Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
43- sz. október 28. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja MISSZIÓI EREDMÉNYEK ÉS KÖTELESSÉGEK. (Folytatás.) így például az egyetemes protestáns missziói egylet Fabert, a rajnai missziói társaság volt missziónárusát küldte Kínába. Az igazi mentő és alapitó munkát a ipogányok közt a XIX. században is az a 'hit végezte s a nagy veszedelmekkel a harcot az a hit harcolta meg, mely az I századiban meggyőzte a világot. A po- gányok sziveihez az utat az az erős evangélium törte, amelyet az apostolok prédikáltak. A külmisszió csodái már so- i kákát meggyőztek és még többeket meg fognak győzni arról, boy amit az Isten adott theológiánkba és hitünkbe, annak minden időkre változhatlannak kell lennie s ha a protestantizmus e változhatat- lan elemekhez ragaszkodik, akkor nem szabadságát áldozza fel, hanem hivatása magaslatára emelkedik. Ilyen állandó eleme a keresztyénségnek 1. az, hogy az Atya gondviselő eszközeihez a kijelentés is odatartozik, 2. Jézus Krisztus istensége, személyiségének egyedülisége és váltságmunkája, 3. a Szent Lélek személyisége és uj életet termelő munkája. Ez állandó elemek hozták a XVIII. században zsákutcába jutott protestantizmusnak a megújhodást és megerősödést ,s juttatták a nagy pogány vallásokat bomlásra és roskadásra. Ma úgy áll a dolog, hogy nemcsak azért kell misz- sziót folytatni, mert Jézus Krisztus parancsolta, hanem azért is, mert a pogány vallások pusztulóban vannak s ha a tiszta, evangéliumi kereszténység nem segít, akkor milliók jutnak az istentagadás és erkölcsi nihilizmus hínárjába. (Nyilván missziói kötelességeink is vannak tehát. Első kötelességünk, hogy egyházainknak evangéliumi megújhodását elősegítsük. Nem szabad engednünk, hogy a pogány népek krisztiánizálásával egyidejűleg a régibb keresztény népek elpogányosodjanak. De éppen azért, hogy az elidegenedett tömegeket az evangéliumi keresztyén világnézethez visszavezethessük, fel kell karolnunk a missziót s ha lehet, meg is kell kezdenünk a missziói tevékenységet. 'Bizonyára nem zajos gyűlésekkel és hatalmas határozatokkal fogjuk megkezdeni. Az Isten Lelke majd akkor kezdi meg azt, ha lesz néhány őszinte buzgó lélek, aki ki is tart a missziói mezőn s 'ha .lesz missziói .sereg, mely ama munkásokat, mint a magyar keresztyének küldötteit, támogatni kész,. ... Addig js azonban, amíg a magyar j missziói munka megindulhat, mert azt, , hogy egy-egy magyarországi fnisszió- I nárius működik némi magyar támogatás-'' I sal a pogánymissziói mezőn (mint Kunz Irén) vagy a zsidómisszió terén (mint Frank lelkész, a hamburgi zsidómissziói intézet vezetője) külföldi missziótársaság igazgatása mellett, magyar missziói munkának nem nevezhetjük: gondoskodnunk kell a missziói lélekemelő tények ismertetéséről s a félreértéseknek, amelyek az erőteljes missziónáló munka körül gombamódra támadnak, eloszlatásáról. E missziót ismertethetjük: a szószéken, az iskolában, vallásos összejöveteleken, lapokban, füzetekben és könyvekben. A szószéki igehirdetést a misszió élénkíti és érdekesebbé teszi. Hogy az érdeklődés állandó legyen, nem szabad hatás- vadászatra törekednünk. Ha innen-on- nan nagyon érdekes részleteket kikapkodunk, a hatás rendkívüli lesz, de hamarosan nyoma vész. Arra kell törekednünk, hogy missziói előadásunk eszköz legyen az isteni nagy megváltó szeretet ismertetésére s a testvéri érzület kiszélesítésére és mélyebbé tételére. Az iskolában úgy a vallástani, mint a földrajzi és történettanitási órákon van alkalmunk