Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 43. szám

IO Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 43. sz. 1911 október 28. ..Születés. Román János pittsiburghi Pa. honfitársunk felesége egészséges fiúgyer­meknek adott életet. A családot minden­felől elhalmozták jó’kivánságokkal.-----------O'----------­VICHWIRE, N. Y. á Keresztelő. Gelley Sándor yichwirei N. Y. szalonos és neje szül. Gáncsai Mária újszülött fiát a minap keresztelte meg Melegül' Gyula buíffaloi ref. lelkész. A kis fiú SÁNDOR nevet nyert a kereszt ség- ben. Keresztanyja Fecso Imréné volt Clevelandból, O., keresztapja pedig Syposs Géza West Tonawadáról. Keresz­telés után családi lakoma volt.------o-----­WINDBER, PA. Szüreti mulatság. A windberi Pa. ref. egyház tanácsa sikerült szüreti mulatsá­got rendezett a napokban saját pénztára javára. A mulatság, amelyen sokan vol­tak, szép summát hozott az egyházi va­gyonnak, s a siker elérésében rászolgál­tak az elismerésre Bacsó László, Barna József és Vineg István főrendezők. A szebbnél szebb szőlő-ipász tornők ezek voltak: Barna Mariska, Fazekas Boriska, Török Irénke, Csizma Szerén, Gabnai Mariska, Nagy Giza, Bacsó Mariska, Ja­kab Erzsiké, Macsó Rózika és Hubner Erzsiké. Szollő-pá sztorok voltak a követ­kezők: Mikla György, Barna Károly, La­kó János, Kaszás István, Papp Lajos, Vass Balázs, Bállá János, Szarka Boldi­zsár, Martha Balázs, Sándor Miklós és Henyecz István. —.—0!—— WILLOCK, PA. Családi öröm. A pennsylvaniai Wil- lockon nagy öröm költözött be Baráti József honfitársunk házába. Felesége, született Kővári Zsuzsánna egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit VIL­MOS és KÁROLY névre kereszteltek. A keresztszülők Bazin Dániel és a fele­sége szül. Nohaj Anna voltak.------o-----­KASSA. A kassai ref. templom ünnepe. A na­pokban múlt száz éve, hogy fölavatták a kassai ref. templomot, és ezt a neveze­tes évfordulót szépen megünnepelte a kassai ref. egyház. A mostan való ref. templom a harmadik temploma a kassai reformátusoknak. Az elsőt, a jelenlegi apáca-templomot a XVII. század végén építették a reformátusok, de iŐ73ban erő­szakkal elvetek tőlük és katonai raktárrá alakították át. Kilenc évvel később Thököly Imre visszaadta, de Csáky Fe­renc gróf országbíró 1696-ban ismét el­vette és az Orsolya-rendi apácáknak adta. 1706-ban ismét visszakapták, de csak 1711-ig maradt tulajdonában a reformá­tusoknak s azután végleg az apácáké lett. A későbbi istentiszteletet hol kazamatá­ban, hol csűrben tartották a reformátu­sok, még pedig az evangélikusokkal együtt, mert az ő templomukat is össze­lövöldözték. 1804-ben a jelenlegi Töm­lőé- és Fazékas-uteáik keresztezésénél le­vő nagy katonai raktár eladásra került s ezt vették meg a reformátusok 6150 fo­rintért. A raktárt a hozzá tartozó két szo­bával együtt templommá alakították át és 1811 szeptember 22-én avatta föl Mi­hályi Kovács István lelkész. Ennek az [ A KIS ILONKA, MINT ÁPOLÓNŐ, f Lajos épp most kezdett felépülni nagy l betegségéből. Mig az ágyban feküdt, még sokkal türelmesebb volt, mint most a mikor az állapota javulni kezdett. A legkisebb dolog könnyen felizgatta, úgy hogy az egykor jó fiú most mindig hara­gosnak és roszkedvünek látszott. Testvérje nem tudta megérteni sehogy sem ezt a változást. S panaszkodott is anyjának, hogy mi az oka annak, hogy Lajos olyan rosszkedvű, pedig örülni kel­lene neki, hagy nem kell az ágyban fe­küdnie és naponként az orvosságot be­venni. . Ilonka anyja mosolyogva mondotta: “Még nem elég erős a kedves és az idegei is gyengék és ez az oka, hogy minden kis dolog felizgatja. Ezért olyan rosszkedvű | és fáradt akaratán kívül is. De neked, j mint jó testvérnek, türelmesnek kell len- ! ni vele szemben,” Ilonka sokszor visszaemlékezett az édesanyjának tanácsára és a mikor La­jos rosszkedvű volt, mindig igyekezett őt vidámságával felviditani. emlékét ülte most a kassai reformátusság. Az ünnep reggel istentisztelettel kezdő­dött, a melyen megjelentek: Sziklay Ede főispán, Harsányi Gusztáv táblabiró és még sokan. Novák Lajos sárospataki teológiai tanar mondott imádságot. Ré­vész Kálmán esperes ünnepi beszéde a béikeségről szólott. Ismertette ezután a templom tör; éneiét. Utána Cziráky End­ue felsődöbszai lelkész, mondott imádsá— jgöt. Imádság után s annak emlékére, ! hogy száz évvel ezelőtt egy luteránus I gyermeket kereszteltek meg az uj refor­mátus templomban, Móhr Béla evangéli- i küs lelkész megkeresztelte Czitó Gyulá­nak s feleségének, Laky Annának leá­nyát. Délben a Schalkház-szállóban lako- ma volt. Egy napon azonban a béketürése el­hagyta a kis Ilonkát, akkor, amikor La­jos a kertben az ő rózsáját szakgatta. Haragosan szaladt hozzá, hogy össze­szidja testvérjét. De aztán csakhamar meggondolta magát, eszébe jutott édes­anyjának a tanácsa és a helyett, hogy megbántotta volna, mosolyogva hívta el a rózsáktól játszani. “így — gondolta magában — elvonom a fgyelmét, anélkül hogy megbántanám.” A következő percben már, amnt a ké­pünkön látható, a 'két kis testvér ott ját­szadozott a cérnával a fűben. Mosolyog­tak és mindketten boldogok voltak. Az édesanyjuk észrevette az ablakból a történteket és lefekvés előtt megcsókol­va Ilonkát, igy szólott hozzá: “Látod kedves, milyen jó ápolónő vagy te a test­vérkéd mellett. Ugy-e nem volt Lajos rosszkedvű, a midőn szépen magadhoz hívtad játszani?” Gyöngéden mosolygott a meglepett Ilonka. Aztán mindig követte édesany­jának tanácsát, GYERMEKEKNEK. Ilonka és Lajos, amint a cérnával játsza nak.

Next

/
Thumbnails
Contents