Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 36. szám
36- sz. 19m. szeptember 9. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5 AZ ÍTÉLET HARSONÁJA. (Folytatása és vége.) A lelkipásztor megragadó gyászbeszé- j det tartott a szerencsétlen „áldozat felett, s mindenekelőtt, a halotthoz intézte fájdalmas szavait. „Útközben estél el, szegény j embertársunk. Ki tudja, hová vágyódott a szived s hogy merre vannak a szülék, , testvérek és rokonok, kiknek szive érted dobogott. Óh vajha az a kegyelmes Isten, ki mindent tud és minden fájdalmat meg tud gyógyitani, nyugalmat és békét adna ama te szeretetteid- nek szivébe, akik lepedve várják megérkezésedet. 'Mint ismeretlen vérzettéi el, ismeretlen kezek súlya alatt; itt senki siem tudja, honnan jöttél, hová törekedtél: de tudja a felettünk trónoló mindentudó Isten, ki ismeri szomorú sorsodat, melynek titkát felfedezni mi képesek nem vagyunk. —Hogy melyik egyháznak voltál a hive, mi nyelven beszéltél, közöttünk azt senki meg nem mondhatja. He látja a titkot az, kinek itélőszéke előtt már megálltál, aki minden egyház felett uralkodik, akit minden nyelven magasztalnak anélkül, hogy felfoghatnák örök nagyságát és dicsőségét. Emiel- ü'k fel kezeinket — mondotta a lelkész — az örök nagyság és dicsőség trónusa felé, abban a szent meggyőződésben, hogy ő előtte a sötétség is fénylik, mint a világosság s így tisztán látja azt a véres tettet is, melynek áldozata előttünk nyugszik sötét koporsóban.“ S midőn az egész gyászsereg az égre emelte kezeit, a lelkész úgy folytatta: „Mindenttudó Isten, ki a hazugságot és a bűnt bünte- tetlenül nem hagyod;, felemeltük hozzád kezeinket. Ezek ^ kezek előtted mondjuk, Óh Mindenttudó — tiszták e. szerencsétlen utasnak vérétől. ítéleted Uram >el marad; azért tehát bármerre rejtőztél is el te szerencsétlen gyilkos, ki embertestvéredet,az erdő sűrűjében lesújtottad, az ítélet pallosa, ha nem látod is, ott lebeg már bűnös fejed felett, és ez a ipiallos le fog rád sulytani. Óh térj meg még nem késő nehogy, tested miatt lelked is elveszszen, és ne halmozz meg- átalkcdásoddal újabb bűnöket már is nagy bűnödre. Miért ha megzendül feletted az Ítélet harsonája...“ E, pillanatban az országúiról mindenkit meghatva harsarit fel a posta-kiírt szava, ismét az az ébresztő szent éneket zengve:. „Ember, gondolsz-é arra?“ Mindenki megdöbbent s visszafojtotta még a lélekzetét is, midőn a gyászolók j seregéből a koporsóhoz,rohant és -össze- rogyott egy ifjú ember, ezzel a szörnyű kiáltással: „Én vagyook a , gyilkos!“ És midőn fölemelték a koporsó mellől, meg vallotta, hogy az ő urának reábizott pénzét elkártyázta, s pénzhez akart jutni. Megvallotta, hogy ezt a,szegény áldozatot csak leteperte és kifosztani akarta s nagy zavarában fejlődött ,oda a dolog, hogy meg is ölte. Megvallotta, hogy az a postakürt, melynek szavát már az erdőben is hallotta, mennyire megrázta egész bensejét; megvallotta, mint égtek a kezei, mikor azokat a lelkész szavára az égre emelte, és hogy ez a postakört volt az, melynek szavára meggyuladt a szive s meg kellett vallania eddig titkolt j cselekedetét. , A gyászsereg csendben és mélységes fájdalommal indult el a temetőkertből, elborongva ama gondolat fölött, hogy mire nem képes az a szerencsétlen ember, aki meg tud felejtkezni Isten törvényéről s ,a Jézus Krisztusnak ama szavairól : „úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket“. E szomorú történet megdöbbenitőlég hirdeti. nékiün|kj hogy két ember távozott el