Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-02 / 35. szám
35- sz. 191'iw szeptember 2. Amerikai Magyar Reformátusok Laipja. 5 e1" ■ ■■■ ■ 1 11 ..... AZ EVANGÉLIUM TÜKÖR. (Jakab L 22—25). t Kevés tárgy örvend oly nagy elterjedtségnek, mint a tükör. A királyi palotákban és a szegények kunyhóiban feltaláljuk, a szolgáló épp úgy cziczomáz- za benne magát, mint az úrnő, a szürke ó-korban már ismeretes volt és a legújabb kor se nélkülözheti. Mily nagy a különbség a fal-nagyságu, aranyos keretbe foglalt kristálylemezek és a tenyér nyi, homályos üvegcserepek közt: s mindkettő ugyanazon szolgálatot teljesíti, az arcot és alakot tükrözi vissza. Nincs olyan bölcsesség, mely oly általánosan ismeretes volna, mint az evangélium. Királyok és koldusok hordják szájukon, gyermekek és aggastyánok tájékozva vannak felőle. Az egyiknek teljes szellemi gazdagságát képezi, mig a másiknál néhány beemlézetf bibliai mondásban, merül 'ki :• és mégis itt is, ott is ugyanazt a célt szolgálja, hogy saját szivüket felmutassa nekik. Elvonni leiköktől az evangéliumot annyit tesz, mint az önismeret tükrétől megfosztani őket. De [mily különféleképpen használj ájk! az emberek e testi és szellemi önvizsgá- lás eszközeit! Felületesség és szelesség nyilvánul itt úgy, mint ott. Sokan egész éltökben nem jutnak tovább az önismeretben ama futólagos tekintetnél, melyet naponta egyszer vagy kétszer a tükörbe vetnek, hogy megtudják, vájjon külsejök rendben van-e?. Száz meg száz bibliai fejezetet olvastunk, száz meg száz pré- dikáció-t hallottunk, számtalanszor tárgyaltunk vallási kérdéseket, naponként kénytelenek vagyunk sajátságainkról, gyengeségeinkről, szenvedélyeinkről megemlékezni, — de e vizsgálódások alapján tudjuk-e pontosan, hogy erkölcsi tekintetben hányadán vagyunk, mink hiányzik, melyik útra kell térnünk meg- jobbulás végett? Sok tükör csak disz és fényüzési eszköz : ott függenek zárt termekben, de senki se nézi magát azokban. Éppen igy sok emberre nézve a biblia nem is- ■meretök forrása, nem az egyházi hagyományok tárháza,, hanem csak diszdarab, örökölt pompás kötésű könyv, hasznot nem hozó régiség. Más tükrök a hiúság, a piperehajhá- szat eszközei. Órák hosszáig áll egy szép nő a tükör előtt; váltakozó arcjátékkal, mindig uj fordulatokkal, kimeríthetetlen kacérsággal szemléli homldkát és arcát, száját és állát, teste növését és tartását, s boldog, ha a hízelgő üveg azt mondja neki, a mibe a mesebeli királyné nem tudott belefáradni: te vagy a legszebb az egész világon! A jámborságnak is vannak hiú órái. Sokan arra használják az evangéliumot, hogy előtte öltözködjenek, s mily szívesen hallgatják édes beszédét: te vagy a leghivőbb, legjóté- konyalib, legmegbízhatóbb, legszeretetreméltóbb. Mint a hogy a színészek tükör előtt tanulják be a taglejtéseket, ép- penugy gyakorolják be azok, a kiknek az élet csak színpad, az arckifejezést és beszédet az evangélium tanácsaival szemben. nem azért, hogy .megtudják, hogy kik ők, hanem hogy bizonyosak legyenek a felől, hogy tetszeni, győzni, uralkodni fognak. A tükör igazi célja az, hogy útbaigazítást és felvilágosítást adjon testi megjelenésünk felől. Mindig kéznél van, szívesen szolgálatrakész, fáradhatatlanul, hallgatagon. Ugyanezt a szolgálatot teljesíti az evangélium, benső életünket tekintve. A jámborokat az erény képmásául tünteti fel, a bölcsek tanításaiban az önmegtagadásnak zsinórmértékét