Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-21 / 42. szám

42. sz. 1911 október 21. 3 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja jai nyomorogtak. így aztán hosszú ideig j csak öt család tagjai közül nevezett ki főpapot a helytartó, mert ugylátszik, j ezek voltak a legjobb fizetők. Közülök az Anan család oly módon bírta a főpa- ságot, hogy Annás az apa utáné ki Jézus \ pőrében mint főpap szerepelt, mind az öt fia egymásután nyerte el a főpapságot a helytartó kegyéből, bizonyára óriás ösz- szegek árán. Midőn aztán a zsidóság, megutálva a folytonos nyomást, meg­kezdte harcait a rómaiak ellen, mely had­járat Zsidó-ország megsemmisitésével, a nagy templom lerombolásával és körül­belül egy millió zsidó leőletésével végző­dött, a nép, mely egyaránt gyűlölte a rómaiakat, Herodes ivadékait és a főpapi aristokratiát, tüntetőleg választó meg fő­papjául a chabtai születésű Simont, ki­nek polgári foglalkozása a kőfaragóság volt. Gratus nyugodtan folytathatta üzleteit mindaddig, migcsak Sejanus nem lett Ti­berius császár mindenható kegyencévé. Ekkor visszahivatott, hogy másszabásu helytartó lépjen a kitaposott nyomdo­kokba. Ez uj helytartó Sejanus föltétien szolgája és teremtménye volt s Pontius Pilatus néven nyert világhírt olyan té­nyéért, melyért teljességgel nem számí­tott hirnevére: Jézus kivégeztetéseért. Pontius Pilatus első nevét talán onnan nyerte, hogy tengermellékről (a Pontus Euxinus, azaz a Fekete Tenger környé­kéről) származott. Második nevét való- szinüleg onnan kapta, hogy a dárda (pilum vagy pila) vetésében jártas volt, tehát katona lehetett, de nem előkelő rangú, kit csak Sejanus tett úrrá. Vége következik.) Dr. Kacziány Géza.------o-----­A KÉSZSÉG SARUJA. Alapige: Efez. VI:i5:Fe.l- saruzván lábaitokat a bé­kesség E v a ng é 1 iurnának készségével. A keresztyéneknek, hogy igazán ellen­állhassanak, készenlétben kell államok, hogy a fondor ellenség egy őrizetlen pil­lanatban rajtok ne üssön. A keresztyén küzdelem általános fegyverkészséghez tartozik továbbá a tábori saru vagy kato­nai csizma, a mire az apostol mai alap­igénkben tesz figyelmessé bennünket. A 15-ik versben ezt mondja: felsaruzván lá­baitokat a békesség evangéliumának készségével. Igazlelküség — igazság — békeség óh, milyen drága mennyi javak! Ezeket akarja Isten kegyelmesen aján- dékoéni. Ezeket nyújtja nekünk fiának, a Jézus Krisztusnak evangéliumában. iMi megértjük, hogy az apostol itt mit akar mondani: Egészséges keresztyén és Krisztus jó harcosa csak az, a ki Is­ten igazlelküségében áll, Isten igazságá­ban él és a ki Isten békéjétől van áthatva. Az ilyen keresztyén rendelkezik a legbiz­tosabb készséggel az előtte álló küzde­lemben. Mai elmélkedésünk az isteni bé­kéről fog szólni. És pedig I. hogyan jött az létre? II. mi hozza azt nekünk? III. mire képesít az bennünket I. Békeség! óh, milyen felséges szó ez, de még felségesebb annak tartalma, de leg- feleségesebb annak birása! Csak az olyan ember tudja, mi a béke, a ki annak hatá­sát újra meg újra érzi szivében. Mert az Isten békéje, mint Pál apostol mondja, értelmünket s minden gondolatainkat fe­lülmúlja (Filip. IV: 7). Akarod-e tudni, hol a béke? A menny­ben lakozik. Ott van az örök békének helye, ott van a legbensőbb közösség az Atya és a szeretett Fiú közt. Ott van a legboldogabb összhang. A földön nincs béke. A föld a bűn által a békétlenség helye lön. A bűn által szakadtak el az emberek Istentől, a béke forrásától. És ‘'nincs békességük az istenteleneknek” (Ézs. XLÍVilII: 