Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-02 / 35. szám

35- sz. 1911,. szeptember 2.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja,

3

BIZALOM.

A kigyó:

Kis buzaszem, a földbe hintve,

.Nincs oly szegény más senki, mint te, Ugyan gonosz urad lehet,

Hogy ily kegyetlen’ bánt veled.

A buzaszem:

Az én uram, ha jól ismernéd, Rossznak nevezni őt nem mernéd. Azért halok meg itt a földben,

Hogy áldás váljék majd belőlemA kígyó:

Óíh, ha urad téged szeretne,

Sötét utakra neun vezetne;

S ha meghalsz itt a föld gyomrába, Áldássá hogy lehetsz, te kába?

A buzaszem:

ő mondta, s engem ez megnyugtat; Örök igazság nem hazudhat;

A szent, a tiszta szeretet,

Hálára az int engemet.

A kígyó:

Óh', hogy lehetsz oly ostoba!

Elhinni nem fogom soha,

Hogy a halálból élet válnék;

Csak pusztulás mi rád ott vár még.

A buzaszem:

Uram csodás szerelme fed be,

Az fog fölkelteni uj életre,

S bár nem tudom, ez hogy megy véghez, Szivem nem hajlik a kétséghez, Megáld az Ur, ha itt az óra,

Mindent, mi kell, hogy éljek újra, Erőt, a mely valóm betöltse, -— Éltemnek úgy lesz sok gyümölcse.

A kígyó: , !

Szegény (kalász, mi hasznod benne? A sarló, halld, már mintha pengne !! Csak higyj vakon, bizzál tehát,

Hisz nem tudod, mi vár reád.

A buzaszem:

Bár rám az Ur áldásit adja,

Bár süssön rám kegyelme napja, Üditsen harmat tiszta csöpípje, Terítsen sarló bár a földre,

Mindegy, — ő tudja, mit cselekszik, Szivem csak őhozzá menekszik ő szólt, és én hiszek neki,

Mert ő szavát meg nem szegi.

A kigyó:

Csak halld tovább! Dicső urad Cséplők kemény kezébe ad,

Rád jár a rúd, csak légy rá készen, Agyonpüifölnek majd egészen.

A buzaszem:

Káromra még az sem lehet.

Csak nem teszek kérdőjelet Az Ur ígérete mögé,

Ki még szavát meg nem szegé?

A kigyó:

Uj kint is készít még számodra, Porrá őrölnek a malombaA buzaszem:

Tanácsot adjak tán az Urnák? Szavára hogy ha összezúznak,

Hitem az Ő kezét megérzi,

S tudom, müvét ö jól bevégzi. i-.- ■" ........................1--------A kigyó:

Ha szóm mindent elődbe festne,’ Tudom, kétségbe lennél esve,

Sötét vizek hullámait,

Tüzes kemence lángjait.

. I l

A buzaszem:

Az árra, lángra rászorultam,

Mig mindent jól meg nem tanultam. Az útra nézzek csüggedezve?

S ne bízzam inkább Mesterembe?

A kigyó:

Csak bizzál, majd e'ér a végzet,

Sújtó kezét úgyis megérzed,

S ha az nem fáj, hogy tűzbe tesznek, Fáj a gyalázat, hogy megesznek.

A buzaszem: ,

Jól van, ha bár ily sors is érjen, ,

Csak akkor is uram dicsérjem,

Övé az áldás, tisztelet,

Ki biztosan célhoz vezet.------o------ .

IRODA VÁLTOZTATÁS.

A Reformátusok Lapjának az irodáját és kiadóhivatalát áthelyeztük 326 East 79-ik utcába a 244 East 14-ik utcából- Ezután tehát minden levél vagy előfizetési pénz erre a címre küldendő. Bár a postai hatóság, ha valaki a régi címre küld is levelet, kézbesíti nekünk, azért célszerűbb, ha ezután egyenesen az uj címen keresik fel olvasóink a lapnak kiadóhivatalát. A telefon szám 7135 Leró.:.

fia és Bocskay Erzsébet ekkor Károlyi Péterihez fordultak, a kit Méliusz után a tiszántúliak püspöknek választottak.

— Isten előtt kedves és az embernek felette üdvös dolgot mi- velnének kegyelmetek — irá neki a két nagyasszony, — ha a mi a bibliában még hátra van, melyet magyar nyelvre nem fordítottak, azt lefordítanák. Erre mi Istentől nyert minden erőnket és segítségünket készségesen felajánljuk.

Forró óhajtásuk azonban teljesedésbe nem mehetett. Csak 15 esztendő múltán 1590-ben adta ki Károlyi Gáspár gönczi pap és esperes az első teljes magyar szentiiiást. De akkor már Patócsy Zsófia régen a sírban porladott. Tizenhat évi özvegység után 1583-ban szállt el lelke földi porhüvelyéből az örökkévalóságba. A küküllővári kriptába temették el s hamvai fölé kegyeletes ve- je, Báthory István diszes márványkövet emeltetett. De márványkő nélkül is fenmaradt dicső neve, példányszerü élete, áldott emlékezete!

4* 4»

*

Azt hiszitek ugy-e nyájas olvasóim, hogy itt vége van a Patócsy Zsófia történetének? Mert hiszen az ember élete csak a koporsóiig tart. A sir mindent elfeld: but, örömet, fényt, szerelmet. Nemesebb valónk az égbe száll, földi részünk porrá lesz, a melyből vétetek. Patócsy Zsófia tes'.e is porrá vált, csak szomorúságának néma jelképe, az ő gyász özvegyi ruhája, a melyben eltemették, maradt meg csudálatos épségben.

Több mint háromszáz esztendővel halála után, 1897-ben két régiség-kutató tudós: dr. Szádcczky Lajos és dr. Finály Gábor Küküllővárban a Patócsy Zsófia nagy kőkoporsóját felnyitván abban nagy örömükre és bámulatukra nemcsak az urasszony- nyal eltemetett ékszereket, hanem a testét boritó ruhát is feltűnő- épségben találták. A gyöngyös főkötőt, a fekete selyemderekat és szoknyát. Óvatosan, vigyázva, kegyeletes érzelmek között szedték ki a háromszázesztendős emlékeket^ a melyeket aztán az erdélyi múzeumban helyeztek el Kolozsváron. A kit arra visz az útja, bármikor mgszemlélheti a nagy üvegszekrény alatt lévő halotti öltözetét Patócsy Zsólfiának.

ő iránta az idő is kegyeletes volt. Pedig az vasfogóval mindent meg szökött emészteni. Neki nemcsak drága nevét s dicső emlékezetét őrizte meg, hanem még halotti ruháját is fenntartotta a bámuló utókor számára.

(Vége.)