Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
IO Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 43. sz. 1911 október 28. ..Születés. Román János pittsiburghi Pa. honfitársunk felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. A családot mindenfelől elhalmozták jó’kivánságokkal.-----------O'----------VICHWIRE, N. Y. á Keresztelő. Gelley Sándor yichwirei N. Y. szalonos és neje szül. Gáncsai Mária újszülött fiát a minap keresztelte meg Melegül' Gyula buíffaloi ref. lelkész. A kis fiú SÁNDOR nevet nyert a kereszt ség- ben. Keresztanyja Fecso Imréné volt Clevelandból, O., keresztapja pedig Syposs Géza West Tonawadáról. Keresztelés után családi lakoma volt.------o-----WINDBER, PA. Szüreti mulatság. A windberi Pa. ref. egyház tanácsa sikerült szüreti mulatságot rendezett a napokban saját pénztára javára. A mulatság, amelyen sokan voltak, szép summát hozott az egyházi vagyonnak, s a siker elérésében rászolgáltak az elismerésre Bacsó László, Barna József és Vineg István főrendezők. A szebbnél szebb szőlő-ipász tornők ezek voltak: Barna Mariska, Fazekas Boriska, Török Irénke, Csizma Szerén, Gabnai Mariska, Nagy Giza, Bacsó Mariska, Jakab Erzsiké, Macsó Rózika és Hubner Erzsiké. Szollő-pá sztorok voltak a következők: Mikla György, Barna Károly, Lakó János, Kaszás István, Papp Lajos, Vass Balázs, Bállá János, Szarka Boldizsár, Martha Balázs, Sándor Miklós és Henyecz István. —.—0!—— WILLOCK, PA. Családi öröm. A pennsylvaniai Wil- lockon nagy öröm költözött be Baráti József honfitársunk házába. Felesége, született Kővári Zsuzsánna egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit VILMOS és KÁROLY névre kereszteltek. A keresztszülők Bazin Dániel és a felesége szül. Nohaj Anna voltak.------o-----KASSA. A kassai ref. templom ünnepe. A napokban múlt száz éve, hogy fölavatták a kassai ref. templomot, és ezt a nevezetes évfordulót szépen megünnepelte a kassai ref. egyház. A mostan való ref. templom a harmadik temploma a kassai reformátusoknak. Az elsőt, a jelenlegi apáca-templomot a XVII. század végén építették a reformátusok, de iŐ73ban erőszakkal elvetek tőlük és katonai raktárrá alakították át. Kilenc évvel később Thököly Imre visszaadta, de Csáky Ferenc gróf országbíró 1696-ban ismét elvette és az Orsolya-rendi apácáknak adta. 1706-ban ismét visszakapták, de csak 1711-ig maradt tulajdonában a reformátusoknak s azután végleg az apácáké lett. A későbbi istentiszteletet hol kazamatában, hol csűrben tartották a reformátusok, még pedig az evangélikusokkal együtt, mert az ő templomukat is összelövöldözték. 1804-ben a jelenlegi Tömlőé- és Fazékas-uteáik keresztezésénél levő nagy katonai raktár eladásra került s ezt vették meg a reformátusok 6150 forintért. A raktárt a hozzá tartozó két szobával együtt templommá alakították át és 1811 szeptember 22-én avatta föl Mihályi Kovács István lelkész. Ennek az [ A KIS ILONKA, MINT ÁPOLÓNŐ, f Lajos épp most kezdett felépülni nagy l betegségéből. Mig az ágyban feküdt, még sokkal türelmesebb volt, mint most a mikor az állapota javulni kezdett. A legkisebb dolog könnyen felizgatta, úgy hogy az egykor jó fiú most mindig haragosnak és roszkedvünek látszott. Testvérje nem tudta megérteni sehogy sem ezt a változást. S panaszkodott is anyjának, hogy mi az oka annak, hogy Lajos olyan rosszkedvű, pedig örülni kellene neki, hagy nem kell az ágyban feküdnie és naponként az orvosságot bevenni. . Ilonka anyja mosolyogva mondotta: “Még nem elég erős a kedves és az idegei is gyengék és ez az oka, hogy minden kis dolog felizgatja. Ezért olyan rosszkedvű | és fáradt akaratán kívül is. De neked, j mint jó testvérnek, türelmesnek kell len- ! ni vele szemben,” Ilonka sokszor visszaemlékezett az édesanyjának tanácsára és a mikor Lajos rosszkedvű volt, mindig igyekezett őt vidámságával felviditani. emlékét ülte most a kassai reformátusság. Az ünnep reggel istentisztelettel kezdődött, a melyen megjelentek: Sziklay Ede főispán, Harsányi Gusztáv táblabiró és még sokan. Novák Lajos sárospataki teológiai tanar mondott imádságot. Révész Kálmán esperes ünnepi beszéde a béikeségről szólott. Ismertette ezután a templom tör; éneiét. Utána Cziráky Endue felsődöbszai lelkész, mondott imádsá— jgöt. Imádság után s annak emlékére, ! hogy száz évvel ezelőtt egy luteránus I gyermeket kereszteltek meg az uj református templomban, Móhr Béla evangéli- i küs lelkész megkeresztelte Czitó Gyulának s feleségének, Laky Annának leányát. Délben a Schalkház-szállóban lako- ma volt. Egy napon azonban a béketürése elhagyta a kis Ilonkát, akkor, amikor Lajos a kertben az ő rózsáját szakgatta. Haragosan szaladt hozzá, hogy összeszidja testvérjét. De aztán csakhamar meggondolta magát, eszébe jutott édesanyjának a tanácsa és a helyett, hogy megbántotta volna, mosolyogva hívta el a rózsáktól játszani. “így — gondolta magában — elvonom a fgyelmét, anélkül hogy megbántanám.” A következő percben már, amnt a képünkön látható, a 'két kis testvér ott játszadozott a cérnával a fűben. Mosolyogtak és mindketten boldogok voltak. Az édesanyjuk észrevette az ablakból a történteket és lefekvés előtt megcsókolva Ilonkát, igy szólott hozzá: “Látod kedves, milyen jó ápolónő vagy te a testvérkéd mellett. Ugy-e nem volt Lajos rosszkedvű, a midőn szépen magadhoz hívtad játszani?” Gyöngéden mosolygott a meglepett Ilonka. Aztán mindig követte édesanyjának tanácsát, GYERMEKEKNEK. Ilonka és Lajos, amint a cérnával játsza nak.
