Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-02 / 48. szám
48. sz. 19111 december 2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3 mértékben kielégítette. A templom két részből áll, u. m. a templom-helyiségből és a tanácsteremből, illetve vasárnapi iskola helyiségéből. Mindkét terem 250 lelket kényelmesen fogad be. A templom értéke a beruházással együtt 3000 dollárra rúg. Az épület tehermentes. A hivek száma 45-ről 70-re növekedett, mig a vasárnapi iskola növendékeinek száma 40 körül van. Az érdemes presbyterium hűséges tagjai jelenleg a 'következők: főgondnok Bajzát József, gondnok Verebélyi István, pénztárnok Lengyel István, egyházi elnök és jegyző a lelkész. Presby- terek: Kölböd János, Kőiből István, Szilágyi Ferenc, Pallay Anrdás, Diehenes János, Boda János, Borsi Miklós, Vajda Ferenc, Menyhért István, Kovács István. Az ingatlan és ingó vagyon a következő bizalmi férfiak nevein áll: Kőiből János elnök, Kőiből István jegyző, Orto János, Csutorás József és Bagi Ferenc. A NEW BRUNSWICKI, N. J. EGYHÁZ. A New Brunswickban, N. J., megtelepedett magyar reformátusok között, az 1900-ik évben Virág István trentoni ref. lelkész kezdett először egyiház-szervezke- dési mozgalmat, 1903 januártól kezdve pedig .Hámborszky Nándor Pál, akkor a /princetoni theologiai szeminárium hittan- ihallgatója folytatta tovább. Az uj vezető alatt a szervezkedési munka nagy arányokat öltött s már ugyanaz év julius hó 5-én a presbyterian egyházi hatóság megbízásából dr. Kacziány Géza youngs- towni lelkész missziói egyházat szervezett. E mozgalommal kapcsolatban felvétetett az egyházi munka Perth Amboy, N. J.-ben is. A két uj egyház közös megegyezés folytán, egy lelkésznek a meghívásában állapodott meg s mindkét részről a bizalom dr. Kacziány Gáza kiváló tehetségű lelkész felé irányult, akit 1903 augusztus 27-én meg is választottak. Az újonnan választott lelkész Perth Amboy köziponttal állását 1903 október i-én el is foglalta, de pár havi buzgó munkálkodás után 1904 január 24-én lemondott állásáról és visszament Budapestre. A megüresedett állomást Kozma József lelkész foglalta el. Az egyházat az ő lelkipásztorkodása alatt kebelezték be önkormányzati joggal biró, független egyházközséggé; egyházi hatóságául az “Amerikai Egyesült Államokban levő presbyteri egyházat” ismervén el. Ezzel a lépéssel az egyházi szervezkedési mozgalom teljes befejezést nyert. Most már egy magyar református templom felépítéséről gondolkoztak a hivek. Erre a célra 1200 dollárért meg is vásároltak a Prospect utcán egy téglaépületet, de az építési költségek hiányában nem kezdhettek hozzá a templom felépítéséhez. Ezzel egyidejűleg vette kezdetét a hazulról irányított csatlakozási mozgalom is, a mi nagy kavarodást idézett elő a békésen együttműködő két egyházközség között. 1905 április 24-én Kozma József lelkész csatlakozása által a két egyház el is szakadt egymástól. Perth Amboyban a gyülekezet nagy része a csatlakozás mellett foglalt állást, mig a new bruns- wickiak egyhangúlag ellene voltak. Ezzel Kozma József new brunswicki lelkész állásáról lemondott s helyébe a gyülekezet az éppen akkor felszentelt, részben amerikai képzettségű Hámborszky Nándor Pált választotta meg lelkipásztorául. A fiatal lelkész nagy ügybuzgóságagl látott az egyházi élet felvirágoztatásához, a gyülekezet pedig szeretettel ragaszkodott papjához és szives áldozatkészséggel igyekezett a templom építés eszméjét megvalósitani. A megvásárolt