Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-28 / 4. szám
4. sz. 1911. Január 28. 9. oldal. Amerikai Magyar Refornxituaek Lapja” GYERMEKEKNE K. A JÓ KATONÁK. Siessünk — monda a nagynéni — mert elkésünk. Az édes anya megcsókoljia két kis fiát ás elmegy hazulról a nagynénivel. A gyermekek az ablakhoz futnak és még Látja az édes anyjuk, a mint kis orrukat az ablakhoz dugják, hogy láthassák Őt mig a kocsi elfordul. Rozi — a cseléd — ráadja a kamás lit, a keztyüket s a sapkát a gyermekek re és a sapkát mélyen a fülökre huzza hogy a hideget kevésbé érezzék. A gyermekek kimentek játszani ad- dig mig az iskolába nem kellett menni. De el ne felejtsetek az iskolába menni, el me felejtsétek megnézni a templom óráját — mondá Rozi — mert én felmegyek a szobákat kitakarítani. A napnak aranysugarai, csak úgy esillámlottak a földön heverő hópely- heken. Pista és Sanyi úgy gondolták, Tíiogy legjobb lesz egy. hóembert csinálni s hozzá is fogtak azonnal erős akarattal. Még nem jött el az iskolai idő — mondta Pista — s hozzátette, hogy milyen jó, hogy nincs senki a ki azt mondaná —„nem szabad... “ Nem szabad? — hát mit? — kérdé Sanyi. Ó hát akármit — felelte Pista. A kis Sanyi nem szólt többet, Pista pedig megsimogatta hó ember lábait, hogy meglássa vájjon mindakettő egyforma Na most már megcsináljuk a derekát, még pedig úgy, hogy egy nagy hólapdát görgetünk. A mikor az iskolai idő elérkezett Pista ismét megszólalt nyugtalanul, az én szemeim nagyon föjnák s nem mehetek az iskolába“. — Sanyi meglepődve kérdezte — hát mi az Pista? Óh tudod, hogy a múlt héten az orvos nem engedte Kovácsot az iskolába, mert fájt la feje. Óh de — mondá Sanyi — Kovács himlős volt. Igen-igen, de az én szemeim fájhat ha nem is vágyóik himlős válaszolta Pis ta. Nem beszélgettek többé erről, hanem elfelejtkezve iskoláról mindenről, Sanyi nagy lélegzetet véve ismét a hóemberen kezdett dolgozni. Már jöttek az iskolából a többi gyermekek a mikor Rozi a cseléd, lejött az udvarra a takarítást be végezve majd azonnal kisietett, mert akkor a gyermekek édes Anyja is haza érkezett. Mindnyájan meg voltak lepődve» a mikor az udvaron a gyönyörű hóembert meglátták. Ejnye-ejnye mondta a gyermekek anyja, be gyorsan dol goztatok, hogy ily rövid id alatt, elkészitetéttek ezt a nagy hó embert. iSanyi és Pista nagyon szerették édes anyjukat és kis arcuk elpirosodott és anyjukat által ölelve könyezve vallatták be, hogy nem mentek el az iskolába. Az édes anya mosolyogva szólott hozzátok» örülök, hogy az. én kis katonáim elég bátrak voltak megmondani az igazságot. Megbocsájtok hát ndktek gyermekek, de arra kérlek benneteket, hogy máskor még bátrabbak legyetek, hogy a mikor kötelesség áll előttetek, azt mindég pontosan teljesítsétek, s ne keljen későn pirulva bevallani az igazságot. A jól elkészített hóember. A MEGLEPETÉS ESTÉJE. A kis Ilonka szép nyugodtan állott mig mamája a szalag csokrot hajába kötötte. De azért lehetett az arcán lát ni, hogy sietni szeretne mert kis barát nője a kapuban várakozott ő reá. 'A mamája a legünnepiesebb szalagot kötötte hajába, mert azt akarta, hogy csinosan nézzen ki az estélyen. Irénbe kisasszony ugyan is a vasárnapi isikola buzgó tani tónője minden télen meghív ta lakására kis tanítványait, hogy velük egy kedves estét tölthessen el. Ezt a napot a gyermekek nagyon várták, mert hiszen a legnagyobb nap volt ez reájuk nézve. Örültek annak hogy meglátták azokat a iszép gyűjteményeket, melyeiket külön fiél e államokból tanítónőjük ösz- szeszedett. Nagyon szerették hallgatni mikor elmesélte azokat a különböző helyeket a honnan a gyűjtemény tárIrénke kisasszony felolvassa a papirszeletkéket gyait összeszedte. De különösen szerették azokat a job nál-jobb ennivalókat, mikkel Irénke kisasszony ez alfajommal .megvendé1; gelte őket. Oh én szeretném tudni» mondá Tóni — a mint az utcán többi társaival ösz- szejött — hogy mit is készített nekünk Irénbe kisasszony. Én az Ice Creamot legjobban szeretem pedig tudom, hogy arra nagyon hideg van. Én — mondta Ilonba — a narancsokat szeretem, mert azt haza is vihetem, s sokáig megmarad. Nem sokára megtelt a tanítónő szobá ja vidám gyermekekkel akik mosolygó arccal beszélgettek s játszottak. 4 óra tájban Ilonka kisasszony nővére eljátszotta ia Rákóczy indulót s a gyermekeik mind az ebédlőbe mentek. Irénke kisasszony már előre mosolygott a mi-
