Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-15 / 28. szám

2. oldal.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

28. sz. 1911. Julius 15.

PALESTINA.

(Képünkhöz.)

A Szentföld, a midőn egyfelől a leglel- kesitőbb hely, másfelől vannak benne olyan tájak, a melyek bizony lehangolják az embernek a lelkesedését. Palestiná- nak több olyan elhagyatott és piszkos helye van, hogy azt alig lehet leírni és ha leirná az ember, bizony alig. akadna olvasó, a kinek kedve volna ezt a helyet meglátogatni. Ezek Palesztinának azon helyei, a melyekre különösen az idegeneket vezetik el a benszülöttek, a kik közül igen sokan élnek az idegenek kalauzolásából és a kik, midőn az idegenekkel érintkezésbe lépnek, legtöbbnyire kihasználják azokat olyanformán, hogy rossz szállodákba vezetik őket és rendesen az ország legridegebb helyeit mutatják be. Valóban sok helyen lehangolja az embert az a ridegség, a mit a szentföld nyújt a látogatónak. Vannak olyan babonás emberek, a kik azt állítják, hogy a lehangolt- f ság különösen Jeruzsálemben egy kőben rejlik, a mely mellé állítólag oda támaszkodott volna Jézus Krisztus, a mikor a keresztet vonszolta maga után.

Sok különös dologgal találkozik az ember Jeruzsálemben. Elvezetik a vezetők Via Dolorosa utcán, a mely szomorú utat jelent magyarul, de ez még sem a kálvária útja. Azután megmutatják a különböző helyeket, a mely idő alatt a vezetők mindenféle tudatlanságokkal elbeszélik azokat a borzalmas dolgokat, a melyeknek szinhelye volt a szentföld. A szent- sir templomában egy födél alá van gyűjtve egy csomó ereklye. Betlehemben már nem látja az ember az egyszerű syriai falut, hanem a felekezeti viszálykodásnak a központját, a hol a kalifa katonái tartják vissza a keresztyéneket attól, hogy egymással ne verekedjenek. A templomokban legtöbb helyen értéke tárgyak helyett csak azok a viaszkfigurák vannak, a melyekkel a római katolikus templomok lefestik a bölcsői jelenetet karácsonykor. Nem csoda hát, ha annyian térnek vissza csalatkozva Palesztinából, a mi szent földünkről.

A szentföld meglátogatása tehát sokakat lehangolt már, még is azt mondhatjuk azonban, hogy nemcsak ilyen szemüvegen nézhetjük ezt a helyet, hanem úgy hogy az a legnagyszerűbb hely lehet előttünk, ha azokra a szent történetekre gondolunk, a melyek ottan lejátszódtak. Mert Palesztina azért egy nevezetes múltnak az örök emlékű sírja. Egyik leg- meghatóbb hely ez az Ígéret földje az utasra nézve, ha uj életre kel lelkében mindaz, a mi azon a helyen évezredekkel ezelőtt megszületett és a mely táplálta

évszázadokon keresztül a civilizációt. Csupán látni is érdemes és tanulságos a szentirának egyes helyeit. Igaz, hogy a látványok és a szép tájak talán nem lesznek gyakoriak, de az általános tájkép, a mely örök értéket ad a helynek, mindig ugyanaz marad. Ott van a mindeneken kimagasló Hermon hegye, a mely az évnek a legnagyobb részében hóval van befedve, mellette a Tabor emelkedik ki a történelmi föld felett, mig az olajfák hegysége szintén igen érdekes. Nebo hegye még mindig átnéz a holt tengeren a regényes Jerichoba s mintegy némán magaslik ki, de semmi világosságot nem ad azokról a romokról, a melyek mellette fekszenek a Jordán folyónak keleti partján. Majd ott van Carmel hegye. Aztán ott van a kút, a melyből Mária hozott vizet Nazaretben és a mely még mai napig is ellátja a falut vizzel. Érdekes látvány, a midőn öreg aszonyok és leányok vizi korsókkal a fejükön ott gyülekeznek a kút körül és ott mondják el egymásnak örömüket és bajaikat. Ott fekszik a Ga- illea gyönyörű szép kék tava is, a melyet az Üdvözítő Jézus annyira szeretett és a mely most is néha csendes, néha pedig háborog. Kelet felé fekszenek azok a vadon helyek, a melyeket csak azok értenek meg igazán, a kik a bibliát eszükbe tartva keresik fel a szentföldet.

A legérdekesebb és leginkább vonzó hely Jeruzsálem, a mely azonban dacára azon megkapó történeteknek, a melyekTÁRCA.

VAK DOMOKOS.

Irta: Csekme Ferencz.

— Szerencsétlen vagyok uram, szép vagyonom volt ugyan egykor, de egy szerencsétlen vállalatban mindenemet elvesztettem.

— A másik: Nem kapok munkát uram, mindenfelé keresek, de nem megy a mesterség, kénytelen vagyok koldulni.

— Harmadik: Szegény vagyok, mihez fogjak? ha loprj nem akarok, koldulnom kell.

Sőt hallottam én még ilyen feleletet is: Borszékre megyek a fürdőre, s útközben elfogyott a pénzem.

Aztán látja az ember, hogy a mint néhány fillért összegyűjtöttek, a legelső állomásuk, a hol megtelepédnek a legelső 1 o csma, ahol aljas nóták és trágár beszélgetések között szidják a világ U, a nagy urakat, az élhető embereket, megtöltik gyomrukat pálinkával, fejüket ennek gőzével; rondák, piszkosok, testileg, lelkileg; nyomorultak a szó teljes értelmében.

Igazán zavarban v m az ember, hogy vájjon kötelessége-e, az ilyeneknek is adni alamizsnát, —hogy _z mint Szent Pál apostol mondja — restségre való alka'mates: ág legyen, — vagy

pedig, épen ezért elutasíthatja minden lelkifurdalás nélkül? Nehéz kérdés ez kedves atyámfiai! És pedig nemcsak vallás- erkölcsi, hanem igen nagy méitékben szociális-kérdés is, a melyre a feleletet mégis megadja a Domokos históriája, ki vakon is meg tudja’szerezni mindennapi kenyerét.

Hiszen igaz, látunk csonkabonkákat, süketeket, némákat, vakokat, sántákat, csodaszülötteket, kik főkép vásárok alkalmával ellepik az utca-sarkokat, hídfőket; szánalmas kiabálással esengenek a keresztyéni felebaráti szeretet morzsáiért, — és a közönség nem sajnálja filléreit az ilyektől, tudván, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. Ha megkeresi házunkat efy mankón bicegő nyomorék, leültetjük, megkínáljuk egy kis maradék étellel, — óh milyen jól eshetik fáradt testének egy kis üditő meleg leves, — meghallgatjuk és szivesen veszsziik, ha “Istenfizessét” mond érette, s az ilyeneknek nyújtott morzsánkat fel nem panaszoljuk sem Isten, sem emberek előtt soha.

Hanem ha vagyonukat elvert, foglalkozásukat, mesterségüket megunt, épkézlábu tekergők alkalmatlankodnak, — bizony-bizony mindnyájunknak terhes családjával, — hajlandók vagyunk a panaszol kodásra, s békétlenkedünk az egészséges, ép testű, munkabíró házalókkal szemben.

A nyomorultak még itt is kárt csinálnak másnak, mert esetleg egy olyannak szájából veszik ki a falatot, ki arra igazán reá szorult és azt igazán megéJdemli. Ép lábuk lévén, a könyörületes sziveket hamarább igénybe veszik, ■— s esetleg a se-