téglaépületet eladták és a gyülekezet igen alkalmas és csinos tégla iskolát vásárolt a várostól templomépületül. A szükséges átalakításokat rövid idő alatt megtették s az első magyar templomot New Bruns- wickban 1905 október 15-én felszentelték. Mintegy kétezer magyar jött el, hogy résztvegyen a new brunswicki reformátusok örömünnepén. A templom- átalakítással együtt 3600 dollárba került; ebből 1300 dollárt a magyar gyülekezet fizetett, 1300 dollárt pedig dr. Knox W. Vilmos, a new brunswicki angol presby- terián egyház lelkésze gyűjtött össze és 1000 dollár kamatmentes kölcsönt a pres- byterián egyház segélyző intézete adott. Ez az épület ma is a gyülekezet tulajdonát teszi és havi 22 dollár 50 centet jövedelmez. (Folyt, köv.) ságtalanságaival szemben. Itt vetem kezeimet munkára, hogy a paradicsomkertben elhangzott ítélet rajtam teljesedésbe menjen, mely szerint fáradságos munkám gyümölcsével táplálkozzam. Bár olykor-olykor fárasztó a munka, de felemelő is, mert tudom, ez végzetem. Gyümölcse édes és tápláló, mert érzem, hogy szorgalmam jutalma az és igaz szerzemény, melyen a jutalmazó Isten áldása nyugszik. S ha áll az a meghatározás, hogy a vallás lényege az Isten helyes ismerete és helyes tiszteletének módja, akkor én a legvilágosabb vallás fundamentumán állok, mert közvetlen közelben keresem és találom fel életem adóját, gondozóját. Ennek tudása nevel és emel azon magaslatra, melyről az erén}7 egyik utján: az engedelmesség és bizva megnyugvás utján lát felé közeledni, hogy atyai kezéből elvegyem azt, mit bölcse- sége földi életemhez szükségesnek lát, a mennyei örökség örököse lehessek. így él, igy gondolkozik a földművelő ember. Ezt nevezem én boldog életnek. Ezt az embert nevezem én vallásos embernek, kinek Isten kegyelméből mindenek javára történnek. Boldog akkor, midőn házából munkára kiindul, mert oda vagy övéivel megy, vagy övéi szeretetének szavai kisérik. Boldog akkor, midőn a munka eszközét letéve, megtér szeretteihez, mert a szeretet szavai fogadják. Boldog, mert érzi, hogy megszolgált kenyere tápláló, pohara forrásvize megelé- gitő, egyszerű ágya szalmája pihentető, nyugtot adó, felkelése örvendetes, mert egész életét bearanyozza házának sze- retete, embertársainak becsülése. Megelégedettséggel táplált élete boldog napjaiban arról győződik meg, hogy a kinek nincsen ilyen békés otthona, annak rideg az egész viliág. Azért övéihez édes szeretettel hajlik mindenkor. Itt nyoma sincs a városi önző életnek, hol kiki magának élve, azt tartja boldogságnak, ha a lélek élete nélküli testet kéjelegve hizlalja s járhat a hiábavlóságok utján. Oh, mily más a földműves élete a természet szabad ölén, hol ö a maga ura, a maga szolgájalehet s nem bérszolga. Itt a szellő hízelgő kedvesként cirógatja az élet örömétől hevült arcot. Ha elfárad, az itt-ott őrtálló fák alatt megpihen, melyek lombjaikat zizegve megrázzák, hogy árnyékos hüssel élesztgessék lankadt erejét. Az ég nagy boltozata tisztán borul a messze tájra, melyen közel és távolban a föld népe sürög-forog, rátermett kezeiben ég a munka. Megnyugvásról beszélő beszédes arcukon a becsületes törekvés cseppje, mint kisded forrás vize csergedez s alácsepeg, aláhull az Isten áldására, mit tárt karokkal hordanak kévébe. Ha nézem, ha sorbanéz em az emberek arcvonásait, a komoly és mégis vidám, tehát a megelégedés beszédes rajzát, mely a lélek tükre, azt olvasom onnan le, hogy nincs boldogabb a farmer-embernél. (Vége következik.)
