Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-12 / 32. szám

10. oldal Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 32 sz. 1911. Augusztus 12. munkája, — kifelé, az aranyos, üveges hintóhoz. Éppen akkor perdül ki a karmából a hires szép lány. Suhog a selyem szok­nyája, hét ágba fimott a haja, recseg a csokros-csattos cipellője. Nyomában tipeg az anyja s egyre igazga a ruhá­ján. — Hova-hova, királyfi ur? — kérdi megütközve. — Meguntam a hosszú várakozást, nénémasszony, — szól vissza a király­fi, kis menyasszonyát a kocsiba emelve. — A hosszú várásban találtam magam­nak más menyasszonyt. Isten áldja magukat! A kocsis megpattiogtatta az ostorát és mosolyogva nézett vissza az özvegy­asszonyra meg a lányára, mig a lovak szélsebesen ragadta tova a hintót. A két fekete a fehér fogsorát mutatta a bakról- Dobosné is kacagott, Turiné is vihogott, a sziomszéd gyereíkek nevet­ve mutogattak be az ajtón. Meg is szégyelte magát mind a ket­tő úgy, hogy hátat foditottak a falu­nak s úgy elmentek onnét, hogy nyo­muk se maradt. A királyfi meg elvette a szorgalmas kis leányt feleségül és most is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Barta Irén. Az engedelmesség példája. Egy nedves októberi estén történt, hogy egy csomaggal a hátán egy kis fiú gyalogolt Chatambe, Angolország­nak egyik kikötővárosába. Egészen sá­ros volt már, de homlokára hulló haj­fürtjei alól két nagy fekete szeme sok okosságot árult el. Arca vékony volt. Mikor a külvárosba érkezett, találko­zott egy matrózzal és megállítva őt, igy szólott hozzá: — Nem lenne szives megmondani nékem, hogy merre vezet az ut a ki­kötőhöz? — De igen, — válaszolt a matróz, elvezetve őt egy szükutcához, a mely­nek végén a tengerpart feküdt. Ott vándorolt egy darabig a kis fiú, a nélkül, hogy találkozott volna valaki­vel. Vacsoraidő volt. Csak hosszú vára­kozás után találkozott egy ősz ember­rel a kis fiú és kérdése intézett hozzá: — Azok a hadihajók ott kint? — Igen, — feleié az ember, — azok a hadihajók, kis fiam. Csak talán nem akarsz te is a csatába menni? — ltérdé nevetve az ősz ember. — Igen. De nem tudom, hogy hol kell felszállni rá, — szólott a zavar­ban levő kis fiú. Majd kérdezte to­vább: — Hol kötnek ki a csónakjai? — Itt mindjárt — és az öreg ember rámutatott pipájával a deszkákra, a hol a csónakok kikötnek. — Látod, ott jön éppen az egyik. És egy csónak hajtott be sebesen, a kikötő felé evezve és egy tiszt szál­lott ki belőle. A kis fiú hozzá is oda­ment bátran és megemelve sapkáját, igy szólt: — Kérem, uram, nem mondhatná meg nekem, hogyan szállhatnék fel a Reasonable nevű árbocos hajóra? A tiszt végignézett a kis fiú, s meg­látva a vékony, lialavány arc mellett nagy fekete szemeit, igy szólott hozzá: — Hiszen az az én hajóm, fiam. Hát minek akarsz te arra Ltlszállani ? — Szeretnék én is beállani. A hajó parancsnoka, Suckling kapitány, az én nagybátyáim és ő nála akarok jelent­kezni. A tiszt még egyszer megnézte a bá­tor kis fiút.-— Jó, felviszlek, riam. De úgy lá­tom, hogy te fázol és éhes is vagy; va­csoráztál már? — Nem. Korán reggel elindultam hazulról, hogy eljuthassak ide és azóta még nem ettem semmit. — Nohát ilyet. Jól van, derék vagy, kis fiam. Tudd meg, hogy én vagyok a hajó kapitánya és most gyere vélem és egyél valamit. De miért nem állot­téi meg a városban, mikor kijöttél? — Mert megígértem, — feleié a kis fiú — hogy egyenesen feljövök a hajó­hoz és bejelentem magamat. így hát nem volt időm, hogy megállják a város­ban. — Jól van, fiam, derék ember lesz belőled, ha a parancsnak ennyire tudsz engedelmeskedni. Mi a neved? — Horatio Nelson, uram. És ez a férfi, a ki már gyermekkorá­ban minden mulasztás nélkül megta­nult engedelmeskedni, később Angol- országnak egyik legnagyobb hőse lett, Horatio, Lord, Nelson. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztősége felkéri mindazo­kat, akik hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek az előfizetési összeget minden felszólítás nélkül is hozzánk beküldeni és ezáltal is a mi nehéz mun­kánkat, amit a hitéletünk fejlesztése érdekében teszünk, megkönnyíteni. Az előfizetési dij: félévre csupán egy dol­lár, egy egész évre pedig két dollár. Torringtoni képviselőnk. Értesítjük lapunk torringtoni, Conn, olvasóit, hogy a Ref. Képes hetilapjának ezideji képviselője Komonyi Károly hittest­vérünk, akit megbíztunk az előfizetések felvevésével és nyugtázásával. Ajánljuk őt honfitársaink szives figyelmébe. ANKER PAIN EXPELLER. Oly gyógyszer, mely évtizedeken keresztül az összes müveit nemzetek által használva van, feltétlenül kell, hogy jó gyártmány le­gyen. A világ minden részében mint a leg­jobb szert dicsérik az “Anker Pain Expellert” reuma, csuz és idegbántalmak ellen, üve­genként 25 és 50 centért kapható. Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként küld­jék be hozzánk az előfizetési árat. gyedül a bibliai leckekép az, amelylyel megörven deztetheti gyermekeit. — 52 vasárnapra a bibliai képek ára a postai költ­séggel együtt csupán 20 cent. — írjon szerkesztő­ségünkhöz, 244 E. 14th Street, New York, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents