Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-12 / 32. szám
32. sz. 1911. Augusztus 12 5. oldal. AMERIKAI HÍREK. Jéghegy a tengeren. Óriási félelmet okoz a hajósok és általában a hajón utazók részére azon körülmény, hogy a különböző vonalokon a hajók nagy jéghegyekkel találkoznak. A bejövő hajóik utasairól Írják, hogy azok csaJk- nem az egész ut alatt figyelték a hőmérőt, a melynek a leszállása szoktá rendesen jelezni a jéghegy közeledésiét Valahányszor a hőmérő lejebb szállt a rendesnél, vagy pedig a hajó jelzéseket adott, az utasiokat félelem fogta el, a inig a hajó el nem hagyta a veszedelmes helyeket. A leggazdagabb indián gyermek. — Augusztus 8-án halt meg Colorado államban a világ leggazdagabb indián gyermeke, a kilenc éves Duff Eszter. 'Holttestét Springs város, ahol legutóbbi időben tartózkodott, legdrágább koporsójába tették és elszállították Oklahama állam Muskongee nevű városába, ahol impozáns temetést rendeztek a számára. A gyermekkel a szülei mindent megtettek, hogy egészségét helyreállítsák, de minden gazdaságuk mellett is, képtelenek voltak uj életet adni a gyermeknek. — Duff Henrik indián főnök, a gyermek édesapja többszörös milliomos. Belgium megvásárolja Roosevelt képét. A belga kormány megvett egy Roosevelt képet, amelyet Gonzales Co- ques festett körülbelül a 17-ik században. Ez a Roosevelt ikép természetesen nem a mostani Rooseveltnek az alakját ábrázolja, hanem valamelyik ősét- A kép két művészt ábrázol és a háttérben látható a Roosevelt család családi jelképe. A képért 15.000 dollárt fizettek. Taft békére szólítja fel a népet. — Augusztus 8-án Taft az Egyesült Államok elnöke Mountain Lake Parkban, a mely körülbelül 400 mértföldnyire fele szik Washingtontól, hatalmas beszédet tartott, amelyben felszólitotta a népet a beikére. Taft elnök szerint a béke az egyerüli mód arra nézve, hogy a nemzetek boldoguljanak és határozottan ellene van a háborúknak. A népet is arra szólítja fel, hogy minden befolyásukkal arra törekedjenek, hogy az általános béke eszmék a köztudatba menjenek. AZ ADÓSSÁGRÓL. Mi az és hogyan kell azt megfizetni. Az adósság mindennapos és komoly baj. Érdemes hát azzal foglalkozni. — Qokszor egész családokat tesz tönkre, és juttat a legnagyobb nyomorúságba. Adósságban lenni annyit jelent, mint megfosztani valakit olyan tulajdonától, amely természetszerűleg és igazságosan nem a miénk, hanem az illetőé. Az adósságot meg «kell fizetni egy napon. Sokszor, ha egy kicsit komolyan gondolkoznánk, elkerülhetnénk. — A legjobb tanács az, hogy ne vessük meg a becsületes munkát sohasem és ne éljünk úgy, hogy kiadásaink meghaladják a bevételeket. Legyünk pontosak- írjuk fel kiadásainkat és bevételeinket. Azért lehetünk nagylelküek is, csak ott, a hol már magunk erejéből nem bírunk többet tenni, álljunk meg a könyörületes- séggel. Legjobb ha becsületesen élünk és akkor nem szorulunk az adósság csiná- lására. Ila már adósságot akarsz csinálni, úgy kölcsönözd el szomszédod szerete- tét, de sohasem a pénztárcáját. A szeretet — mondja Jézus — a törvény beteljesülése. Az hát nem baj, ha tartozol másnak szeretettel, csak igyekezz tartozásaid úgy elintézni, hogy a halál fekete szárnyaival utói ne érjen. Azaz add vissza a kellő időben a szeretetek amivel felebarátaidnak tartozol. Van egy adósság, amelylyel mindannyian tartozunk: Ez az adósságunk az istennel szemben van. Ezt úgy fizethetjük ki, hogy hálánkat ő hozzá minden alkalommal kimutatjuk. A templomba szorgalmasan eljárunk, a mely heljy a dicsőítésnek, hálaadásnak és imádkozásnak háza. Minden más pénzbeli adósság igen terhes az emberre nézve, egy malomkő az ember nyaka körül. A zsarnokok legkegyetlenebbike, mert elveszi az ember nevetését, lelki erejét, sőt még a jó érzését isAmerikai Magyar Reformátusok Lapja SZEMELVÉNYEK. egy XVI. századbeli magyar iró egyik munkájából. Sztárai Mihály, a legtevékenyebb és legtehetségesebb magyar reformátorok egyike, igy ir “Az igaz papságnak tiiköe” cimii munkájaábán: ... Mi mindnyájan lelki papok vagyunk, kik igaz keresztyének vagyunk és csak a Krisztusban bízunk. Hogyha pedig azt kérded, miképpen áldozunk, miképpen prédikálunk és miképpen imádkozunk, im, majd azt is megmondom. Háormképpen áldozunk mi az Úristennek. Először áldozunk ő neki igazságnak áldozatjával, mikoron megtekintvén magunkat és megismervén a mi bűnös természetünket, megalázzuk mi magunkat. Annyira, hogy mi magunk pokolra és .kárhozatra Ítéljük magunkat, holott nem látjuk semmi érdemünket, melylyejt az Úristent meg engesztelhetnénk és idvezülhetnétík.— De azért mindazáltal kétségbe nem esünk, hanem a Krisztus által az Úristenben bízunk és megigazulunk. Másodszor áldozunk mi az Úristennek dicséretnek áldozatjával, mert mi az Úristennek semmit sem adhatunk, holott inkább mindent ő tőle várunk, mert ő minden jónak adója és a mi javaink nélkül nem szűkölködikHarmadszor áldozunk az Úristennek jő cselekedetnek áldozatjával. Az a jó cselekedet pedig csak az, amit az Úristen parancsolt, tudniillik mikoron a mi feleberátunkat segitjük, tartjuk, tápláljuk, tanítjuk, neki jó példát, adunk, mindeneiket a mi felebarátunknak javára, használatára és az Úristen nevének dicsőségére cselekedünk... De im ezt megértsed ám, hogy a mi keresztyén áldozatunknak sem érdeme, sem elégtétele, sem engesztelése nincsen akképpen, mint a Krisztus áldo- zatjának. Mert a Krisztus a mi érdemünk, ő a mi elégtételünk és ő a mi engesztelőnk. A mi házunk népének prédikálunk, kiki mind az ő népét térítvén és jóra oktatván, a miképpen az Úristen parancsolja. Imádkozunk pedig mindnyájan egymásért, kik e világban élő testben vagyunk, amiképpen az Úristen nagy sok helyen parancs Íja és az Ur imádságának rendje megmutatja.
