Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
6. oldal. 31. sz. 1911 Augusztus 5. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja » MAGYARORSZÁGI HÍREK. € — (Nyakoncsipett méregkeverő.) A szabadkai rendőrség Halbrohr Adolf nagybirtokost, a város egyik leggazdagabb emberét, rajta érte, Hogy az eladásra szánt tejet fertőzött vízzel s géppel lefölözött tejjel hamisítja. Halbrohr a város igen nagy részét látja el tejjel és ezért az eset városszerte nagy felháborodást keltett. A városi vegyvizsgáló megállapította, hogy a tejben egészségellenes anyagok vannak. Kár, hogy Szabadka nincs Amerikában, ott az ilyen embert már meglinchelték volna. A száz evangélikusok csatlakozása a magyar ev. egyházhoz. A napi sajtóban hire járt annalk, hogy a magyarhoni evang. egyetemes egyház meghívta volna az érdélyrészi evang. országos egyházat, vagyis a teljesen küllőn élő szász evangélikusokat, hogy csatlakozzanak szervezőtökkel a hazai nagy egyetemes egyházhoz. Erre a meghívásra a szász evangélikusok az ő teljesen elütő szervezetükre és történelmi múltjukra való hivatkozással elutasító választ adnak s kijelentettük, hogy az ő csatlakozásuk, különösen az utóbbi időben, a főrendiházi képviseletükkel kapcsolatos és ismert mellőzésük i! lytán még kevésbbé lehetséges. A Protestáns központi sajtóiroda erre vonat kozólag kijelenti, hogy a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház részéről a csatlakozásnak kezdeményezése egyáltalában nem történt meg, hivatalos formában annál kevésbé- Az eszme egyes lapokból indult ki, akkor amikor az evangélikus egyháznak egyik megüres dett főrendiházi heilyét kellett betölteni s a kor- mányn.tk kétségei voltaik a meghívandó evangélikus világi vezér személyét illetően. A döntés végül is úgy történt, hfcgy Wolf, a szász egyház gondnoka, nem élethossziglan megválasztott világi elnöke a szász egyháznak s mivel a törvény ezenkívül is: nem gondnokokról, hanem felügyelőkről szól, Vésscy Sándort, a dunántúli ev. egyházikerület felügyelőjét, hvták meg i orendiházbi Ekkor merült fel — de csak a sajtóban — a csatlakozás eszméje, amelyre a szász egyház most nyilatkozott s kijelentette, hogy úgy teljesen elütő szervezete, mint történelmi múltja és egyéb körülményei útját állják a csatlak' zásnak s ezt a főrendiházi meghívásnál történt mellőzés most éppenségg-1 kizárj;'. magy»- evangélikusok részéről semmiféle hivatalos kezdeményezés nem történt. Legutoljára, ezelőtt húsz esztendővel, 189‘1-ben, az akkori zsinatra hivtálk maguk közé a szászokat, de a kik akkor, udvariasan bár, de nem fogadták el a meghívást. Ki a szerző? A dolog egy régi adomával kezdődik, de egészen újszerűén végződik. Bánk bánt magyarázza a tanár a diákoknak és közben észreveszi, hjogy az egyik kölyök egyáltalában nem figyel oda. A tanár hirtelen róordit: — Ki irta Bánk bánt? — Nem én, tanár ur, — feleli a fiú ijedten. Délután a tanár mu igében elmondja ezt a históriát a tanfelügyelőnek, akivel az utcán találkozik. A tanfelügyelő mosolyogva hallgatja végig és ravaszul hu- norgatva azt mondja: —Haszontalan kölök! Pedig ugy-e ő irta. A közmunkatanács ötletessége. Virágzó fantáziával tudják Budapesten elnevezni az utcáikat. Az uj utcanevek közül csak néhányat soroljuk fel: Garasutca, Fillér-utca, Káplá r utca Ezredcs-u.. Fény-utca, utóbb arra való tekintettel kapta nevét, h|:gy pár hét óta gázzal van világítva, eddig petroleum világítása volt Olvassuk azt is, hogy a közmunkák tanácsa, ellentétben azokkal, akik a Bimbóutcát akarták Bánfy Dezső nevére elnevezni, a Városmajor egy uj, névtelen utcáját kereket -’te el Gin ff/ névre. Bánl’fy Dezső kis kúriája régi idő óta a Bimbó- utcában áll, ellenben a Városmajor névtelen utcáját Bánffy soha életében nem is látta, semmi köze hozzá, tehát természetesen azt az utcát, melynek nevét az ország Bánffy háza miatt ismerte meg, nem nevezték el Bánffyról, de bölcsen elnevezték a másikat, a mindnyájunk által ismeretlent- A Bimbó-utca a II. kerület girbe-görbe utcája, melynek elején és végén van n hár y villa, közepén pedig még rendezetlen mezei ut, oldalán rétek és mezőik, bimbó .lem igen akid iajta ás benne. Pia a város annyira ragaszkodik a bimbó ppétikus nevéhez, ott van a gyönyörű kertekkel szegélyezett Nyul-utca, cserélje fel annak nevével, de Bánffyról más utcát elnevezni, mint az emlékéhez fűződő Bimbó-utcát — már mégis csak fura és oktalan dolog. (A haszon.) Faludi Gábort Roliics fürdőn /érte a földrengés hire. Le se tette az újságot a kezéből, rohant ki az állomásra -és felgyorsvonatozott Budapestre. Történetesen még Budapesten volt Faludi Sándor, ahoz állított be késő délután. — Mit csinál itt Pesten, azistenért, papa ?! — kérdezte ez elálmélkodva. — Még kérdezed? Áll szilárdan! Hisz megírták volna az újságok. — Az ujsságok mindent kiesinelnek, ha a Vígszínházról van szó. Gyere és nézzük meg a színházat. Mit volt mit tenni, a fiú elment az apával és megnézték kiviil-belül a színházat. — No, ugy-e? Kár volt a nyaralást megszakítani — mondta a fiú az apának ahogy a színház sarkánál utóbb, a vizsgálódás után álldogáltak. E pillanatban zörej támadt a hátuk' mögött. Mind a ketten elsápadtak. Csak nem földrengés! Megfordultak, hót egy ember rázta a színház főkapuját, a másik meg nézte. Odaléptek hozzájuk. Németül beszéltek; külföldiek voltak, akik nem tudták, hogy a színház zára van és jegyet akartak. — Nyárion csak két színház van nyitva: egy Budán és egy a Városligetben, amott ma egy drámát adnak, emit meg operettet — magyarázta meg Faludi Sándor. A két német az operettet választotta és a Városligetbe ment— No, látod, — szólalt meg az öreg Faludi — még se jöttem haza hiába. Két két nézőt juttattuk a derék Feld Zsig- mondnak. A lelke mélyén azonban — erős a gyanúnk — alighanem azt gondl lta, hogy mégis csak nyitva kellene nyáron át is nyitva tartja a színházat. És ha hamarabb köszönt ránk az a világvárosi időszak, mikor Faludi Gábor már nyáron át is nyitva tartja a színházat, tessék elhinni, ama két németnek lesz némi része benne. Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként küldjék be hozzánk az előfizetési árat.