missziói ismeretek közlésére. Ábrahám kijövetelét a pogányok közül, a két első parancsolat tárgyalását, a napkeleti bölcsek történetét, Pál apostol küzdelmeit és még sok egyebet nagyon jól összeköthetjük missziói példákkal. Afrika és Ázsia meg Ausztrália földrajza is, azt hisszük, érdekesebb lenne, ha a gyermekek az ott élő népek rettenetes állapotáról s a kereszténység általi meg- világositásáról hallhatnánk. A történet- tanitásbán mind jobban érvényiesültlek a művelődéstörténeti tényezők. Ezek között pedig a misszió a legelső helyek egyikét foglalja el. A lapokban egyes területek missziói történetét kellene adni nagy részletességgel, valamint apróbb, érdekes történeteket. A füzetekben leghelyesebb missziói életrajzok közlése. Összefoglaló értesítések közlésére könyvet kell Írni, mert ha a misszióra vonatkozó adatokat vékonyka füzetbe szorítjuk össze, nem lesz lehetőség arra, hogy életet és elevenséget öntsünk az egészbe. Epéikül pedig nem várhatjuk, hogy előadásunk visszhangot keltsen. 'Kötelességünk végül a félreértések eloszlatása vagy az alaptalan vádak megcáfolása is. Milyen sokszor tüntetik fel a missziót, mint a nagyhatalmak terjeszkedésének egyik eszközét! Pedig helytelenül. Az eféle vád vastag tudatlansá5 gon alapul. Aki csak e müvet elolvass^, is,- bizonyára meggyőződik arról, hogy e vád meg nem’ állhat. Láttuk, hogy a XiVIII. században német missziónáru- sok kezdik a munkát Indiában. A XIX. században még élénkebben résztvesz a német keresztyénség India evangélizá- lásában és mégis Németország Indiából egy talpalatnyi földet sem mon Ihat a magáénak. Viszont láttuk, hogy a franciák a délafrikai becsuána és baroese nép közt folytatnak teljesen önzetlenül missziói munkát. Az igaz, hogy az angolok is küldenek missziónárusokat valami no év óta Indiába, de már jóval előbb meghódították Indiát, mint az első misz- sziónárus lábát oda betete s amikor az angol misszió megkezdődött, az angol kelet-indiai társaság gátolta, bántotta az angol missziónárusokat • is, ezek pedig igyekeztek a társaság önzése által előidézett sebeket orvosolni. Az az állitás meg, hogy a külmisszió erőpazarlás s a hazainak az elhanyagolását jelenti, rettenetes nagy félreértésen alapul. Olyan külmissziót, amely a hazainak az elhanyagolását jelenti, sem Jézus nem követel, sem a határozott evangéliumi keresztyénség nem pártól, ámbár abban a meggyőződésben van, hogy a külmisszió egyik legalkalmasabb eszköz a hazai egyház életének megújítására, áldásos hatásainak erősebbé tételére s bizonyos, hogyha külmissziói munkát folytatnának s az evangéliumot jobban érvényesitenének, kevesebbet költenének külföldi és belföldi haszonta- lanságokra, káros szenvedélyek kielégítésére, tehát hazánknak is jó szolgálatokat tennénk. Nehéz, de dicső időket élünk. A világ óramutatója nagyot fordul e században. Most dől el, hogy az eddig léha mozdulatlanságban élő nagy-ázsiai és afrikai népek az istentagadás örvényébe jutnak-e vagy a római egyház fénye és pompája előtt hajolnak-e meg vagy a protestáns keresztyénség erőit veszik-e magukba? Az evangéliumi keresztyén misszió ama nagy népeket a szabadság, művelődés és szeretet általánossá tételének tényezőivé igyekszik tenni s a protestáns keresztyénséget az egész világ vezetőjévé avatni. Amely nép ily nagyszerű munka iránt nem érdeklődik, kiskorúságáról vagy szükkeblüségéről tesz bizonyságot. Érdeklődjünk azért minél élénkebben a misszió iránt s érdeklődésünk őszinteségéről igyekezzünk, mi- helyit lehet, tettekkel is bizonyságot tenni. Dr. Szabó Aladár.
