általánosan elterjedt hie­delem, hogy az a vöröstől vadulni szo­kott. A veszprémi pályaház elé érve azonban a bivaly egyet fújt, felvágta ot­romba fejét, s az erős kötelet úgy elsza­kította, mintha csak sárkányeresztő spárga lett volna. Egy elszánt ember nyomlban odaugrott a megbőszült bivaly­hoz, hogy majd elkapja lógó kötelét, de a virtuskodásra ráfizetett, mert a bivaly fellökte. Azután szilaj futásnak eredt az állat a vasúti raktárak irányába. A közönség látván, hogy a bivaly éppen­séggel nem tréfál, iparkodott biztos fe­dél alá jutni. Végre egy jókedvű atyafi úgy fejtette meg a rejtélyt, hogy a bivaly bizonyosan azért vadult meg, mert attól tartott, hogy a csornai vicinálison kell neki utaznia.

Next

/
Thumbnails
Contents