Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
12 Amerikai Magyar Reformátusok 18 Regény. ■-----o-----Az elátkozott család.------o-----Irta: Jókai Mór. (Folytatás) Mészáros János ellenvetés nélkül szót fogadott, s leterité a sok galléru pukovai posztóköpenyt az érdemes céhmester ur elé. Akkor nemes Bajcsy András uram kivonta csizmaszára mellől rézpitykés bicskáját s kinyitá azt és a köpeny közepére álla, mint egy áldozatra készülő táltos a régi napimádó magyarok közöl; kezében a fölemelt késsel. Mindenki áhitattal leste szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes Bajcsy András uram bárha némelykor igen furcsa előkészületeket tesz is, de mindig okosat és nyomatékosat mond. — Szerelmetes hitsorsaim! — kezdé a jeles férfiú, olyszerü helyzetet véve a kivont késsel, mintha egyenc en szivébe akarná azt döfni. — Mire való a mi vál- lainkon ez az ezüst lánc? mire valók a mi kebleinken emez ezüst gombok? Lánc és teher az; és semmi egyéb, mely minket lefelé von a föld felé! íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk le a mi tenheinket, és építsük fel azoknak árán az urnák hajlékát, a mely bennünket fölemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl fekete gombokkal, hogy a kik meglátlak bennünket, elmondhassák rólunk: ime ezek ama hires város lakosai, a kik nem viselnek ruháikon többé ezüstöt: de viselik sziveikben az urat, és emlékének templomot az ő cifraságaiknak árán: és bizony mondom, az mi rajtunk nagyobb ékesség leend minden aranynál, ezüstnél. És e szavakat mondván, nemes Bajcsy András uram nekifota a bicskát, leka- nvaritá válláról a súlyos ezüst láncot, le- szabdalá a nagy filigrán gombokat s oda veté azokat a köpönyegre, melyről hátralépett s prófétai ihlettel mutatott oda a többi jelenlevői nek. Egy pillanat alatt minden férfi kezében villogott a kés; tépte, fejtette mindenki magáról az ékszereket, ezüst láncok, ezüst gombok hullotak a kiterített köpenyre minden oldalról, senki sem ké- sedelmezett; senki sem tétovázott; a késeket egymás kezeiből ragadták ki, a kinek nem volt; pirult arcú nők és szüzek rimánkodtak az előttük álló férfiaknak, hogy arany függőiket, gyűrűiket enged-, jék az áldozat közé tenni; e hir villám- | gyorsán futott v.égig a y^rqson s a ki Jjüeghallá azt, .-íctelt a térre, mindig töbÖ j nép gyűlt össze a téren, apró gyermekek elhozták takarék márjásaikat, egy-egy .kpldusnő fillérje is kézről-kézre adatott, mig az áldózathatalomhoz ért, hogy csendülésével ö is beleszóljon abba a zenébe, ► a mi úgy tetszik odafenn. Egy óra múlva halommal állt az ezüst a kiterített köpenyegen. Akkor nemes Bajcsy András uram megfogá a drék német ácsmester Hampel uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz : — íme, szerelmetes atyámfia, itt vagyon az érték, tegye kegyelmed rá a kezét és vállalja fel, hogy építsen számunkra ezért egyházat, diszeset és tágasat, a hogy tudtára adatott. Hampel mester ijedten rántá ki kezét Bajcsy uraméból s nagy buzgalommal kezde tiltakozni. — Eressze engem Bajcsy ur. Ne tréfálja igy. Én bizony nem teszek sem kezemet, sem lábamat a kegyelmed ezüstre; — no csak neharagudj a magát nekem : meglehet, hogy rosszul megmondtam, más akartam megondani. Engem nem kell a kegyelmeteké ezüst, nem arany, és mégis csinálom fogom, a mi kell. Ezt mondja becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel Kristóf nem becsületes ember van? Én beszélem magyarul rosszat, de érzem jót. A református hitfelek annál kevésbbé kezdték érteni a derék ácsmestert, mentül jobban iparkodott az magát összekeresett szavakkal megérteni, a min végtére Hampel Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántá tubákszin kabátja zsebéből egy hosszú szarvasbőr-erszényt, azt ezüst-halmaz fölé, s kirázta belőle, a mi benne volt; lázsiás tallérok és jó vert körmőci aranyok. — Nekem nem kell a kegyelmetek ezüst ; teszem hozzá én is, legyen több. — Adják kegyelmetek a fa, csinálom a munka ingyen. A templom Istené van, teszem e munkát Istennek, majd megfizeti nekem Isten. Tartja meg kegyelmetek a ezüst, jó lesz fizetni vele a pap, meg kántor: én nem prédikál, se nem énekel a kegyelmeteknél; lesz a sok ezüst fundatio. A ki becsületes ember, azt mond: és Hampel Kristóf mindg becsületes ember, beszélni rossz, de szive van jó. A derék ácsmester nem volt valami kitűnő szónok, de szavai oly lelkesülést gerjesztenék hitifelei között, hogy azok egymásután törtek maguknak utat a középre, s önként felajánltak minden munkát ingyen, a mi a protestáns hitfelektől ki nem telhetett. A kovácsok, lakatosok, bádogosok egytől-egyig mind katolikusok voltak: náluk nélkül nem épülhetett temptorh. Senki sem akart fizetésről hal43. sz. 1911 október 28. lani, az emberséges ácsmester sorfól-sor- ra járt mindekihez s bámulandó igyekezettel iparkodott azt a kevés magyar szót, a mi ráragadt, ékes beszéddé alakítani, hogy rádisputálja minden emberre, a mit a nélkül is tudott, érzett es mondott mindenki, hogy ez a munka tetszik odafenn az égben... Kétszázados villongás igy csendesült el egy napon, és lön béke egyetértés a. város lakosai között és régi ellenségek nyújtják egymásnak kezeiket és az erősebbek mondák a gyöngébbeknek; “ler gyünk egymás testvérei!" Nem! ez a város nem fog elsülyedni. A föld csak nóhaméha rendült meg az összegyűlt csoportok alatt, az ur lábnyomától megdobbanva. Mintha azt mondaná vele: hogy ő is jelen volt... és hallotta a fogadásokat... Az alku hamar készen volt; a hol minden ember ingyen adott mindent, nem volt nehéz az egyesség. Hátra volt azonban még a kegyes vállalat nehezebb része: a helytartósági engedély. Ez időben az sem kerülhetett sokba: a városbiró és tanács előre meg volt már nyerve ez iránt; a derék német ácsmester többséget szerzett a türelmi kérdésnek a “hatvanszemélyek” gyűlésében; a tanács nem mert ellentmondani; az egyházi hatóság részéről sem történt ellenvetés. A jámbor takácsok és szürszabók azokban a zöld dolmnáyokban előre eljárták mind ezen urakat s biztosit- taták magukat a kegyes elnézésről, nehogy hasztalan reménységgel biztassák fel polgártársaikat. (Folytatása következik.) A LEGGYORSABB ÚTVONAL London, Budapest és Becsbe Liverpooli felé. Leggyorsabb és legnagyobb négycsavarű turbinás gőzhajók. Lusitania — Mauretania. Carinania 3as, Caronia Campania 2ös csavnni. MAGYAR AMERIKAI VONAL Egyedüli Közvetlen hajójárat NEW YORK, FIUME ét TRIEST Között. Hajóindulásaink New-Yorkból: PANNÓNIA, okt. 26, délben. CARPATHIA, nov. 9, délben. N»’w-Yorkból Fiúméig $3G 00 Fiúméból New-Ycrkipr $35.00 és $4.00 fejadó. Farduljoti ügynökeinkhez vág y főirodáink hoz. NEW YORK BOSTON CHICAGO MINNEAPOLIS