örökre az emberi társaságiból, az egyik mint gyilkos, a másik mint áldozat. Szomorú utón ment mindkettő. Isten, óvjon minket akár az egyik akár a másik úttól; de főképen a, gyilkos sorsától . . . * * * Az atyákhoz és yanyákhoz van még egy-két szavam. Arra kérlek benneteket a családok boldogságáért lángoló szivem igaz szieretetével, hogy a jó példaadásban, mieg ne restüljetek; gyermekeitek, kiknek sorsát és lelkét Isten ti reátok bízta, tőletek soha ist-entelenséget ne tanuljanak. Ne felejtsétek el azt a szomorú példát, midőn a szülők által megmételyezett gyermeket ,a kivégzés helyére vitték, azt kiáltotta a szerencsétlen (26 éves) ifjú: „Kettőt kellene most itt először kivégezni, az én apámat és anyámat akik engem a jó helyett gonoszra tanítottak. És ime én bűnhődöm, a szerencsétlen. fiú, a ki az ő rossz példájuknak lettem áldozata • . . ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztősége felkéri mindazokat, akik hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek az előfizetési összeget minden felszólítás nélkül is hozzánk beküldeni és ezáltal is a mi nehéz munkánkat, amit a hitéletünk fejlesztése érdekében teszünk, megkönnyíteni. Az előfizetési dij: félévre csupán egy dől- lár, egy egész évre pedig két dollár. AMERIKAI HÍREK. Nagy parádé (Labor Day-en, 40.000 férfi és közöttük ezer nő. Szeptember 4-én, az úgynevezett Labor Day-n a munkásoknak hatalmas csapatja vonult végig a iNetw Yotk Fifth Ave.-n az 59-ik utca Plaza Hoteljától egészen a Washington Square parkig. Körülbelül negyvenezer munkás vonult végig, miközben a tiszta kék égről a legszebb fényben ragyogott le rájuk a napnak: sugara- Szép idő volt csakugyan és ez még impozánsakba tette a munkás nép felvonulását. Mégis meg kell jegyeznünk, hogy bár negyvenezeren voltak jelen, a parádé mégsem volt hasonlítható az elmúlt esztendők parádéihoz- A bejelentés szerint ötventől százezer személynek kellett volna megjelenni és körülbelül 10.000 nőnek és nem jelent meg több csupán 44.000 és azok között 1000 nő. Még mondhatjuk, hogy a közönség jobban volt képviselve, amennyiben a Fifth Ave. mindkét oldalán ezrekre ment a nézőik: száma s alig lehetett a közlekedéseket lebonyolítaniCharacterisztikus zászlóik. A felvonu- lókkezében characterisztikus zászlók voltaik különböző felirásokkal, amelyek kifejezték a gondolkodásukat. Ott lehetett látni egy nagy kocsit is, amelyen két nő ült két gyermekkel s kezükben tartotak egy vörös zászlót eme felirattal: “Mi elitéljük a gyermek munkát.” Sok zászló olyan felírásokat tartalmazót, amely az elmúlt esztendők eseményeire vonatkozott. Végre volt egy olyan zászló is a felvonuló nép kezében, amely a nők jogát védelmezte. A fekete kéz bandája. Rét levelet küldött egymás után a “fekete kéz” bandája egy Kolorusso Rutilio nevű olasz szénkereskedőhöz, aki a 141-ik szám első Aven. lakik New Yorkban, meg akarván őt zsarolni egy ezer dollár erejéig. Miután azonban a kívánt eredményt nem érték eí a fekete kéz bandája szeptember 4-én egyszerűen felrobantotta dinamittal az olasz szénkereskedőnek a lakását- Szerencsére ember életben nem esett kár s a robbanás mindössze 200 dollár anyagi kárt akozott. Az ajtók szétroncsolódtak a robbanás következtében és Kolorusso aki feleségével és gyermekeivel az ágyban feküdt ki löködtek onnan- Az egyik lakó, amint mondják észrevette, hogy közvetlenül -a robbanás előtt valaki gyors lépteikkel távozott a házból. Valószínűleg ez lehetett a tettes, de a nyomára még ez ideig nem akadtak.