22), igy mondja nekünk Isten igéje és saját,tapasztalásunk. De a békeség Istene kezdettől fogva gondolt a békétlen világ békéjére, ő Ígérte meg e világnak a békeség fejedelmét, ki kibé­kít bennünket Istennel és az embereknek is békeséget hozand. (Midőn az idő teljessége bekövetkezett, akkor küldte el Isten az ő fiát, akkor je­lent meg Isten személyes békéje, miért is az angyalok az ő születésekor Betle­hemben ezt zengték: Békeség a földön! De a békeség csak ő benne szállt alá. Ez a békeség pedig boldogítókig sugározta be környezetét. A hol Jézus ment és állt, ott észrevették, hogy békét visz magá­val. Ezért érezték oly jól magukat tanít­ványai az ő környezetében és nem tud­tak tőle távozni. De maradandó békesé­get csak akkor adhatott nekünk az Ur Jézus, mikor életét áldozatul adta a ke­reszten érettünk. Élete, vére árán vál­totta meg a békét. Mielőtt e békeséget adhatta, először békességet kellett teremtenie Isten és vi­lág közt, olyan békeséget, a mely által a bűn megszűnt és az emberiség újra egye­sült Istennel. Ilyen békeséget készített ő a kereszten kiontott vérével, ő a bűnt minden átkával és ítéletével együtt ma­gára vette; felvitte testében a keresztfára és az vele együtt halt meg. A törvény válaszfalát az ő teste elmozditota, és a legtökéletesebb engedelmességgel szen­telte magát Atyjának a hozott áldozata utján és midőn az emberfia örök igazsá­got szerzett számukra, a melyet örökér- vényüleg megpecsételt a feltámadás Is­tene is. Krisztus a mi békeségünk. ő a békétlenek békéje. Jézus egyengeti az utat minden elveszett bűnös előtt, hogy Istennel kibéküljön és az által élvezze is az Isten békéjét. II. Az evangéliumot a béke evangéliumá­nak is nevezzük, mert annak béke a tar­talma. Örvendetes üzenet is az nekünk, azt adva tudtunkra, hogy mit tett Isten az ő szeretetében az egész világ üdvére az által, a kiről János ezt mondja: láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszü­löttjének dicsőségét, a ki teljes vala ke­gyelemmel és igazsággal (Ján. 1:14). Azt jelenti ez, hogy Jézus a bűnt eltöröl­te és békét eszközölt az ő keresztje által. Az evangélium hirdeti nekünk e békesé­get (Efez. II: 17). A békekövetek elmen­nek a nagy világba s hirdetik a békét kö­zel és távol, zsidóknak és pogányoknak. “Jertek el, mert mindenek'készen van­nak”, igy hangzik immár szájukból, “bé- küljetek ki Istennel”. “Mily szépek a bé­késéghir de tőknek lábai” (Róm. X:i5). A ki ezt benső füleivel hallja, a ki bé- kétlennek és Isten nélkül valónak találja magát, de szivéből szabadulni szeretne a bűntől és együgyü hitében Jézushoz for­dul, az idvezülhet, sőt már idvezitve is van: Isten az ő békéje; a ki őbenne hisz, az igaz, az megszabadul minden vétektől, megmosatik a Bárány vérében, megaján- dékoztatik ama szerelmesben (Efez. I: 6). Megigazulván azért hit által, békesé­günk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, igy ujjong Pál és vele a megváltottak (Róm. V:I). A béke alap­jául hit által Jézust teszik, boldogan ta­pasztalják, hogy Istennel személyes bé­kéjük van, mely belső birtokukat ké­pezi : a válaszfal) mely Istenöktől elkülö­nítette őket, leomlott. A gonosz lelkiis­merettől megszabadulva, gyermeki biza­lommal tekinthetnek fel Atyjukra s mondhatják neki: Abba! HL A kinek békéje van, az kész is a béke evangéliumával foglalkozni, azt hirdetni, tovább vinni. A béke gyermekei békét hoznak, ők mindenkor készen állanak arra, hogy Isten békéjének tanúiként lép­

Next

/
Thumbnails
Contents