Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-04 / 5. szám

4. oldal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja"

5. sz. 1911. Február 4.

Vol. XII. FEBRUARY 4TH 1911. NO. 5

f-------- s-='-T....... .........—................^

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Harsányi László new yorki ref. lelkész.

FŐMŰNKATARS Kovács Endre daytcni ref. lelkész.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a 14-ik utczai magyar református egyház New York N. Y.

Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás előfizetés, felszólalás és hirdetés e czimre küldendő:

Rév. LADISLAUS HARSÁNYI

244 Ea 14th Street, New York, N. Y.

Telephone 730 Orchard

Előfizetési árak: Amerikában egész évre ................. $2.00

Magyarországba " “ ......$3. (15 Kor.)

A Ref. Church in the U. S. magyar egyház megyéjének [hivatalos lapja.

HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL

Published every Saturday by the Board of Publication

of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S, Board of the Reformed Church in the U. S.

EDITOR;

Rev. Ladislaus Harsányi

Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y.

Subscription rates: One year $2; Half year: $1, Foreign countries; One year $3, Half year $1.50,

v ^

TÁRSADALMI FELADATOK.........

Azon eszközök közzé, melyek az amerikai magyarság anyagi jóllétét megalapozzák, löket a nagyobb mérvű s minduntalan ismétlődő megkárositásoktól megoltalmazzák és gazdasági önállóságát biztosítják, tartoznak a keresményüknek megtakarítása azaz a tőkegyűjtés, pénzüknek biztos megőrzése és gyümölcsöztetése, s pénzküldéseik biztonsága.

A köznépnek Magyarországon folytatott gazdasági kiu- zsorázása* politikai, társadalmi és gazdasági elnyomása, óriási s folyton emelt adókkal való túlterhelése, az ipar és kereskedelem pangó sinylődése nyomán közelégületlenség, fokozodó nyomor és szegénység keletkezett, mely a köznépet, a munkás kezeket ikivándorlásra ösztönözte. Nagy baja volt népünknek az is, hogy a köznépet a munkás osztályt, az annak keresetéből élősködő, őket kiuzsorázó, minden javaikból kiszopolyozó exis tentiáknak (tengődő lényeknek) egész raja* kozarok lés mások önzönlötték el, s mikor kivándoroltak, azt hitték, hogy legaláb azon veszedelmes elemtől, egész anyagi és erkölcsi lényüket tönkretett vérszipoktól most már megszabadultak. De a meg könyebbülést jelentő felfohászkodás még korai volt, mert ime mi történt? Mint a bögölyök lés kolumbácsi legyek temérdek

raja mindenhova kiséri, üldözi és öldöklő szúrásaival folyton zaklatja, mig csak tönkre nem teszi az áldozatul kiszemelt hasz nos házi állatokat* úgy magyar nép vérszipóinak jó része is követte szegény üldözött honfitársainkat ide is Amerikába, s gyalázatos és veszedelmes kiszivattyúzó mesterkedését itt is szünettelen folytatja. Az amerikai magyarság legnagyobb jótevői közzé méltán számíttatnának azon humánus helyzetet felismerő és bátor egyének, kik az amerikai magyarságot ezen rettentő káros helyzetéből kimenteni tudnák.

Nem beszélünk mi most ama hétköznapi csalókról és sima- képű szélhámosokról, kik a szegény munkás népek egyeseit pénzfelváltástatásnak színlelt értéktelen tárgyaknak drágaságként reatukmálása, réz, ólom, üveg s más haszontalan tárgyaknak arany ór, vagy brilliantus gyűrű gyanánt való eladása kalauzolás, vagy szállásadás sőt ürügyre alatt* összes pénzeikből kifoszszák becsapják, megcsalják, s utcára kidobott koldusokká teszik. Hanem ezúttal az úgynevezett hajó ügynökök és bankárok és más pénzágént eknek káros, a népünket megrontó üzelmeire hívjuk fel a figyelmet.

Ha az amerikai magyar munkásnak bármi baja, ügye és dolga akad, azzal a hajóügynök és bankár urakhoz s más helyi pénzügynökökhöz fenkel. (Nem is csoda ez, hiszen ezek a szemérmetlenség határtalanságával lépnek fel* köriratok, öndi- csőiitő zengeményeilk ezrével és százezreivel árasztják el, főleg a vidéki telepek munkásait hangoztatják, hogy csakis ők a nép nek igazi jótevői, kizárólagos barátai, kik szivüknek minden dobbanásával csak a népért élnek, s csak a nép javát munkálják; ezenkívül még személyesen is betolakodnak a jámbor jóhiszemű munkás lakásába, s ott őket színes ámításaikkal, üres Ígéretekkel, csalatinta olcsó díjjegyzékeikéül s mindenféle mesterkelt fogásaikkal elámitják, s őket pénzeiknek kamatoztatás vagy megőrzés illetve elküldés hajójegy szerzés, vagy szükségleti tárgyak beszerzésének ürügye alatt reájuk bízására csábítják Ilisze nmég attól sem tartózkodnak, hogy magukat hatóságilag ajánlottaknak, a kormány által megbízottaknak tüntessék fel. Holott Magyarországnak és kormányának Amerikában egyetlen bankár sem megbízottja, felhatalmazottja* vagy hivatalos közege. Puszta ámítás az egész. S ők maguk is többnyire csak lelketlen embercsiszárolk és futóbankárók. Lássuk csak a végeredményt.

A futóbankár urak, miután a munkás népnek verejtékkel keresett és keservesen összetakaritott pénzét hangzatos jielsza vak alatt ikezökre kerítettek, megőrzés vagy az óhazába küldés helyett, egyszerűen elsikasztják és azzal megugranak. Nincs nét, melyen ne olvasnék hogy most ez, majd ama bankár az elámított honfitársak bizalmával rutul visszaélve, s nemzetünk becsületén helyrehozhatatlan foltot ejtve* a reábizott idegen pénzeket elsikkasztotta és a magyarságnak ezrekre meg ezrekre menő károkat okozott.

Az merőben közönyös, hogy az illető Majorosnak, Torncsá nyinak, Borysznak, Revianeknek, Gőczének, vagy mi másnak hívják. Hiszen itt nem is anyira az egyénben, mint a rendszerben van a hiba. S az is tény* hgy valamelyikök minél nagyobb szélhámos, annál jobban döngeti a reklám nagy dobját. Hát az egyszerű, kiszemelni, hogy a reklám hajhászoknak me lyike szélhámos és csaló, s melyike szilárd alapú s teljesen meg bizható? Hiszen Amerikában napról napra fordulnak elő még nagy bankárok és hírneves bankok bukásai is kiknek kezén milliók vesznek el, s még olyan angol bankárok is gyakran megbuknak, a kik közül csak egynek is több vagyona volt, mint amennyivel az összes foreign bankárainknak együttvéve sem