mu- tataja, az egyház rendelkezéseiben az üdv. segítő eszközeit adja elő. Az önismeretnek alaposságát és mélységét követeli, s az Isten országának eszményeivel és tanácsadásaival való foglalkozásból annak van nyeresége, ki szüntelenül kérdi: Ki vagyok én? mi a czélja életemnek? micsoda akadályokat kell leküzde- nem, hogy a tökéletes állapotra eljussak? mily messze vagyok még ettől? hogyan semmisíthetem meg ezt a foltot és vezekelhetek bűneimért? Néha a tükör meglepő közléseket, borzasztó felvilágosításokat, keserű felfedezéseket nyújt. Micsoda komoly és szomorú óra az. ha valaki hosszú betegség után a tükörbe néz! Óh, azok a beesett szemek, azok a halvány arcok, az az őszü lő haj, az a barázdált homlok, — mind, mind az emberi erő és egészség gyarló voltát ábrázolják megrázóan! Alig hihetjük, hogy a saját arcunk, a mit az áruló tükör visszaad. Bensőnknek ilyen rut és keserű árulója az evangélium tükre. Hát mi vagyunk-e az, a mi torzképként előttünk áll? A mi szeretetlenségünk, álnokságunk, könnyelműségünk, gonoszságunk-e az? Bizony, mi magunk vagyunk, felfedezve előttünk szégyenünk, felmutatva nemtelen ségünk, kíméletlenül kimondva vétkünk. A tükörrel visszaélnek némelyek; elsimítást, hamisítást, szépségtapaszt véve segítségül azok, a kiknek az áruló üvegbe vetett egy pillantásuk rútságukat és a szívesen nem látott öregség nyomait tünteti fel. S az evangéliumot helytele- lenül fogják fel a képmutatók, a látszólagos jámborok, a kik azon fáradoznak, hogy a világ szeméiben vallásosabbaknak alázatosabbaknak, nemesebbeknek látta- sanak, mint a milyenek tényleg. Nem azért van az evangélium, hogy azt halljuk, hanem 'hogy a szerint tegyünk. Nem hogy időről-időre futólagos pillantást vessünk tiszta szépségére, és hogy dísznek tartsuk azt házunkban, hanem hogy annak mélységébe és végére, mehetetlenségébe elmerüljünk. Nem hogy hiúságunk eszköze, hanem őszinte barátunk, megvesztegethetetlen tanácsadónk, nyilvános és titkos cselekedete- inknek igazi tanúbizonysága legyen. Ki tudná elég gyakran és hosszan e tükörbe nézni? W. Sonntag után: Székely Sánlor, uniontowni ref. lelkész. amerikaíIurek. Egy magyar ember szomorú sorsa. — Augusztus 27-én érkezett Steubenville, O., városából New Yorkiba Kovács István római katholikus vadásu honfitársunk, azzal a szándékkal, hogy rokonaihoz és ismerőseihez utazzon Magyarországba. Már a hajójegy is a kezében volt, amely a Prince Friedrich Wilhelm nevű hajóra szólott- A szerencsétlen fiatal ember azonban lelki egyensúlyát elvesztette és a legborzalmasabb módon véget vetett az életének s még mielőtt hajóra szállhatott volna, borotvával elvágta a nyakát. Kovács Istvánnak a nővére New Yorkban tartózkodik és siratja testvérét. Nagy tanulság lehet ez az eset is honfitársainkra. Az az ember, aki az Isten szerető gondviselését látja, még ha szegény is, nem dobja el gyáván az életét magától, hanem küzd és igyekszik betölteni Istentől rendelt hivatását. De az olyan ember, aki csak a földiekhez ragaszkodik, az könnyen elveszti a lelki egyensúlyát is, nem csupán akkor, ha szegény, hanem ha látszólag jólétben él. Igyekezzünk Istenben élni és minden alkalommal jó reménységben lenni. A. REFORMÁTUSOK LAPJA az egyetlen újság Amerikában, amely tisztán vallásos irányzatú és felöleli az összes református egyházak munkáját^ Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként küldjék be hozzánk az előfizetési árat.
