Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-22 / 29. szám
29 sz. 1911. Julius 22 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5. oldal. a EGY HITTUDÓS VALLOMÁSAI € Úgy érzem, hogy egész létem minden tartozékával az ő kegyelmének kifolyása. Ha tettem avégre valamit, mégis először tőle vettem azt. Igen, minden cselekvésem az ő akaratának van alárendelve, egyszersmind az ő szellemének felvétele az én szellemembe- Tehát nincs abban érdem, bár nem érdem az, ha a táplálékot felvesszük, mely bennünket fentart. Ellenben sok mulasztásomnak és bűnömnek vagyok öntudatában, mely az öndicséret minden gondolatát eleve kizárja. És igy mindazzal, ami vagyok és amim van, az isteni kegyelem befolyása alatt állok s egész érzetem zavartalan háládatosság. E háládatosság azonban nem kizárólag általános, hanem kiterjed az egyes dologra is, amennyiben érzésemet felgerjeszti. Tudom, hogy Isten nem érettem teremté szeretteimet, de ha a családi boldogság szivemet megindítja, hálatelten igy szólok: Te adtad őket nekem! Jól tudom, hogy Isten napja nem azért süt ma, hogy a szabadban sétálhassak; de ha a napfény ben a szép világ látása örömmel tölt el, dicséri őt az én lelkem. Azt mondom magamban, hogy ez vagy az a gyümölcs megért volna, akár táplál engem, akár nem, de annak élvezete a minden jó adomány adója iránti hálára int engemet- Hála nélkül nem élhetnék s nem szeretnék élni. VI. Bizom Istenben. Jóllehet bizalmamban már nem egyszer csalódtam, de én voltam annak oka; mert hamis várakozásokra adtam magamat. Úgy véltem, hogy Istennek meg kell engemet óvnia a szenvedéstől és a köveket utániból el kell hárítania, hogy botránko- zás nélkül járhassak. Másként történt és e gondolatokkal felhagytam- Mindenre készen vagyok és még a legrettenetesebb sors felett se fogok csudálkozni. Látom, hogy egyik-másik atyámfiát megrendítő szenvedések látogatták meg. Van-e valami előnyöm fölöttük, úgy, hogy hasonló sorsba jutnom lehetetlen volna? Nem várok jeleket és csudákat, nem hitetem el magammal, hogy Isten önkényesen belemarkol a dolgok folyásába, hogy értem valami különöset tegyen. Tudom, hogy ez nem lehet; azért nem is kívánom. Azért az ő kormányzását ismerem fel mindabban, ami történik. Minden egyest az egész tagja gyanánt fogok fel és azt mondom magamban, hogy az egyest nem értem, amig az egész felett nincsen áttekintésemIgen, lenne csak! Bizonyos vagyok a felől, hogy akkor se találnék hibát, hanem belátnám, hogy a tökéletlen csak emberi képzet, amelyet mi ugyan nem tudunk elhagyni, ahol saját érzelmünkről és működésűnkről van szó, de amelytől menteseknek kell lennünk a hatalmas Istenre való nézéskor. Mi megalkotjuk magunknak annak a képét, ami után szellemünk törekszik és ezt tökéletesnek nevezzük. Ehhez képest a jelenlevő tökéletlen és igy a tökéletlen képzete szükségképpen hozzátartozik elő- retörekvő szelemi életünkhöz. De az egészre nézve nincs tökéletlen, ez az én hitem. Amit Isten tesz, mindaz jól van- Ki tudná ezt másként gondolni? Nem tudom felfogni, minő jogon kételkedhetném a felett. Hisz akkor minden felett, legel- sőbben is önmagam felett kellene kételkednem. Óh, én lelkem,‘jól fontold meg, mit jelentene, ha azt mondanád: az egész tökéletlen és Isten tökéletlenül működik; én azonban tudom, hogyan kellene lenni. Nem rettensz-e vissza e balga gondolattól ? Nem, én egészen nyugodt vagyok. Az én érzésem és törekvésem emberi, de Isten működése isteni- És az ő működése elöl jár úgy, hogy az én életemet is magába foglalja és az az egészben saját helyén áll. Ami vagyok, kegyelme által vagyok az és igy az ő kegyelme által leszek azzá is, amivé lennem kell. El fogom érni célomat és saját pályámon akarok ha ladni, anélkül, hogy valami eltévelyithet- ne. Nem akarom ezt mondani: semmi szerencsétlenség nem ér engemet, hanem igy gondolkozom: bármiként alakul is sorsom, minden szenvedésben, sőt a halál ban is Isten vezet engem kézen fogva és ha ezt elismerem, boldog vagyok. Akkor hitem meg lesz őrizve rázkódta- tásoktól és bizalmam nem fog ingadozni; mert nem tapad hamis várakozásokhoz- VII. Könyörgök Istenhez. Ezt azonban többé nem abban a véleményben teszem, hogy azáltal valami befolyást gyakorolhatok ő rá. Mióta az ő nagyságának sejtelmére és saját semmiségem ismeretére jutottam, e gondolat lehetetlenné vált előttem. És az isteni cselekvés sziikségképeniségének belátása eszközölte nálam e világosságot- így szóltam : Hogyan befolyásolhatja a végtelent és tökéletest a véges és tökéletlen, kinek vágyai oly szétágazók, mint maga a végesség? És az az Isten, aki magában nem ismer önkényt, mikép eshetik emberi önkény alá? Ekkor megfoghatatlan volt előttem, hogy hogyan is hitethettem el magammal, hogy hatalmam ő hozzá felér. És egyáltalán nem szomoritott meg ez ismeret. Mert meg kellett vallanom, hogy ilyen képzelődés sok nyugtalanságot okozott nekem. Gyakran mennyire megnehezitette nekem azt, hogy a kike- rülhetetlenbe bele törődjem, menyire hányt-vetett hiába való várakozások és leverő csalódások között, amelyek nem ritkán az isteni szeretetben való kételkedéshez vittek közel. Most sokkal nyugod- tabban és nagy gondtól mentesnek éreztem magamat. Lehetne-e nyomasztóbb teher ránk nézve, mintha befolyást gyakorolhatnánk a Mindenhatóra? Ha nemzetemnek háborút kell viselnie, teljes szivemből kívánom neki a győzelmet- De ha Isten igy szólna ohzzám: rajtad áll a döntés; kér lek, amint akarod, úgy történjék, — akkor reszketve térdre omlanék s ezt kiáltanám : Nem én, Uram; egyedül Te! Mert egyszerre tudatára jutnék annak, hogy ez esemény következményeiért a felelősséget a világtörténelem egész folyásában el kellene vállalnom és e teher alatt menthetetlenül összeroskadnék. Igv lenne ez minden esetben, még ha a szóban forgó dolog egészen csekélynek látszana is előttem; mert a legkisebb összefüggésben áll a legnagyobbal. Óh, Istenem, tartsd fenn magadnak a minden- hatóságot és hagyj meg engem az előtted való megalázkodás állapotában! És mégis, nemde beleavatkozni igyekszünk a dolgok menetébe? Rohanunk céljaink után, tanakodunk és cselekszünk és ezt nem ama véleményben tesszük, hogy az alapjában véve hiábavaló és minden elkészülne a mi hozzájárulásunk nélkül is. Meghódolás-e ez az Isten akarata előtt? (Vége) Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólitást, hanem önként küldjék be hozzánk az előfizetési árat.
